4. A fösvénység kemény aranya

„Az Isten nem az alapján ítél majd meg bennünket, amit odaadtunk, hanem az alapján amit megtartottunk.” (Szent Ambrus)

„Ha az Isten nem létezik, akkor túl sokat fizettem ezért a szőnyegpadlóért.” (Woody Allen)

„A pénz tesz mindent” (Mozart: Figaró házassága)

Egy fiatalember be szeretne lépni egy kolostorba. A novícius mester kérdezgeti, hogy tényleg komoly-e a döntése, hogy egészen elhagyja a világot:

„Ha lenne három aranyad, odaadnád-e a szegényeknek?

– Tiszta szívből, Atyám.

– És, ha három ezüstpénzed lenne?

– Azt is szívesen.

– És ha lenne három rézpénzed?

– Nem, Atyám, azt nem adnám oda.

– De hát miért, kérdezi meglepetten a testvér.

– Mert van!”

Jogos, hogy az ember birtokoljon valamit. A gond csak akkor van, amikor a pénz és a javak kezdenek el minket birtokolni. Vagy mániákus rabként kínozni. Hogyan lehet a „rossz úrból” jó

cselédet formálni? A kérdés nem mellékes egy olyan korban, ahol a győzedelmeskedő liberalizmus a különböző sikereket bemutatja, de a nehézségeket és az eltévelyedett hatásokat is. A Szentírás nagyon szigorú a fösvénységgel. Minden bűn gyökereként emlegeti. A pénz kihívja maga ellen az Istent, mert istenné válik: „senki sem szolgálhat két úrnak, mondja Jézus: vagy utálja az egyiket és szereti a másikat, vagy kötődik az egyikhez és megveti a másikat. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Mt 6,24). Szent Pál pedig rádupláz: „A kapzsiság bálványimádás” (Kol 3,5; vö.: Ef5,5).

Luca Signorelli, az Apostolok Közössége (1512) című festményén Júdást úgy ábrázolja, amint egy ostyát csúsztat a szájába. Ez a megszentségtelenítés szimbolikus módon azt mutatja, hogy mennyire imádta az áruló a pénzt. A pénz vitte arra, hogy árulóvá váIjék? Ez a fösvények istene. Ha pedig mi olyannyira szabadok vagyunk a pénztőI, annyira nehezünkre esnék befizetni az adóinkat vagy a pénzbírságokat?

Mi a fösvénység?

Mint láttuk, minden bűn egy természetes vágyon alapszik, és a birtoklásvágy a természetes hajlamok közé tartozik, Miként a gőgös, a parázna vagy a torkos, a kapzsi ember sem azzal vétkezik, hogy szeret egy evilági jót, hanem azzal, hogy az erre a jóra irányuló szeretete mértéktelen. Már Hitvalló Maximus is figyelmeztet, hogy a bűn nem ott kezdődik, hogy van pénzünk, hanem annak „rossz hasznáIatával”. Mikor a pénz inkább céllá válik, mint eszközzé. A

nyelvünk, a maga bölcsességével a pénzes emberről nem azt mondja, hogy „van célja”, hanem hogy „van anyagi eszköze, lehetősége” (Il a des moyens).
Az ego és az euro

Vitás, hogy melyiké az elsőbbség? Szent Pál biztosít bennünket róla, hogy „minden rossznak a gyökere a pénz szeretete” (1Tim 6,10). A Szentírás azonban azt is megállapítja, hogy a gőg minden bűn forrása (Sir 10,13). Kinek van igaza?

Aquinói Szent Tamás egy megkülönböztetéssel válaszol: a gőg, az a végső dolgok vége. Minden bűn oda vezet, hogy fölfújja az ego-t. A kapzsiság első az eszközök rendjében: a pénz, a háború ereje lehetővé teszi, hogy minden vágyunkat megvalósítsuk. A „Keresztapa” sorozattóI a mostani „Traffic” című filmig, a mozi jól bemutatja, hogy a drog világa összeköti a három nagy kívánságot (1 Jn 2,16) és tetőpontjára viszi a sexet, a pénzt és a hatalmat – amelyben a pénz a hatalom kiterjesztésére szolgál.
Mik a fösvénység különböző fajtái?

A fösvénységnek két fajtáját különböztethetjük meg:

Az anyagi fösvénység
Louis de Funes sohasem fizette kézpénzzel a taxijait. „Észrevette ugyanis, meséli Pierre Richard szinész, hogy a sofőrök, ahelyett, hogy beváltották volna a csekkjeit, inkább megtartották, hogy tetszelegjenek vele: látod ez egy Louis de Funes által aláírt csekk… Az eredmény: Louis pénzt takarított meg!” Hogy tényleg szüksége volt-e erre?

Ami igaz a pénzre, az egyéb fajta anyagi javakra is áll: bútorok, autók, ruhák, ékszerek, cipők, bélyegek, régikönyvek, csecsebecsék… Összegyűjtjük, fölhalmozzuk, féktelenül keressük őket, mintha meg tudnák nyugtatni a sóvárgást, amely majd szétrág bennünket. Mindettől függetlenül ez a sokféle fösvénység mind a pénz szeretetében gyökerezik: a nélkül ezen javak egyike sem lenne elérhető. Pierre Dac szerinti „Ha a pénz, az ezüst a háborút mozgató ín, akkor az arany az izom.”

Az Egyházatyák három szempontot különböztetnek meg az anyagi fösvénységben: a szívnek a pénzhez való kötődése, tehát a szó szerint vett fösvénység; a vágy, hogy állandóan újabb javakat szerezzünk meg, tehát a kapzsiság, vagy mohóság; végül a konok birtoklás, tehát a nagylelkűség hiánya.

A játék bűn?

Lottó, bingó… minden ilyen játék a pénz rossz hasznáIata? „A szerencsejátékok (kártyajátékok stb.) vagy a fogadások önmagukban nem ellentétesek az igazságossággal. Erkölcsileg akkor válnak elfogadhatatlanná, amikor megfosztják a szeméIyt mindattól, ami a saját vagy mások szükségleteiről való gondoskodáshoz szükséges. A játékszenvedély azzal a kockázattal jár, hogy súlyos rabsággá válik. Hamisan fogadni yagy a játékban csalni súlyos bűn, hacsak nem olyan kicsi

az okozati kár, hogy a vesztes részérőI ésszerűen nem tekinthető jelentősnek.” KEK 2413.

A lelki fösvénység
A birtoklásvágy nem csak az anyagi javakra terjed ki, hanem érintheti:

• Az időt. Vannak emberek, akik nem bírják elviselni, hogy zavarják őket, ha csak nem hetekkel előre nincsen megszervezve. Létezik az időnkkel való fösvénység is, vagy az értelmünkkel, az erőnkkel is. „Minden olyan gondolkodó, aki gondolatait fukarul magának őrzi meg, sóher gondolkodó.” Mondta egyszer az említett Pierre Dac nevű humorista, Balzac mondta Eugénie Grandet édesapjáról, hogy „úgy tűnt, mintha mindenen spórolna, még a mozdulataiban is.” Ezzel szemben a Gyermek Jézusról elnevezett Szent Teréz idejének széles partjait fölajánlotta az Istennek, hogy Ő rendelkezzék vele, akarata szerint.
• a szolgálatot. A társasági és a társadalmi életben mindig jelen vannak azok az önkéntesek, akik nem bírják „letenni” a kesztyűt és átadni a stafétabotot a fiatalabb generációnak. Az önkéntesek körében, gyakran találkozunk olyan rendkívül nagylelkű személyekkel, akik mintegy kisajátítják a felelősségüket, feladatkörüket. Még az Egyházban is, ahol számos keresztény ember úgy ragaszkodik a maga szolgálatához és kis hatalmához, mint a parti csiga a sziklájához. Egy atya mondta egyszer: „vannak önkéntesek, akik mindent képesek odaadni, mindent beadnak, csak a lemondásukat soha.” Ez a birtoklás zavart kelt, ingerlékenységet és türelmetlenséget. Assisi Szent Ferenc gyakran rámutatott.
  Egy kis teszt: ellenállunk-e (vagy feltételeket szabunk-e, mint pl.: én kész vagyok arra, hogy elmenjek, de nem gondolja, hogy előbb szükség lenne a cserepezésre?”) ha megkérnek, hogy engedjük el a gyeplőt vagy hagyjuk ott ezt vagy azt a szolgálatot? Ha igen, végezzünk egy ez ellen segítő gyakorlatot: minden évben helyezzük kifejezetten újra az elkötelezettségünket, feladatunkat a minket megbízó felelősünk kezébe.
• magát a lelki életet is. Keresztes Szent János föl tudta fedezni a hívekben a lelki fösvénységnek ezeket a jeleit: azokra utal például, akik „telhetetlenek a lelki vezetés és a lelki irodalom terén”. Pontosabban: „Amit ebben rosszallok, az a szív ragaszkodása, a fontosság, amit a dolgok jellegének, számának és szépségének tulajdonítunk. Ezek mind nagyon ellentétben állnak a lelki szegénységgel… Ismerek valakit, aki több mint tíz évig használt egy durván faragott keresztet, amely egy megszentelt ágból készült, és amelynek a keresztága csak egy visszahajlított szöggel volt rögzítve. állandóan hordta, és nem volt képes elhagyni, egészen addig, míg el nem vettem tőle. Pedig ez egy nagyon komoly és helyes ítélőképességű ember volt.”

Mitől főbűn a fösvénység?
Scipio Borghese kardinálisnak köszönhetjük a villát, amely Rómában a nevét viseli. Minden idők egyik legnagyobb gyűjtője volt, de a legkevésbé sem lehetett aggályosnak mondani. Ha megtetszett neki egy festmény vagy egy szobor, számára minden eszköz jónak számított ahhoz, hogy megszerezze magának, még a legköltségesebb is (mint például Tizianonak az emberi szeretetet és a szent szeretetet ábrázoló műve) vagy akár a legtisztességtelenebb is (miként Domenichino, Diana vadászata című műve): lopás, zsarolás, fenyegetés. A mennyországot is ugyan ilyen féktelenül vágyta a kardinális?

Hozzánk közelebb, 2001. december 2-án, Amerika történelmének legnagyobb csődjét élte át.

Hatvan milliárd dollár tűnt el az Enron energiaügynök csalárd csődjében. Ez a cég a Wall Street kedvence, a neokapitalizmus modellje, agyag-lábakon álló kolosszus! Az amerikai energiapiac rendellenességeit kihasználva a cég állandó árú energiaszállítást hirdetett meg. Az árfolyam gyakran magasabb volt, mint amennyiért a cég kínálta az energiát. Az Enron vezetői, hogy nehogy elijesszék a részvényeseiket, folytatták annak a mintegy tíz cégnek a fölértékelt részvényekkel történő fölvásárlását, akik aktívumaikat mesterségesen fölfújták. A bankárok, könyvelők, a híres Andersen ház specialistái (szigorúságáért becsült könyvvizsgáló iroda) nem akartak semmit se látni, semmit se szólni. Némelyek még falaztak is a csalásnak. A vezetők úgy adták el a legmagasabb áron a részvényeiket, hogy közben tudták, hogy nem érnek semmit. A munkavállalókat és a részvényeseket, akik megbíztak bennük, becsapták. Az egyik munka nélkül találta magát, a másik teljesen tönkremenve. A nyereségvágy és a hatalomvágy magával vonta a hazugságot, a képmutatást (egy tonna dokumentumot elloptak!), a gyávaságot, igazságtalanságot, csalást. A Enron házleomlása magával vonta az Andersen cég összeomlását is.

A fösvénység leányai, amelyek a kapzsi emberben magában jelennek meg, Nagy Szent Gergely szerint, a következők: a szív érzéketlensége, mint az „gonosz gazdag” az Evangéliumban, aki közömbös a szegény Lázár iránt, aki az ajtaja előtt nyöszörög (Lk 16,19-30); békétlenség a birtoklásban, miként La Fontaine meséjében a varga; a javak megszerzésében való erőszakosság (hány egységben lévő család szakad szét egy-egy örökség kérdésében?); lopás és árulás (az Iskarióti Júdás harminc dénárért árulja el mesterét). Nem is beszélve a szomorúságról: „Mert mindaz az arany, ami csak a hold alatt létezik és egykor létezett, nem adhat békét egyetlen egynek sem ezek közül az elcsigázott lelkek közül” írja Dante a kapzsik kapcsán. „Aki pénzre éhes, nem telik be pénzzel, s aki szereti a gazdagságot, nem veszi annak hasznát” emlékeztet a Szentírás (Préd 5,9).

Végül pedig, olyan, mint egy vasgolyó, amely elnehezíti a szívet. Késlelteti a megtérést, az élet megváItoztatását, megakadályozza, hogy Istenhez kapcsolódjunk. Az Evangéliumban egy fiatalember, akiben nagy vágy lakik a tökéletesség iránt, találkozik Jézussal. Ő szeretettel teli tekintetével ránéz erre az ifjúra és felel az ő vágyára: „ha tökéletes akarsz lenni…, add oda, amid van… „Ezt hallván, a fiatalember egészen szomorúan távozik, mert nagy vagyona van. Jézus
mindjárt így reflektáI: „Bizony mondom nektek, nehezen jut be a gazdag a mennyek országába” (Mt 19,16-23).

(folyt.)

Létrehozva 2022. augusztus 16.