Robert Sarah bíboros az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa
Szentatyám, Eminenciás és Excellenciás urak, a Szinódus tisztelt résztvevői!
A következő három gondolatot szeretném kifejteni:
1) Több átláthatóság és tisztelet legyen köztünk
Nagy szükségét érzem, hogy az igazság és szeretet Lelkéhez forduljak, aki a beszédben a parresia, a hallgatásban az alázat forrása, aki egyedül képes igazi harmóniát teremteni a sokféleségben.
Őszintén mondtam, hogy az előző szinóduson különböző témákban érezhettük a kísértést, hogy engedjünk a szekularizált világ és az individualista nyugat mentalitásának. Elismerni az ún. „életrealitásokat” mint locus theologicus-t annyit jelent, mint feladni a reményt a hit és az Evangélium átalakító hatalmában. A kultúrákat egykor átalakító Evangélium most veszélyben van, hogy a kultúrák alakítsák át őt. Továbbá néhány alkalmazott eljárásmód láthatóan nem vette célba a beszélgetés és a közösség gazdagítását, inkább azon volt, hogy előmozdítsa azt a nézőpontot, mely a leggazdagabb helyi egyházak bizonyos szélsőséges csoportjaira jellemző. Ez szemben áll a szegény egyházzal, mely a világiassággal szembeni ellentmondás vidám, evangéliumi és prófétai jele. Az sem érthető, miért kerültek be a Relatio-ba bizonyos állítások, melyek nem nyerték el a minősített többségi támogatást az előző Szinóduson, és miért kerültek be a Lineamenta–ba és az Instrumentum laboris–ba, amikor más sürgető és nagyon aktuális kérdések (mint a gender ideológia) kimaradtak belőle.
Ezért először is azt remélem, hogy munkánkban több lesz az átláthatóság, a szabadság és az objektivitás. Ezért nagyon üdvös lenne megjelentetni a hozzászólások összefoglalóit, hogy segítsük a vitát és elkerüljünk minden előítéletet vagy diszkriminációt a szinódusi atyák kijelentéseinek elbírálásában.
2) A történelem és a szellemek megvizsgálása
Második reményem: hogy a Szinódus tudatában lesz történelmi küldetésének és nem korlátozódik néhány lelkipásztori ügy megtárgyalására (mint az újraházosodott elváltak áldozásának lehetősége), hanem segít a Szentatyának bizonyos igazságok világos hirdetésében és hasznos útmutatást ad globális szinten. Ugyanis az 1980-as szinódushoz képest új kihívások merültek fel. A teológiai vizsgálat alapján korunkban két váratlan fenyegetést láthatunk (majdnem, mint a két „apokaliptikus vadállat”) melyek két szembenálló póluson vannak: egyik oldalon a nyugati szabadság bálványimádása; a másik oldalon az iszlám fundamentalizmus: ateista szekularizmus versus vallási fanatizmus. Hogy egy szlogennel éljek, a „gender ideológia és az ISIS” között hánykódunk. Az iszlamista vérfürdők és a szabados követelmények rendszeresen versenyeznek az újságok címlapjaiért. (Ne felejtsük mi történt június 26-án!). Ebből a két radikalizmusból származik a két legnagyobb fenyegetés a család ellen: szubjektivista felbomlása a szekularizált nyugaton a gyors és könnyű válás, abortusz, homoszexuális házasság, eutanázia stb. által (v.ö.. Gender elmélet, ‘Femen’,a LGBT lobby, IPPF …). Másik oldalon az ideologizált iszlám ál-családja, mely legalizálja a többnejűséget, a nők kizsákmányolását, szexuális rabszolgaságot, gyermekházasságot stb. (v.ö.. Al Qaeda, Isis, Boko Haram ...)
Számos jel lehetővé teszi, hogy felismerjük a két mozgalom azonos démonikus eredetét. Szemben az igazság Lelkével, aki előmozdítja az egységet a sokféleségben (perichoresis), ezek vagy zavart okoznak (homogámia) vagy alávetettséget (poligámia). Továbbá mindkettő univerzális és totalitárius hatalmat követel, ezért erőszakosan türelmetlen, tönkreteszi a családokat, társadalmat és Egyházat, valamint nyíltan kereszténygyűlölő.
“Mi nem a test és a vér ellen küzdünk ….” Inkluzívnak és befogadónak kell lennünk minden emberi dologgal szemben, de ami az ellenségtől jön, azt nem lehet és nem szabad asszimilálni. Nem szolgálhatunk Krisztusnak és Beliálnak! Ami a XX században volt a náci-fasizmus és a kommunizmus, az ma a nyugati homoszexuális és abortusz ideológia és az iszlám fanatizmus.
A beszéd elolvasható itt.
