Nyilatkozat a művi abortuszról

altA művi abortuszról szóló határozatot a Hittani Kongregáció adta ki 1974-ben.

A bevezető gondolatok után a dokumentum a hitről, a hit fényéről beszél, majd a természetes ész fényét tárgyalja, annak erejét és világosságát. Ezt követően pedig az abortusz támogatóinak legtöbbet hangoztatott érveire reagál, s végül az erkölcsiség és a törvény összefüggéseit tárja elénk, melyek a konklúziót követ. Itt közöljük a dokumentum anyagának rövid összefoglalását.

Bevezetés

Az Egyház, mivel köteles védeni az emberi életet, legyen szó akár annak elpusztításáról, akár lealacsonyításáról. Az abortusz kérdése ráadásul rendkívül súlyos is, hiszen közvetlenül érinti az emberi életet, az ember legalapvetőbb javát.
Az abortusz legalizálására irányuló törekvések, mondván, hogy nem sérti senkinek sem a lelkiismeretét, komoly kétségeket támasztanak. Senki nem hivatkozhat ugyanis a gondolati szabadságra, hogy aztán azt ürügyül felhasználva mások jogait súlyosan megsértse, különös tekintettel is az élethez való jogra.
Az Egyház mindig határozottan ellenállt az abortusz legalizálásának, amint azt ezzel a dokumentummal is teszi, melynek tartalma kötelező erővel bír a katolikus hívők számára.

A Szentírás és a hit fényében

Mivel Isten az élet, nem pedig a halál Istene, az Egyház a legkorábbi időktől kezdve tanította, hogy az emberi életet annak minden egyes stádiumában védeni kell, legyen szó akár a kezdődő emberi életről, függetlenül attól, ki milyen nézeteket vall az emberi lélek megjelenésének (átlelkesülés) időpontjáról. A dokumentum számos szentírás rész mellett megemlíti a Didaché, Athenagorasz, illetve Tertullianus tanítását, melyben világossá válik, hogy az Egyház a legkorábbi időktől kezdve elítélte az abortusz gyakorlatát. Az Egyház álláspontja nem változott az évszázadok folyamán, amint ez látszik az egyházatyák, egyháztanítók és pápák egyértelmű és világos tanításából. VI. Pál pápa szavaival élve: ezzel a kérdéssel kapcsolatban az Egyház tanítása változatlan és változhatatlan.

A természetes ész fényénél

Az emberi élet tisztelete nem csupán egy keresztény kötelesség, hiszen az értelem, a józan ész önmagában is elég, hogy világosan lásson és helyes erkölcsi ítéletet hozzon az emberi személlyel kapcsolatban.
A dokumentum mindenekelőtt azt húzza alá, hogy az ember azért személy, mert értelmes természetben létezik, képes megismerni az igazságot, és képes a szabad döntésre, van szabad akarata. Az ember személy voltánál fogva elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik.
Az emberi személy önmaga ura. Mivel Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, lelke szellemi lélek, következésképpen halhatatlan. Az ember nyitott az Istenre, s egyedül benne találja meg kiteljesedését. Az embert soha nem szabad pusztán eszköznek tekintetni, eszközként bánni vele, még nemesebb célok érdekében sem.

Éppen ezért erkölcsi tanítás szerves része kell hogy legyen a lelkiismeret nevelése, megvilágítása.

  • Egyes jogok megelőzik a társadalmat és annak jóváhagyását, mint például az élethez való jog, mely nem függ a társadalmi egyetértéstől. Az élethez való jog az első emberi jog abban az értelemben, hogy ez a legalapvetőbb, minden más jog gyakorlásának alapvető feltétele, éppen ezért kell védeni. Ezt a jogot nem lehet egyeseknek biztosítani, míg másoktól megvonjuk: mindenkit egyformán megillet, és ki kell zárni ezen a téren mindenfajta diszkriminációt. Nem a társadalom a jogok alapja, hanem maga az értelmes természetben létező emberi személy.
  • Az élethez való jogot épp úgy tiszteletben kell tartani egy kisgyermek esetében, mint egy felnőtt esetében.
  • A már megfogant élet nem az apáé, nem az anyáé, hanem egy önálló emberi személyé, aki soha nem lehetne ember, ha nem lenne az már a kezdetektől. Éppen ezért az emberi életet foganása pillanatától egészen természetes haláláig tisztelet és védelem illeti meg.

A dokumentum azt is megjegyzi, hogy a modern genetikai kutatások (1974-et írunk!), a megtermékenyült petesejt önálló genetikai programmal rendelkezik, melynek révén képes saját életét növekedésben tartani.

Az emberi élet egy kaland, és annak elpusztításához a modern tudományok semmiféle tudományos támogatást nem tudnak nyújtani, hiszen mind világosabbá teszik, hogy a megfogant élet emberi élet, az első pillanattól kezdve. Ráadásul természettudományos módszerekkel nem lehet végérvényes ítéletet mondani egy olyan kérdésben, mely alapvetően filozófiai, illetve erkölcsi (morális) természetű, és ez még akkor is igaz, ha esetleg valamennyi kétség marad annak kapcsán, hogy a megfogant élet már egyben személy is. Az emberi élet megindulásához viszont bizonyosan nem fér kétség.

Az abortusz esetében a kérdésnek oly nagy súlya van, hogy már annak puszta lehetősége, hogy egy emberi életről van szó és az forog veszélyben, is elegendő, hogy világosan megtiltsuk az emberi embrió szándékos megölését.

Világos tehát, hogy mind az isteni törvény, mint a természetes ész kizárja az ártatlan emberi élet elpusztítását. S bár az Egyház elismeri, hogy olykor igen komoly teher van az anyán, akár mert egészsége forog veszélyben, akár mert egyéb más, a születendő gyermekkel együtt jelentkező súlyos teher, illetve félelem nehezedik rá, mégis, semmiféle ok nem elegendő és egyenlő súlyú azzal, hogy az abortuszban egy ártatlan emberi élet elpusztításáról van szó, és ez még akkor is igaz, hogy ha esetleg a gyermek maradandó károsodással fog a világra jönni: sem apja, sem anyja nem választhatja a gyermek nevében – a gyermek – halálát.

  • Az abortuszt nem teheti legálissá a nők emancipációja sem, még akkor sem, ha a mozgalom a nők igazságtalan diszkriminációjának felszámolására irányul.
  • A szexuális szabadság sem lehet ok az abortuszra.
  • Ami a technológiai fejlődést illeti, az soha nem lehet független az erkölcsi kritériumoktól, hiszen a tudomány van az emberért, és nem fordítva. Amint az atomenergiát nem lehet akármilyen célra használni, úgy az emberi életet sem lehet akármilyen irányban manipulálni és felhasználni.

A dokumentum felidézi a Humanae Vitae enciklikát is, mely a helyes születésszabályozásról szól. Ennek kapcsán jelen dokumentum hangsúlyozza, hogy az abortusz semmiképpen nem lehet a születésszabályozás legitim eszköze és módszere.

Az összefoglaló elolvasható itt.


Hámori Antal ismertetője a A Hittani Kongregáció művi abortuszról szóló 2009. július 11-i nyilatkozatáról

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.