Vatikáni dokumentumok

A Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház Püspökeihez a férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban (2004)

BEVEZETÉS
1. Az Egyház, mely jól ismeri az emberi életet, mindig figyelt a férfival és a nővel kapcsolatos problémákra. A legutóbbi időkben sokat beszéltek a nő méltóságáról, jogairól és kötelességeiről a polgári és egyházi közösség különféle területein. Az Egyház, különösen II. János Pál pápa tanításával[1] hozzájárult ezen alapvető kérdés mélyebb megismeréséhez, és ma választ vár tőle néhány olyan szellemi áramlat is, melyeknek alaptételei gyakran nem a nő valódi fölemelkedését célozzák. A jelen dokumentum először röviden bemutat és kritikusan értékel néhány mai antropológiai fölfogást.

Brandmüller, Burke, Caffarra és Meisner bíborosok 2016 szeptemberében nyílt levélben kérték Ferenc pápát, hogy tisztázza a családról szóló tanításának bizonyos félreérthető pontjait. 2019 áprilisában világos válasz érkezett – Benedek emeritus pápától.

XVI. Benedek áprilisban közzétett írásában (Az Egyház és a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrány I. rész,  II–III. rész) egyértelmű válaszok olvashatók a „dubia”-bíborosok által megfogalmazott kérdésekre is. Öt kérdés, öt válasz:

MEGFONTOLÁSOK 
az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről

BEVEZETÉS

1. A Szentatya, II. János Pál pápa és a Szentszék illetékes dikasztériumai újabban többször tárgyaltak a homoszexualitást érintő különböző kérdésekről.[1] Ugyanis nyugtalanító erkölcsi és társadalmi jelenség ez azokban az országokban is, melyekben a törvényhozás szempontjából még nincs jelentősége. Még súlyosabb azonban a helyzet azokban az országokban, ahol már engedélyezték vagy engedélyezni készülnek a homoszexuális együttélések törvényes elismerését, beleértve bizonyos esetekben a gyermekek örökbefogadására szóló fölhatalmazást is.

Az alábbiakban XI. Piusz pápa Ad catholici sacerdotii apostoli körleveléből idézzük a papi nőtlenségről szóló részt, amelyet a témában II. Vatikáni Zsinat papi szolgálatról és életről szóló dekrétuma, a Presbyterorum Ordinis hivatkozásként használt. Piusz pápa körlevele 1935. december 20-án jelent meg, a magyar nyelvű fordítását és kiadását a Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója végezte el.

XIII Leo pápa Quod apostolici muneris körlevele (1878)

Prohászka Ottokár fordítása és megjegyzései

Amint apostoli tisztünk kívánta, legott pápaságunk kezdetén intéztük Hozzátok, tisztelt Testvérek, körlevelünket, s megjelöltük benne azt vészt hozó mételyt, mely mélyen belevette magát az emberi társadalomba, s azt végveszéllyel fenyegeti; rámutattunk egyszersmind azon hathatós ellenszerekre, melyek áltálba veszendő társadalom meggyógyulhat s a fenyegető romlást elkerülheti.

Előszó

Három részből álló könyvecskét adunk a hívők kezébe, melynek lényege a harmadik, az imádságos rész. Ezért is adtuk alcímül: A búcsúk imakönyve. Az első részben a hivatalos tanítást próbáltuk feloldani katekizmus, azaz kérdések és feleletek formájában.

675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [639] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [640] fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [641]

Az alábbiakban az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció "De Concentibus in Ecclesiis" című, 1987. november 5-én kiadott dokumentumából idézünk. [Kép: Santa Maria in Traspontina templom, Róma]

Ősidőktől fogva a "templom" nevet arra az épületre használták, amelyben a keresztény közösség összegyűlik Isten Igéjének hallgatására, közös imádságra, a szentségek vételére, az Eucharisztia ünneplésére, és ennek az ünneplésnek a kiterjesztéseként az Oltáriszentség imádására.

A Hittani Kongregáció levele a Katolikus Egyház püspökeihez (1986)

1. A homoszexualitás problémája és a homoszexuális cselekedetek erkölcsi megítélése katolikus körökben is egyre növekvő mértékben nyilvános vita tárgyává válik. Az, hogy ezekben a vitákban gyakran olyan érvek és állásfoglalások is helyet kapnak, amelyek nem felelnek meg a Katolikus Egyház tanításának, jogos aggodalmat ébresztenek mindazokban, akik a lelkipásztorkodásban tevékenykednek. Ezért a Kongregáció arra a belátásra jutott, hogy a probléma súlya és elterjedt volta indokolttá teszi jelen – a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról szóló – levél elküldését a Katolikus Egyház püspökeinek.

 1.

"A virtuális valóság nem helyettesítheti Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában, sem a többi szentség valóságát, sem a közös liturgiát a test-és-vér szerinti emberi közösségben.

Nincsenek internetes szentségek; és még akkor is, ha Isten kegyelméből vallási tapasztalat közvetítő eszköze lehet, önmagában, a tényleges világban létező hívekkel való közösség nélkül elégtelen."

 Forrás: Az egyház és az internet. Kiadja a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa, 2002. február 22.