Mi kötelező, megengedett vagy javasolt a liturgikus ünneplés során.

A szentmisén való részvétel az Istennel való élő kapcsolat egy kiváltságos módja, Jézus által és Jézussal.

A szentmise alkalom arra, hogy a hívek megéljék a közösséget Krisztussal és egymással. Mindenki szabadon fejezi ki Istenbe vetett hitét mindenkor, ahogyan jónak látja, de ez nem térhet el – annak érvényessége és tartóssága miatt – egy bizonyos formalizmustól. Az alábbiakban szólunk a liturgikus ünneplés néhány „kibicsaklásáról”, amelyeket egyik vagy másik napon mindannyian elkövetünk…

A papnak fenntartott imákat mondani

A buzgó, áhítatos hívők ezzel az egyik leggyakoribb liturgikus hibába esnek. Néhány imát ugyanis kizárólag a papnak tartanak fenn.

Milyen gyakran halljuk hívő társainkat, amint a pappal együtt mondják: „Őáltala, ővele és őbenne”! De ezt csak a pap mondhatja (Római Misekönyv Általános Rendelkezései, 151). A világiak nem mondhatják a békéért való imát sem («Urunk Jézus Krisztus, te azt mondottad apostolaidnak, békésséget hagyok rátok, az én békémet adom nektek…»). Ezt csak a pap mondja hangosan.

Itt nem a hívek dirigálásáról van szó, hanem arról, hogy különbséget kell tenni a pap és a világiak szerepe között a szentmisében: «El kell kerülni annak veszedelmét, hogy elhomályosuljon a klerikusok és laikusok tevékenységének komplementaritása (egymást kiegészítő természete), azaz a laikusok szerepét nem nyomhatja el a „klerikalizálódás”, ugyanakkor a fölszentelt szolgák indokolatlanul nem vállalhatnak olyan feladatokat, melyek a laikus hívők életének és tevékenységének sajátjai.»

(Redemptionis Sacramentum 45).

A hívek helytelen viselkedése

Beszélgetések, nyüzsgés, fecsegés… nem éppen jó arra, hogy imádkozzunk. A templomban az az «aranyszabály» érvényesül, hogy amit nem tennél meg a Kálvárián, azt ne tedd a szentmisén sem. Isten Fiának áldozata előtt állunk! Az oltárnál maga Jézus ajánlja fel magát az Atyának bűneink áldozataként. A szomszéddal való beszélgetés vagy a telefon felvétele ekkor nem alkalmas időben történik.

A liturgikus szövegek átszerkesztése

«Véget kell vetni annak az elvetendő szokásnak, hogy a papok, a diakónusok – vagy a hívek is – kényük-kedvük szerint bárhol megváltoztatják és kicserélik a szent liturgia általuk mondott szövegeit. Ezzel ugyanis bizonytalanná teszik a szent liturgia végzését és nem ritkán megváltoztatják eredeti értelmét.» (R.S. 59).

Együtt imádkozni a pappal az eucharisztikus imádságot

«A Prex Eucharistica (a szentmise kánonja – a szerk.) imádkozása, ami természete szerint az egész szentmise csúcsa, szenteltségének erejéből egyedül a papot illeti. Ezért visszaélés az az eljárás, hogy a kánon egyes részeit egy diákonus, egy laikus ministráns akár egyedül, akár az összes hívőkkel együtt imádkozza. A kánont tehát teljes egészében egyedül a papnak kell imádkoznia.» (R.S. 52).

A homíliát laikusokra bízni

A homíliát hétköznapi miséken el lehet hagyni, de vasárnapi miséken kötelező: «általában maga a miséző pap mondja vagy az általa megbízott koncelebráns, illetve  – alkalomszerűen – diákonus, de soha nem mondhatja laikus.» (R.S. 64). A következők is visszaélésszerű gyakorlatok: színpadias előadások vagy magánszemélyek tanúságtételei (természetesen esküvők és temetések kivételével).

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. október 5.