„ECCLESIA DEI” PÁPAI BIZOTTSÁG
INSTRUKCIÓ
Őszentsége, XVI. Benedek pápa
Summorum Pontificum motu propriójának
végrehajtásáról
I. Bevezetés
1. XVI. Benedek pápa 2007 július 7-én kelt és 2007 szeptember 14-étől hatályos Summorum Pontificum motu propriója a római liturgia gazdagságát az egész Egyháznak hozzáférhetőbbé tette.
2. Ezen motu proprióval XVI. Benedek pápa egyetemes törvényt alkotott az Egyháznak, hogy korszerűbb szabályokról gondoskodjék a római liturgia 1962-ben érvényes gyakorlatát illetően.
3. Megemlítve a pápák kitartó gondoskodását a szent liturgia ilyetén gondozása, valamint a liturgikus könyvek átdolgozása terén, Őszentsége emlékezetbe idézte az emberemlékezet óta elfogadott és a jövőben is megtartandó ősi alapelvet: „minden egyes részegyháznak meg kell egyeznie az egyetemes Egyházzal nemcsak a hitbeli tanítás és a szentségi jelek tekintetében, hanem az apostoli és folytonos hagyomány által egyetemesen közvetített gyakorlatban is, és mindezt nemcsak azért kell megtartani, hogy elkerülhetők legyenek a tévedések, hanem hogy a hitet a maga teljességében lehessen továbbadni, mivel az Egyház imádságának törvénye (lex orandi) megfelel hite törvényének (lex credendi).”[1]
4. Ezenkívül az Apostoli Úr megemlíti azokat a római pápákat is, akik ebben a gondoskodásban a legnagyobb érdemeket szerezték, különösen Nagy Szent Gergelyt és V. Szent Piust. A pápa ugyancsak megemlékezik arról, hogy a liturgikus könyvek között mindig kiemelkedett a Római Misekönyv, amely a századok folyamán egészen Boldog XXIII. János pápáig folyamatosan gyarapodott. Ezt követően a II. Vatikáni zsinat utáni liturgikus reform során VI. Pál 1970-ben új Misekönyvet hagyott jóvá a latin rítusú egyház használatára, amelyet később számos nyelvre lefordítottak, és amelynek harmadik kiadását 2000-ben II. János Pál hirdette ki.
5. Egyes krisztushívők azonban, akik a II. Vatikáni zsinat előtti liturgikus formák szellemében nevelődtek, kifejezték azt az erőteljes vágyukat, hogy meg szeretnék őrizni az ősi hagyományt. Ezért II. János Pál 1984-ben külön engedélyt (indultum) kibocsátva, a Szentségi és Istentiszteleti Szent Kongregáció Quattuor abhinc annos levelével felhatalmazást adott a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kihirdetett Római Misekönyv használatára, de csak bizonyos feltételek fennállása esetén. Ezenkívül ugyancsak II. János Pál az 1988-ban kiadott Ecclesia Dei motu proprióval arra buzdította a püspököket, hogy ezt a felhatalmazást nagylelkű előzékenységgel alkalmazzák az összes ezt kérő krisztushívő javára. Hasonlóképpen járt el XVI. Benedek pápa is a Summorum Pontificum című motu proprio kihirdetésével, amellyel kapcsolatban érdemes itt emlékezetbe idézni néhány, a római rítus ősibb gyakorlatára(usus antiquior) vonatkozó lényeges alapelvet.
6. A Római Misekönyv VI. Pál által kihirdetett szövegei és egészen XXIII. János utolsó kiadásáig visszamenő szövegei a római liturgia két kifejeződése, amelyeket „rendesnek” és „rendkívülinek” nevezünk, hiszen az egyetlen római rítus két gyakorlatáról van szó, amelyek egymás mellett állnak. Mindkét forma ugyanis az Egyház egyetlen lex orandi-jának kifejeződése. A „rendkívüli formát” tiszteletreméltó és ősi gyakorlata miatt a neki kijáró tisztelettel meg kell őrizni.
7. A Summorum Pontificum motu proprióhoz csatlakozik a pápának a püspökökhöz írt és ugyanazon a napon kelt kísérőlevele (2007 július 7.), amely részletesen szól a motu proprio kiadásának körülményeiről, továbbá szükségességéről is; hiszen újabb törvényeket kellett alkotni, mivel hiányoztak a római liturgia 1962-ben érvényes gyakorlatát egyértelműen rendező szabályok. Ugyancsak új törvényhozási aktusra volt szükség amiatt, hogy az új Misekönyv kiadása után nem tartották szükségesnek, hogy szabályokat alkossanak az 1962-es liturgikus gyakorlatról. Mivel azonban idővel egyre nőtt azon hívek száma, akik kérték a „rendkívüli forma” ünneplését, a törvényeket meg kellett hozni. XVI. Benedek többek között arra figyelmeztet: „A Római Misekönyv két kiadása nem áll ellentmondásban egymással. A liturgia történetét a növekedés és haladás jellemzi, nem pedig a törés. Amit az előző nemzedékek szentnek tartottak, a mi számunkra is szent és nagyszerű marad, és nem lehet egyik pillanatról a másikra teljes egészében megtiltani vagy egyenesen károsnak ítélni.”[2]
8. A Summorum Pontificum motu proprio kiemelkedő módon fejezi ki a római pápa Tanítóhivatalát és kormányzati, valamint a szent liturgia szabályozására vonatkozó feladatát,[3] továbbá Krisztus helytartójaként és az egész Egyház pásztoraként kifejtett gondoskodását.[4] A motu proprio célja, hogy:
a) minden hívőnek felkínálja, mint megőrzendő értékes kincset, a római liturgiát annak ősibb gyakorlatában;
b) garantálja és valóban biztosítsa ezen római liturgia gyakorlatát az azt kérőknek, abban a meggyőződésben, hogy az 1962-ben érvényes római liturgia gyakorlása a hívek javára megadott felhatalmazás, amelyet ezért kiterjesztőleg kell értelmezni azon hívek érdekében, akik annak elsődleges címzettjei;
c) elősegítse a kiengesztelődést az Egyház kebelében.
II. Az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság feladatai
9. A pápa az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottságnak rendes helyettesi hatalmat méltóztatott adni az illetékességi körébe tartozó összes ügyben, különösen ami a Summorum Pontificum motu proprio rendelkezéseinek végrehajtása és megtartása fölötti őrködést illeti (vö. 12. cikkely).
10. 1. §. Az egykor II. János Pál által megadott, továbbá XVI. Benedek által megerősített felhatalmazásokon túl (vö. Summorum Pontificum motu proprio, 11. és 12. cikkely) a Pápai Bizottság ezt a hatalmat hierarchikus elöljáróként azon felfolyamodások elbírálásában is gyakorolja, amelyeket bármely ordináriusnak a motu proprióval ellentétesnek tűnő egyedi közigazgatási aktusával szemben törvényesen eléje terjesztettek.
2. §. A Pápai Bizottság által kiadott határozatok a jog szabályai szerint megtámadhatók az Apostoli Szignatúra Legfelső Bíróságánál.
11. Az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság feladata, hogy —az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció előzetes jóváhagyásával— gondoskodjék a római rítus „rendkívüli formájára” vonatkozó liturgikus könyvek kiadásáról.
A teljes instrukció megtalálható itt.
