A Szent Anya mennybevétele
XII. Piusz pápa beszédéből
Szeretett testvéreim… meghatottság vesz erőt rajtam, amikor most a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének dogmáját kihirdetem.
Ahogy Krisztus dicsőséges feltámadása lényeges része és legnagyobb diadala volt győzelmének, szükséges volt a Boldogságos Szűz küzdelmét is, amit ő Szent Fiával együtt folytatott, testének megdicsőítésével befejezni. Az apostol szavaival kifejezve: „Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava: »A győzelem elnyelte a halált«.” (1Kor 15,54-55.)
Reméljük, hogy Szűz Máriára, magasztos példaképünkre emelve tekintetünket világossá válik, hogy mily nagy értéke van az ember életének, ha az teljesen a mennyei Atya akaratának és a felebarátok javának van szentelve.
Ma fénysugár hatol fel az égbe a szenvedő, csalódott, megfáradt és nyugtalan emberek felett, akik szüntelenül keresik elveszített magasabb-rendű értékeiket.
Ma megmutatkozik előttük a tisztaság, a reménysugár, és betekinthet-nek a boldogságba. Az igazság Napja mellett ül a trónon Szűz Mária, a Királynő és az Anya.
Az évszázadok és az örökkévalóság hangját hirdeti ma ajkunk, amikor a Szentlélek segítségével nekünk jut magasztos előjoga annak, hogy a Szent Anya mennybevételét kihirdessük. Ezen az örömünnepen, amikor a küzdő Egyház ujjongása az angyalok énekébe vegyül, a kegyelem áradata száll alá az emberek lelkébe, hogy életszentségre szólítsa őket.
(1950)
Forrás: Tengernek Csillaga, 1998/4. szám
Létrehozva 2017. február 7.
