A Katolikus Egyház New Age-ről szóló dokumentumai

Hogyan különböztessük meg egymástól a New Age jó és rossz szándékait, milyen eligazodást segítő művek láttak napvilágot a katolikus egyházban? E kérdésekre a Vallások Közötti Párbeszéd Pápai Tanácsa munkatársa, a Szentszék mellett működő Szekták és Új Vallási Mozgalmak munkacsoportjának koordinátora, Teresa Osório Gonçalves válaszolt a Zenit hírügynökségnek.

1./ II. János Pál 1993. május 28-án az USA püspökeivel tartott megbeszélés során kifejezetten a New Age jelenségére utalt, mely „azzal, hogy sokak lelki megújulását hirdeti, a keresztény hittel össze nem egyeztethető eszméket terjeszt.”

Az alábbi öt szempont jellemzi:

  • szinkretista és önmagából eredő látnokiság;
  • a vallás tantételeinek relativizálása;
  • Isten panteista felfogása;
  • a bűn fogalmának és a megváltás szükségszerűségének elvetése;
  • a test feltámadásának tagadása

A pápa említette azt a veszélyt is, amelyet „a kereszténység merő emberi bölcsességre, mintegy a jólét tudományára való lefokozása” jelent.

2./ Az 1994-ben kiadott Átlépni a remény küszöbét c. kötetben ugyancsak II. János Pál a New Age alapgondolatát „az antik gnosztikus eszmék újjászületésében” jelöli meg. A New Age – írja a pápa – csak a gnózis gyakorlatának, vagyis a lélek azon magatartásának új megjelenési formája, amely egy mélységes Isten-ismeret nevében végül is az Õ szavait kiforgatva csupán emberi szavakkal helyettesíti azokat.

3./ Az 1998-as „Fides et ratio” kezdetű enciklikában, mely név szerint ugyan nem említi a New Age-t, mégis találunk utalást (37.sz) „az ezoterizmus különféle formáira, melyek manapság terjednek s melyeket az antik gnózissal lehet összefüggésbe hozni” s amely egy fensőbbséges jellegű, ezoterikus, a kevés tökéletes számára is fenntartott tudás. A New Age alapvető állásfoglalására is alkalmazható mindaz, amit a relativizmusról (pl. a 4. sz. szakaszban), valamint az eklekticizmusról mond az enciklika: „olyan állásfoglalásról van szó, mely a különböző filozófusoktól származó egyéni gondolatokkal él és nem veszi figyelembe azok következetes összefüggéseit és kapcsolatait, sem azt, hogy miként illeszkednek a történelembe…” (86.sz.)

4./ A Hittani Kongregációnak a Keresztény Meditáció Egynémely Szempontjával Foglalkozó Levele (1989) olyan irányelveket ajánl, melyeket azok tarthatják hasznosnak, akik – bár magukat kereszténynek vallják – mégis a New Age-dzsel összefüggésbe hozható keleti vallások és a modern pszichológia meditációs módszerei iránt fogékonyak. A keresztény imának van egy párbeszéd-jellege: tiszteletben tartja a Teremtő és a teremtett kapcsolatát és azt nem lehet csak tisztán a kegyelemként tekintett tudás és tapasztalat szintjére süllyeszteni.

Az Úrral való együttélés misztériuma, melyet az egyházatyák az ember megdicsőülésének hívnak, mindig a részvétel kegyelmét jelenti és az emberi Én-t az isteni Én sosem olvasztja magába.

5./ A Nemzetközi Teológiai Bizottság (CTI) „Az eszkatológiára vonatkozó néhány időszerű kérdés” c. dokumentuma (1992) egy terjedelmes szakaszban (9-10. sz.) ad választ a reinkarnációval kapcsolatosan felvetett problémákra és a kinyilatkoztatott isteni terv keretében újfent az emberi élet egyedüliségét és megismételhetetlenségét erősíti meg.

6./ Ugyanezen CTI-nek egy másik dokumentuma, amely „A Megváltás teológiájának néhány kérdése” címen 1995-ben jelent meg, a New Age-et kifejezetten két összefüggésben említi. Az első a megváltással – melyet az antik vallásokban és a kortárs alternatív mozgalmakban keresnek (I/29 sz.) –, a másik a vallások transzcendentális teológiájával kapcsolatos, ennek tantételei közel állnak a New Age-ben megfogalmazott elméletekhez.

Föltételezve, hogy az emberi természet lényegi alkotóelemének tekintheti az istenit, néhány teológus (itt név szerint Matthew Fox-t említi) a teremtésre összpontosító, ünneplő valláshoz ragaszkodik, mely a bűnbeesés és a megváltás hagyományos keresztény kihangsúlyozását helyettesítené. Úgy tartja, hogy a megváltás a kozmikus lelkiségbe burkolózó isteni jelenlét időszerű feltárásában, az örömteli liturgiában, a tudat, vagy önismeret felemelését szolgáló pszichológiai technikákban rejlik. (II/35 sz.)

7./ Joseph Ratzinger bíboros l996 májusában A Hit és a teológia napjainkban címmel tartott guadalajarai tanácskozás egyik ülésszakán a New Age-dzsel foglalkozott. E jelenséget a mindent viszonylagosnak tekintő tapasztalatokra adott ésszerűtlen válasznak véli. Itt a viszonylagosság dilemmájából kivezető utat nem az Én, a Te és a Mi új találkozásában, hanem az egyén fölemelkedésében, a kozmikus folyamat elragadtatással teli visszatértében kell keresni.

Egy modern misztikát kínálnak fel: az abszolútban hinni nem lehet, azt meg kell tapasztalni. Isten nem a világgal szembenálló személyiség, Õ szellemi energia, mely a Mindenséget hatja át. A vallás: az Én egyesülése a kozmikus összességgel, a minden megosztottságon való fölülemelkedés. A megváltás: az Én felszabadítása, elmerülés az élet teljességében, visszatérés a Mindenséghez.

A New Age két különböző fő ágazata érdemel említést: egy gnosztikus-vallásos, mely a transzcendens és a személyiségen túli létet magában a valódi Énben keresi, és egy ökologikus-monista, mely az anyag és az Anyaföld felé fordul és az ökofeminizmust a feminizmushoz kapcsolja.

8./ A Katolikus Egyház Katekizmusa a NA kapcsán fölmerülő problémákra, mint például a reinkarnáció (CCC 1021), vagy az asztrológia és a mágikus praktikák (CCC 2115-2117), félreérthetetlen, világos válaszokat kínál.

9./ Az argentin püspöki konferencia Hit és Kultúra Püspöki Bizottságának Szemközt az Új Korszakkal. Az Új-Evangelizáció feltűnése kihívás a püspökök részére címmel 1994-ben megjelent dokumentumában a New Age jelenségét lényegében a püspökök nézőpontjából tanulmányozta. Az NA-t így határozta meg: „új, posztmodern kulturális alternatíva, amely nem zárja ki a vallási dimenziókat, ám a transzcendenciától megfosztja őket. Egyebek között felfedi az NA fő, lényeges filozófiai és vallási alapjait és megvizsgálja a keresztény hittel ellenkező követelményrendszerét.”

10./ Az ír Teológiai Bizottság által 1994-ben kiadott A Lélek új korszaka? Katolikus válasz a New Age jelenségére c. dokumentumban a szerzők kétségüket fejezik ki, hogy a New Age szószólói által javasolt új lelki korszak vajon tényleg az említett irányban halad-e? Alice Bailey, David Spangler, Benjamin Creme és a mozgalom több ideológusának sokatmondó szövegei alapján fölfedik a New Age leginkább okkultista szempontjait, melyek – egyebek között – megjósolják, hogy egy kezdeti szakasz megtétele után az emberiség egy Felvilágosodott Korban saját isteni természetére talál. Mme Blavatsky „The Secret Doctrine” (A Titkos Tan) c. könyvének spekulációit továbbfejlesztve e szerzők az ember Új Korszakba vezető belső fejlődésének angyalául Lucifert ajánlják.

11./ A New Age-re vonatkozó további püspöki dokumentumok: 
a) DANNEELS Godfried, Le Christ ou le Verseau? , Pásztorlevél, 1990 Karácsony 
b) MACCARI Carlo, La New Age di fronte alla fede cristiana, LDC, Leumann (Torino) 1994. 
c) RIVERA CARRERA Norberto, Instrucción Pastoral sobre el New Age, 7 gennaio 1996, és egy összefoglaló munka, melynek címe: 18 perguntas acerca de la Nueva Era.

FORRÁS

Létrehozva 2023. május 6.