Minden, amit tudni kell a szabadkőművesség alapvető tanításairól

alt

 (LifeSiteNews) - Mi is pontosan a szabadkőművesség?  Valóban vallásnak minősül-e? Ha igen, akkor értelemszerűen egyetlen keresztény sem lehet tagja a szabadkőműves páholynak és maradhat meg a hitben, mint ahogyan az iszlámhoz sem csatlakozhat és maradhat hűséges Krisztushoz.

A legtöbb szabadkőműves, amikor megkérdezik, hogy a páholy vallás-e, határozottan tagadja ezt,  sőt azt állítja, hogy a szabadkőművesség nyitott bármely vallású ember számára. Még arra is rámutathatnak, hogy sok keresztény, katolikus és protestáns tagja különböző páholyoknak. A szabadkőművességgel kapcsolatban azonban számos olyan, a saját dokumentumaik által és tagságuk szavai révén igazolt tény van, amelyek arra utalnak, hogy a szabadkőművesség nemcsak vallási jellegű, hanem teljes értelemben vett  vallás.

Az a kérdés, hogy a szabadkőművesség vallás-e, olyan kérdésekre vezethetőek vissza, amelyek a vallás néhány lényeges elemére vonatkoznak: Van-e a szabadkőművességnek saját teológiai tanítása Istenről, vagy saját magáról mint vallásról? Van-e saját erkölcsi rendszere? Vannak-e  istentiszteleti rítusai,  misztériumai vagy szakrális szertartásai? Ígér-e tagjainak boldogságot, üdvösséget vagy jutalmat ebben az életben és a halál után?

A szabadkőművesség valóban rendelkezik mindezekkel. Az alábbiakban ezek közül csak néhány elemet fogok közelebbről megvizsgálni: A szabadkőművesség tanítását Istenről, a vallásként való felfogását és a szakrális szertartásait.

A páholy tanítása Istenről és saját magáról mint vallásról

A szabadkőművesség teológiai tanításával kapcsolatban elsőként azt kell kiemelni, hogy a szabadkőművesség már a legkorábbi dokumentumaiban is azt az előjogot követeli magának, hogy minden egyes szekta, felekezet vagy személyes meggyőződése felett álló egyetemes vallás.

Az 1723-as dokumentum címe: A szabadkőművesek alkotmányai. Tartalmazza a legősibb és legigazabb testvériség történetét, díjait, szabályait stb. A páholyok használatára (más néven Anderson Alkotmánya), amelyet James Anderson tiszteletes, a „Skót Egyház” [Jean Calvin egyik közvetlen tanítványa, John Knox által 1560-ban alapított protestáns közösség – F.D. ,megj.] tagja írt, két cikkelyt tartalmaz, amelyek a szabadkőművességet saját maga vallásának nevezik: az I. és a VI.2 cikkely.

1. Istenről és a vallásról

... Bár a régi időkben a szabadkőművesek minden országban kötelesek voltak az adott ország vagy nemzet vallását követni, bármi legyen is az, most mégis célszerűbbnek tartják, hogy csak arra a vallásra kötelezzék őket, amelyben minden ember egyetért, félretéve sajátos véleményüket; azaz, hogy legyenek jó emberek és igaz emberek, vagy a becsület és becsületesség emberei, bármilyen felekezet vagy meggyőződés szerint is különböztessék meg őket; ezáltal a szabadkőművesség az egyesülés központjává válik, és az igaz barátság kibékítésének eszközévé olyan személyek között, akiknek örökös távolságban kellett volna maradniuk. (A  szerző saját kiemelése).

 A szabadkőművesek által az egyik alapító, irányadó dokumentumnak tekintett Anderson alkotmány szerint a szabadkőművesség állítólag „az a vallás, amelyben minden ember egyetért, félretéve saját véleményüket ”, és „az egység központja”. Más szóval, a szabadkőművesek állítása, miszerint a páholy egy egyetemes testvériség, pontosan azt állítja, hogy ez egy egyetemes vallás.

Anderson alkotmányának második cikkelye, amely a szabadkőművességet vallásnak nevezi, a belső viszályok tilalmában található:

VI.2. cikk.

1. A Viselkedésről

2. Viselkedés a TALÁLKOZÓ után, és a TESTVÉREK még nem TÁVOZTAK.

... A páholy ajtaján belül nem szabad magánjellegű vitákat vagy civakodásokat folytatni vallásról, nemzetekről vagy állami politikáról, mivel mi, mint szabadkőművesek, csak a fent említett egyetemes vallást valljuk... (A szerző saját kiemelése).

A szabadkőművesség egyfajta szinkretista, egyetemes vallásként tekint saját magára, amely csak azt tartja fenn, amit általában hisznek Istenről, más vallásokból merítve, de mindegyiktől eltérve. A szabadkőművesség azt követeli a tagjaitól, hogy tegyék félre saját nézeteiket ennek az egyetemes vallásnak a javára, aminek több következménye is van.. Először is, a vallásokat, ahonnan a tagok érkeztek - nagyrészt a katolicizmust és a protestantizmust - a puszta vélemény szintjére süllyesztette (ami szükséges előfeltétele egy tisztán szekuláris állam létrehozásának). Másodszor, ezeket a vallásokat a természetes emberi ész ítélete alá helyezte, és ezzel az értelmet tette az isteni dolgok döntőbírójává. Harmadszor, úgy ítélte meg, hogy ezeket a vallásokat félre kell tenni valami új javára, valami olyasmi javára, amiben állítólag „minden ember egyetért”. Negyedszer, azzal, hogy minden más vallást alárendelt a szabadkőművességnek, a szabadkőművességet saját jogú vallássá tette.

Az, hogy a szabadkőművesség vallás és vallásnak is nevezi saját magát, nem lehet teljesen meglepő, hiszen a szabadkőműves páholyok történelmileg a középkori katolikus kőműves céhekből erednek.

A középkori céhekben a gazdasági partnerség és a vallásos jámborság találkozott. A céhek szándéka a következő volt: szakmai képzés valamilyen mesterségben, a munkások jogainak védelme, segítség az álláskeresésben, megfelelő fizetés biztosítása és a szakmában való előmenetel, valamint a keresztény erények és a jámborság gyakorlásának elősegítése, a különböző céhek áhítataihoz és ünnepeihez kapcsolódó különleges engedményekkel és kiváltságokkal.

A keresztény jámborság és a munka szintézise között, amelyet a középkori céhekben találunk, a szabadkőművesség mint naturalista, egyetemes vallás emelkedett fel, amely látszólagos gazdasági előnyökkel jár.

Európában két dolog történt, amely az új vallást alakította: a protestáns reformáció és a felvilágosodás.

A XVI. századi protestáns reformációval a kereszténység teológiai egysége megbomlott. Az a protestáns elv, hogy a Szentírást mindenki saját maga értelmezheti mérvadó módon, gyorsan elvezetett a különböző felekezetek elszaporodásához, melyeket a teológiai tanításban mutatkozó különbségek különböztettek meg egymástól.

A XVII. századi felvilágosodás aztán minden hitbeli kérdést, legyen az bármilyen protestáns felekezet nézete vagy a katolikus tanítás[az eredeti szöveg a katolikus Egyházat is felekezetnek nevezi, Krisztus egyetlen Egyháza azonban nem felekezet; ezt a hibát a fordításban javítottuk – F.D. megj.], a természetes emberi ész ítéletének rendelte alá. A hitigazságokat, amelyekről a kereszténységben sokáig úgy tartották, hogy azok nem bizonyíthatóak az ész által és nem is tartoznak annak hatálya alá, hanem meghaladják az ész teljes megértésének vagy megítélésének képességét, mostantól puszta véleménykérdéseknek tekintették. [A tapasztalati világon túl lévő dolgok megismerhetetlenségét hirdető agnoszticizmus különösen a XIX. századra vált erőssé, és a modernizmus egyik jellemző ismérve lett, amit az Egyház dogmatikus szinten igazított helyre és mint tévtant elítélt. F.D. megj.] Valójában a kereszténység különböző egyházai és felekezetei [helyesen: a katolikus Egyház és a protestáns felekezetek – F.D. megj.] közötti nézeteltéréseket  Európa végtelen vitáinak és háborúi okának tekintették. A protestáns reformáció keserű teológiai nézeteltérései által okozott politikai válságok és vérontás a felvilágosodásban a hit teljes elutasításához vezetett.

Ez a háttér készítette elő az utat a szabadkőművesség felemelkedéséhez a XVIII. században. A katolikus középkori céhek összeomlásával a páholyok a gazdasági stabilitás és felemelkedés új helyszínévé váltak.

A keresztény Európa végeláthatatlanul sokasodó protestáns felekezetekre és szektákra való széttöredezését követően, azok minden teológiai nézeteltérésével együtt, a szabadkőművesség úgy állította be magát, mint „az a vallás, amelyben minden ember egyetért”. A felvilágosodás filozófusainak naturalista elveit magába foglalva a szabadkőművesség elutasított minden természetfeletti kinyilatkoztatást, és a vallás minden kérdését a természetes ész megítélésének rendelte alá.

A fent említett hatások mindegyike megmutatkozik abban a szabadkőműves törekvésben, hogy bárhogyan is nevezik Istent a tagok a saját vallásukban, a páholyban a „Világegyetem Nagy Építőmestere” néven kell szólítaniuk. Az Istenre, mint építőre való hivatkozás – aki úgymond a Szabadkőművesek Kőművese – el van különítve minden kifejezetten keresztény címtől, mint amilyen például a Szentháromság, és csak azt ismeri el, amit a természetes értelem elég könnyen tudomásul vehet, hogy Isten teremtette a világot de nem szükséges Krisztust Isten Fiának vallani, vagy elismerni, hogy Isten bármi természetfelettit kinyilatkoztatott.

A páholy szakrális szertartásai

Mivel minden vallásnak köze van Isten imádatához [akár inverz módon, amikor az imádat bálványokra vagy egyenesen a Sátánra irányul – F.D. megj.], ha a szabadkőművesség valóban vallás lenne, akkor az  imádat valamilyen formáját kellene megtalálnunk benne. Mint kiderült, a páholynak saját oltárai, hierarchikus papsága, „szent” [az egy igaz Istennel ellentétes vallásban Istennek szentelt paramentumokról nem beszélhetünk, ezért tettünk ki idézőjelet – F.D. megj.] ruhái, szertartásai és esküszövegei vannak.

A szabadkőművességből  katolikus hitre tért David Gray, aki a „szabadkőműves mester magasztos fokára” emelkedett és „egy Royal Arch Chapter főpapja volt”, tanúvallomásában elmondja, hogy "a szabadkőművesség szentségeinek három fokozata van: a beavatott újonc, a mestertárs és a szabadkőműves mester. E rítusok és misztériumok révén a beavatott megvilágosodik, és megkapja azokat a munkaeszközöket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a mesterségben előrehaladjon, és méltóvá váljon a további fejlődésre”. (A szabadkőművességről szóló katolikus katekizmusból: Teológiai és történeti feldolgozás a katolikus egyház tilalmairól, a szabadkőművesség és a hozzá tartozó szabadkőműves testületek ellen).

Gray kritizálja a páholy ezen szakrális rítusait, mint az üdvösség naturalista útját, egyfajta „újraértelmezett pelagianizmust”. [A pelagianizmus az emberi akaratot túlértékelő, de Isten malasztját leértékelő, azt csupán külső segítségnek tekintő eretnekség, amely szerint a kegyelem nem bír átalakító erővel, és magához az üdvözítő tetthez nem szükséges, hanem csak annak könnyebb végrehajtásához. – F.D. megj.]

„Amit a szabadkőművesség testvéri vallása a [hamis] szentségein keresztül kínál” - érvel – „az egy személyes és önmeghatározó út az üdvösséghez. Ez a tanítás, miszerint az ember nem természetfeletti eszközökkel, hanem inkább naturalista módszerekkel és személyes erőfeszítéssel mentheti meg az embert, a pelagianizmus újraértelmezett eretneksége. Szentségein keresztül a szabadkőművesség az erkölcstelenségtől való megszabadulás autoszoterikus módszerét [vagyis az önmegváltást _F.D. megj.] kínálja beavatottjainak a személyes szabadság és az erkölcsi fegyelemre való kellő odafigyelés révén, ami ellentéte a keresztény heteroszoterikus szabadulási módszernek, amely szerint az embert másnak (nevezetesen Jézus Krisztusnak) kell megmentenie.”

Ami a beavatottak szimbolikus ruházatát illeti, Gray rámutat arra, hogy a szabadkőművességben a „fehér báránybőr kötény az 'élet tisztaságát és a viselkedés egyenességét jelképezi, amely elengedhetetlen és szükséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerjünk abba a mennyei páholyba, ahol a világegyetem Legfőbb Építőmestere örökké elnököl’. A beavatott testét borító új, fehér ruha gondolata egyetlen vallás számára sem ismeretlen, amit a a kőművesek a keresztség szentségéből másolhattak, ti. a keresztelésre jelentkezőket mind a katolikus Egyházban, mind az anglikánoknál [az eredeti szöveget javítva az anglikanizmust nem illetjük a Egyház kifejezéssel – F.D. megj.],fehér felsőruhába öltöztetik.”

A szabadkőműves fokozat átadásakor a szertartás többek között abból áll, hogy a szabadkőművesek vállalják az adott fokozathoz tartozó kötelezettségeket, és egy gyertyafényes oltár előtt, egy nyitott Bibliára helyezett kőműves négyzet és iránytű segítségével vérrel megpecsételt titoktartási esküt tesznek Istennek. [Illetve talán inkább a Világ Nagy Építőmesterének – F.D. megj.]

A szabadkőműves szertartásokról még sok mindent el lehetne mondani, mivel sokfélék és változatosak, de most legyen elég ennyi. A szabadkőművesség az irányadó dokumentuma  szerint  egy „egyetemes vallás”, amely felülemelkedik a protestánsokat és a katolikusokat évszázados konfliktusba taszító „partikuláris véleményeken”, egy olyan vallás, amely tökéletesen elérhető az értelemmel rendelkező ember számára, aki nem hajlandó értelmét a hit „improvizálható igényeinek” alávetni.

Mivel a szabadkőművesség saját maga egyetemes vallása, régóta [kezdettől fogva, lényegét tekintve – F.D. megj.] ellenségeskedik a kereszténységgel, különösen a katolikus Egyházzal. Amint Gray rámutat, a különböző szabadkőműves páholyok és a hozzájuk tartozó rituálék és szokások között fennálló különbségek ellenére „tény, hogy az egész szabadkőművesség ugyanazokon az elveken osztozik, és ezek az elvek az Egyház ellen szövetkeznek. Ezeket az elveketegyes szabadkőművesek  a nyilvánosság előtt elismerik, míg más szabadkőművesek csak a magánkapcsolataikban fejezik ki, ez azonban csak kifejezésben jelent különbséget,  , de nem a lényegben.”

A cikk forrása angol nyelven

Köszönet Fülep Dániel rk. teológusnak a fordítás lektorálásért. A szerk.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.