„Nem ajánlatos, hogy katolikusok részt vegyenek a Vassula Ryden által szervezett imacsoportokban” – a Hittani Kongregáció ma is érvényben lévő dokumentuma

“Szerkesztőségünkbe is megérkezett a meghívó Vassula Ryden magyarországi előadásaira. Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra a vatikáni dokumentumra, amelyet William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa 2007. január 25-én minden püspöki konferencia elnökéhez eljuttatott, és amely ma is érvényes.

A jegyzék többek között megállapítja, hogy továbbra is hatályos az 1995. október 6-án kelt dokumentum, amely Vassula Ryden asszony írásainak tanbeli megítélésére vonatkozik. Levada bíboros utal arra, hogy Ryden asszony, a Hittani Kongregációval folytatott megbeszélése során tisztázott bizonyos, az írásaiban jelen lévő problematikus kérdéseket. Tisztázta továbbá üzeneteinek természetét is, amelyek nem isteni kinyilatkoztatásként, hanem inkább személyes meditációként jelentkeznek. Normatív szempontból tehát ajánlatos óvatosan, külön-külön értékelni minden egyes írást, hogy a hívők ezeknek a megvilágításoknak a fényében olvashassák a kérdéses szövegeket.

A Hittani Kongregáció végül jegyzéke harmadik pontjában nyomatékosan emlékeztet rá: nem tanácsos, hogy katolikusok részt vegyenek a Vassula Ryden által szervezett imacsoportokban. Az ökumenikus találkozók esetében a hívek kövessék az Ökumenikus Direktórium, az Egyházi Törvénykönyv (215. kánon, 223. kánon 2.§, valamint 383. kánon 3.§) és a megyéspüspök útmutatásait.”

Forrás: Vatikáni Rádió, 2010. okt. 21.

A Hittani Kongregáció újabb közleménye (2007), ill. korábbi állásfoglalásai

KÖZLEMÉNY VASSULA RYDENRŐL

(1995. október 6.)

Számos püspök, pap, szerzetes és világi személy kérte Kongregációnktól, hogy tekintéllyel értékelje Vassula Ryden asszony tevékenységét, aki Svájcban lakó görög orthodox, s aki szóban és írásban olyan üzeneteket terjeszt az egész világ katolikus köreiben, amelyeket állítólagos mennyei kinyilatkoztatásoknak tulajdonít.

Az egész kérdés higgadt, figyelmes tanulmányozása, amelyet a Kongregáció abból a célból vállalt, hogy “megvizsgálja a lelkeket, vajon Istentől vannak-e” (vö. 1Jn 4,1), a pozitív szempontokon túlmenően számos alapvető elemet tárt föl, amelyeket a katolikus tanítás fényében negatívnak kell tekintenünk.

Azonfelül, hogy rá kell mutatnunk azoknak a módoknak gyanús természetére, amelyeken az állítólagos kinyilatkoztatások végbementek, alá kell húznunk néhány tanbeli tévedést, amelyet tartalmaznak.

Egyebek között kétértelmű a Szentháromság személyeiről való beszéd nyelvezete, egészen odáig, hogy az isteni személyek sajátos  megnevezései és funkciói összekeverednek. Az állítólagos kinyilatkoztatások előre jeleznek egy küszöbön álló korszakot, amikor az Antikrisztus fog hatalomra kerülni az Egyházban. Prófétai  kijelentés szól – millenarista modorban – arról, hogy Isten olyan végső dicsőséges beavatkozásra készül, amely még Krisztus végső eljövetele előtt bevezeti a földön a békesség és általános boldogulás korát. Továbbá előre van jelezve egy olyan Egyház közeli megjelenése, amely egyfajta pánkeresztény közösség lesz, ez pedig ellenkezik a katolikus tanítással.

Az a tény, hogy a fent említett tévedések Ryden későbbi írásaiban már nem jelennek meg, annak jele, hogy az állítólagos “mennyei üzenetek” pusztán egyéni elmélkedések eredményei.

Ezenfelül Ryden asszony, azzal, hogy görög orthodox létére rendszeresen veszi a katolikus Egyház szentségeit, számottevő megütközést vált ki a katolikus Egyház különböző köreiben. Úgy tűnik, föléje helyezi önmagát minden egyházi joghatóságnak és minden kánoni normának, s ennek következtében ökumenikus zűrzavart teremt, amely saját Egyházának sok hatóságát, lelkészét és hívét is irritálja, mert annak egyházfegyelmén is túlteszi magát.

Mivel Vassula Ryden tevékenységének negatív hatása – bizonyos pozitív szempontok ellenére – fennáll, Kongregációnk a püspökök beavatkozását kéri, hogy a hívek megfelelő információt kapjanak, és Ryden eszméinek terjesztésére egyházmegyéjükben ne nyíljon lehetőség. Végül a Kongregáció arra szólít fel minden hívőt: ne tekintsék természetfölöttinek Vassula Ryden asszony írásait és beszédeit, hogy megőrizhessék annak a hitnek tisztaságát, amelyet az Úr Egyházára bízott. 

Vatikánváros, 1995. október 6.

(Az Osservatore Romano 1995. október 25-i angol nyelvű számában megjelent szöveg alapján készült, nem hivatalos fordítás.)

A közlemény később megjelent az Acta Apostolicae Sedisben is [AAS, vol. LXXXVIII, N. 12 (5 Decembris 1996), 956-957].

Copyright nélkül. Az anyag szabadon tükrözhető, felhasználható, terjeszthető.

Hittani Kongregáció

SAJTÓNYILATKOZAT A VASSULA RYDENNEL KAPCSOLATOS KÖZLEMÉNYRŐL

(1996. december)

I. A Hittani Kongregáció különböző kérdéseket kapott 1995. október 6-án kelt, a L’Osservatore Romano 1995. október 23/24-i, (hétfő-keddi) számának 2. oldalán (angol kiadásban: 1995. október 25., 12. o.) megjelent közleményének értékével és tekintélyével kapcsolatban, mely közlemény Vassula Ryden asszony állítólagos kinyilatkoztatásoknak tulajdonított és az egész világ katolikus köreiben elterjesztett írásaival és üzeneteivel foglalkozik.

 Ezzel kapcsolatban a Kongregáció a következőket kívánja megállapítani:

 1.) A katolikus Egyház pásztoraihoz és híveihez intézett közlemény teljes érvényben van. Az illetékes hatóságok jóváhagyták, és meg fog jelenni az Acta Apostolicæ Sedisben, a Szentszék hivatalos lapjában, a Kongregáció prefetusának és titkárának aláírásával.

2.) Az egyes hírközlő eszközök által terjesztett jelentésekre vonatkozóan, melyek őeminenciájának, a bíboros prefektusnak Guadalajarában, Mexikóban, 1996. május 10-én, egy csoportkihallgatáson történt magánbeszélgetésére hivatkozva a Közlemény szűkebb értelmezéséről szólnak, ugyanaz a bíboros prefektus a következőket kívánja kijelenteni:

a) mint mondotta, a hívek Vassula Ryden üzeneteit ne tekintsék isteni kinyilatkoztatásoknak, hanem csak az ő személyes elmélkedéseinek;

b) ezek az elmélkedések, mint a közlemény kifejtette, a pozitív szempontok mellett olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek a katolikus tanítás fényében negatívak;

c) ennélfogva, az atyák és a hívek fel vannak szólítva, hogy ebben a dologban komoly lelki megkülönböztetést gyakoroljanak, és őrizzék meg a hit, az erkölcs és a lelkiélet tisztaságát, nem állítólagos kinyilatkoztatásokra támaszkodva, hanem Isten kinyilatkoztatott Szavát és az Egyház Tanítóhivatalának útmutatásait követve.

II. Az állítólagos magánkinyilatkoztatások szövegeinek forgalmazását illetően a Kongregáció megállapítja:

1.) Az az értelmezés, amelyet egyesek a VI. Pál által 1966. október 14-én jóváhagyott és ugyanazon év november 15-én közzétett határozatnak adtak, hogy tudniillik az állítólagos kinyilatkoztatásokból származó írások és üzenetek szabadon terjeszthetők az Egyházban, tökéletesen alaptalan. Ez a határozat ténylegesen „A tiltott könyvek Indexének eltörléséről” szólt, és megállapította, hogy, miután az idevágó egyházi büntetések fel vannak oldva, továbbra is megmarad az erkölcsi kötelezettség, hogy ne terjesszünk vagy olvassunk olyan írásokat, amelyek a hitet és az erkölcsöket veszélyeztetik.

2.) Ugyanakkor emlékezetbe kell idézni, hogy a feltételezett magánkinyilatkoztatások szövegeinek terjesztésére vonatkozóan érvényben marad az Egyházi Törvénykönyv 823. kánonjának 1.§-a: „Az Egyház pásztorainak … joguk van megkövetelni, hogy a krisztushívők által kiadásra kerülő hitre és erkölcsre vonatkozó írásokat az ő ítéletüknek vessék alá.”

3.) Az állítólagos magánkinyilatkoztatások és azokra vonatkozó írások első fokon a megyéspüspök ítéletének vannak alávetve, speciális esetekben pedig a püspöki konferencia és a Hittani Kongregáció ítéletének.

(Az Osservatore Romano 1996. december 4-i angol nyelvű számában megjelent szöveg alapján készült magánfordítás.)

Copyright nélkül. Az anyag szabadon tükrözhető, felhasználható, terjeszthető.

Létrehozva 2011. május 18.