A 7 főbűn (12)

5. Hogyan lehet segíteni rajta?
Hogyan lehet a szexualitás pozitív energiáit beépíteni, és mégis megőrizni magunkat egyes romboló kitörésektől?

a) A tisztaság gyakorlása

Sohasem lehet eleget hangsúlyozni, egy főbűn ellen mindig az ellentétes erénnyel kell küzdeni. A tisztátalanság ellen a tisztasággal. Ezt a szót nevetségessé tették, kigúnyolták. Mégis a szabadsággal áll összefüggésben. A KEK szép bekezdést szentel neki:

2337 A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belső egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába.

A tisztaság erénye tehát őrzi a személy épségét és az odaadás teljességét.

A SZEMÉLY ÉPSÉGE

2338 A tiszta életet élő személy megőrzi a benne lévő élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettős életet, sem a kettős nyelvet.

2339 A tisztaság megköveteli az önuralom megszerzését, ami nevelés az emberi szabadságra. Az alternatíva világos: vagy az ember parancsol a szenvedélyeinek és békére jut, vagy hagyja, hogy azok leigázzák őt és boldogtalanná válik. “Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg.” 

2340 Aki hűséges akar maradni keresztségének ígéreteihez és ellen akar állni a kísértéseknek, annak használnia kell a megfelelő eszközöket: az önismeretet, az életkörülményeinek megfelelő aszkézist, az isteni parancsolatok iránti engedelmességet, az erkölcsi erények gyakorlását és az imádsághoz való hűséget. “A megtartóztatás ugyanis összeszed minket és elvezet arra az egységre, amelyből sokfelé szétszóródtunk.” 

2341 A tisztaság erényei a mértékletesség sarkalatos erényétől függenek, amely arra irányul, hogy az értelemmel irányítsa a szenvedélyeket és az ember érzéki vágyait.

2342 Az önuralom hosszú állhatatosság műve. Soha nem tekinthető úgy, hogy véglegesen megszereztük. Magában foglalja a törekvést, hogy minden életkorban újra meg újra megszerezzük. Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülőkorban.

2343 A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak előre. A tiszta és erényre törekvő ember “napról napra szabad választásaival épül: tehát megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi jót saját fejlettségi fokán”. 

2344 A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, ugyanis “az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen összefüggenek”. A tisztaság föltételezi a személy jogainak tiszteletben tartását, különösen azt a jogát, hogy olyan tájékoztatást és nevelést kapjon, amely tiszteli az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit.

2345 A tisztaság erkölcsi erény. Isten ajándéka is, kegyelem, lelki tevékenység gyümölcse. A Szentlélek megajándékozza Krisztus tisztaságának követésével azt, aki újjászületett a keresztség vizéből.

b) Megváltoztatni a szexualitásra irányuló tekintetünket

Korunk banalizálta a paráznaságot azáItal, hogy a szexualitást állati szintre alacsonyította.

Az iskolában, a biológia órán úgy tanítják, mint egyet a többi fiziológiai cselekvés között. Ez a leszűkítő perspektíva odavezet, hogy a szexualitásban csak egyfajta „higiéniai” szükségletet látunk, melyet rendszeresen ki kell elégíteni, különben idegi feszültségekhez vezet a dolog. Pedig a szexualitás nemző funkciója nem életszükséglet. Az ember nem élhet anélkül, hogy nem inna, de lehet élni szexuális élvezet nélkül. Az étkezés az egyén létének fönntartását szolgálja, míg a szexualitás a faj fönntartását.

Egy másik téves gondolkodásmód: a szexualitás túlzott pszichologizálása. Freud óta az ember ezt így nevezi, hogy „ez”! Mindenféle mélyre ásott hajtóerőknek egy sötét csomagia, amelyet lehetetlen megszelídíteni. Az ember szét lenne szakítva mindenfele angyali vágyakozások

és egy kontrolálhatatlan áIlati ösztön között? Nagy tévedés.

Egyrészt az emberi szexualitást nem lehet leszűkíteni az áIlati szexualitás szigorú determinizmusára. Egyedül az ember képes arra, hogy a női ciklus bármely pillanatában nemi életet éljen; egyedül a nő képes látszólagos orgazmust mutatni stb. A szexualitásból nem marad ki a lelki, szellemi dimenzió. Ellenkezőleg.

Másrészt „az ember sem nem angyal, sem nem állat”, mondta Blaise Pascal. Egy, és alapvetően szabad. Persze, az ősbűn megsebezte az eredeti egységét és egyfajta anarchiát vezetett be a szexualitás terén. De a tisztaság erényének sajátja – amelyet a keresztények számára még a házasság szentségének kegyelme is segít – hogy meggyógyítja (sohasem teljesen) az embert ebből a megosztottságból. „A tisztaság újra összerak minket és visszahoz arra az egységre, amelyet egykor elveszítettünk, mikor szétforgácsolódtunk”, mondja Szent Ágoston.

Nagyon fontos, hogy a szexualitásnak visszaadjuk a maga szépségét, és végre túlzott püdéria vagy megvetés nélkül beszéljünk róla. Nem lehet azt állítani, hogy az Egyház félne a testtől és az testi örömöktől: öt egymás követő éven keresztül, pápaságának kezdetén, mintha egyfajta elsőbbséget látna a témában, II. János-Pál pápa 28 húsz perces katekézist tartott az emberi testről: összességében több mint 800 oldal. Egy témában eddig erről adta ki az Egyházi Tanítóhivatal legterjedelmesebb tanítását! Egy igaz és ugyanakkor szemérmes látása a szexualitásnak segít, hogy helyrehozza a lealacsonyító szemléletet.

„Szépsége uralta az erőnket…” (egy legionárius tiszt, Algériában…)

c) Felülvizsgálni a motivációinkat

A szexualitás életünkbe való helye beépítéséhez elengedhetetlen, hogy megújítsuk a motivációinkat, mert ritka, hogy ne lennének próbára téve, legyünk akár házasok, akár nőtlenek, yagy a megszentelt élet állapotában. Timothy Radcliffe, a domonkos rend hajdani vezetője, egy vele írt interjús könyvben nem titkolja, hogy fájdalmas krízist élt meg a tisztasági fogadalmával kapcsolatban, azon álmodva, hogy családot alapít. Ami abban segítette, hogy kitartson, az volt: „hogy szerelmes lettem a tanulásba, fölfedeztem, mint még soha, az Isten Igéje tanulmányozásának szenvedélyes szeretetét. Szenvedélyesen kell szeretni. Senki sem élhet szenvedély nélkül” (Je vous appelle amis).

d) Elkötelezni az akaratunkat

Ha átelmélkedtük az Istennek a szexualitásra vonatkozó akaratát és újra megvizsgáltuk a motivációinkat, el kell határoznunk, hogy tisztaságban élünk: „az igenetek, legyen igen, a nemetek, pedig nem.”

Ennek három oka van: Az első: a Szentírás kéri tőlünk, mégpedig a hatodik és a kilencedik parancsolatban (Kiv 20,14-17). A második: mert lehetséges. A harmadik: ez a boldogságunk útja.

Nincs köztes mérték: ha belemegyünk ebbe a tisztátalan nézésbe, abba az erotikus álmodozásba, akkor meddig megyünk? A „Gyónom a Mindenható”-ban beismerjük, hangosan, hogy a bűn a gondolatunkban születik: akkor, amikor önmagunkban beleegyezünk a gondolatba. Az apró lemondások, függetlenül attól, hogy kapcsolódnak-e a szexualitáshoz, nagyon sokat segítenek.

 Egy parányi szeretet cselekedet”

… kísértés idején, mindennek ellenére valami apró dologgal kifejezni mégis Isten iránti szeretetünket… mindig lehetséges, odahívja a kegyelmet és megerősíti az akaratunkat.

Saint-Exupéry: „ami megment, az az, hogy teszünk egy lépést”.

Miként a torkosság esetében, nem álmodozhatunk tisztaságról lemondás és küzdelem nélkül. Egy kapucinus atya, Benedikt Groeschel jegyzi meg: „amikor az emberek azt mondják, hogy kérték a tisztaság kegyelmét, akkor gyakran azt a kegyelmet kérték, hogy legyenek angyalok… Ezt pedig nem fogják megkapni. Mert a e)

Vigyázni a tekintetre

Mikor egy reklám vagy egy kép vonzani kezd, egy öItözet provokál, ne kezdjünk el vele játszani, hanem fordítsuk el a tekintetünket. Határozottan. A reklámszakemberek tudatában vannak, milyen hatással lehetnek az emberek fantáziájára.

Mind emellett az, hogy vigyázunk a szemünkre, nem jelenti azt, hogy megvakulunk. Megvan

a rizikója annak, hogy a kísértésbe vivő testet azonosítsuk a kísértő nőszeméllyel és ezt diabolizáljuk.

A házasságtörő asszonyra tekintve

Jn 8, 1 – 1 1 . tettenérés, farizeusok, írástudók. . .

Krisztus két dolgot tesz:

– nem hajlandó felnézni addig, míg az asszonyt a bűnbak szerepére alacsonyítják le a közösségi erőszak számára; de akkor sem, mikor ez az asszony a férfiak között a tisztátalan vágyak tárgyává lesz. Szavával csírájában fojtja el az erőszakot. „Az dobja rá…” Jézus mindvégig nem néz föl, nincs köze ezekhez az erőszakos, vagy tisztátalan tekintetekhez,

– amikor elmentek, fölnéz a bűnösnek nyilvánított személyre. Szól hozzá. A személy méltó arra, hogy szóljunk hozzá. Valóban megnevezi a bűnt, de mégis „asszony”-nak szólítja: nem redukálja se a bűnére, sem pedig a testére.

f) Vigyázni a nyelvre

Nehéz finoman, jól beszélgetni egy olyan valóságról, amely ilyen mélyen érint minket: a szexualitás nem – de az eredetünk misztériumát érinti? Meg kell találnunk a szabadságot a trágárság és az egészségtelen püdéria között. Jó humort, ami mégis egészen tiszteletben tartja az egésznek a méItóságát, és mégis megóv attól, hogy dramatizáljuk az ügyet. P. ex. Woody Allen: „elmesélek nektek egy szörnyűséges esetet a szájjal való fogamzásgátlásra. Megkérdeztem egy lányt, hogy nem akar-e lefeküdni velem. Azt mondta „nem.”

g) Vigyázni az érzékekre és a képzeletvilágra

Honnan való az az álszent képmutatás, amely szerint nem baj, ha fantáziálunk, ha nem megyünk el cselekedetig? Mindenesetre, a másik ember ilyenkor is csak arra szolgáI, hogy kielégítse a testi vágyat. A másikat mindig önmagáért kell szeretni.

Meneküljünk mindentől, ami elősegíti a paráznaságot. Ezen a téren, minél inkább eltávolodunk a lehetőségektől, annál kisebb az esélye annak, hogy elesünk. Ha útba esik az az újságárus, aki izgató képeket tesz ki. . . egyszerűbb másfele menni, mint elfordítani a tekintetet.

h) Őrizkedni a kíváncsiságtól

„Ahhoz, hogy valaki kritizáIhassa a pornófilmeket, legalább egyet látnia kell légyen”, hallhatjuk. Nemde ismernünk keII azt, amiről beszélünk? duruzsolja a kísértő. Nem ritka, hogy a paráznaság egy szellemi vonalon szüremkedik be a lélekbe: a tudás vágyán keresztül. Pl. valaki csak megnéz egy pornófilmet, csak rámegy egy honlapra „csak, hogy megnézze” és már meg is tette az első lépést ahhoz, ami igen hamar függőséghez is vezethet.

Valójában, nem mindent jó, – sem nem szükséges – megismernünk. Az ősszülők is a kíváncsiság által lettek az Edenkertben megkísértve (Ter 3,6). Maurice Blondel filozófus: az összes szenvedélyt meg kell tisztítanunk, „mindegyiket, kivéve egyet, amelyet akkor ismerünk leginkább, ha elkerüljük, még a képzelet terén is, a testnek ezt a zűrzavarát, amely képes elvakítani a lelket és bezárni minden felsőbb felé”.

A szexualitás terén, minden kipróbálás végzetes. Csak kóstolja meg ezt az élvezetet és vissza fog jönni érte. Az emészthetetlen ételt kihányjuk, de egy perverz kép beleíródik az emlékezetbe. Es aztán elég nehéz megszabadulni tőle.

A tisztaság egészen a vértanúságig

Ugandai fiatalok, akik inkább vállalták, hogy elevenen elégessék őket, minthogy egy király csábításainak engedjenek… 1987. október 4.-én Marcel-t, Pierina-t és Antoniat boldoggá avatta II. János-Pál pápa:

„Marcelt, Pierinat és Antoniat úgy adom nektek fiataloknak, mint példákat, akik az úton lévő szeretetről tanúskodnak, és akik képesek voltak arra, hogy messzebbre lássanak az emberinél, arra, hogy lássák Istent, lássák a láthatatlant. Mint az érett, szabad és minden kompromisszumtól mentes hit példáit adom őket elétek, mint a remény himnuszát adom őket az új generációk számára, akiket a Lélek továbbra is az Evangélium fonásaihoz hív… Ma kihirdetjük őket, hogy hirdessék az örömet, az örömet, amelyet Krisztusnak a testünkben való megdicsőítése ad (Ef 1,20). „Néki bemutatván az élet igéjét”(FiI 2,16), vértanúságuk csendes erejével kiáItják üzenetüket és fiatal vérükkel Krisztust éneklik, a vértanúk KiráIyát és Urát, tegnap, ma és mindörökre”.

i) Elfogadni, nem a hibát, hanem a gyengeséget

Ne áltassuk magunkat: gyengék vagyunk, miként az a bibliai vicc emlékeztet rá: Mózes… jó

hír: le tudtam alkudni 15-rő1 10-re, a rossz: a házasságtörés ügyében semmit sem tudtam váItoztatni.

A tisztátalansággal kapcsolatos hibáknak az a nagy előnye, hogy bizonyos alázatban őriznek meg minket. Nietsche szerint, „az alhas az oka annak, hogy az embernek kisebbfajta nehézségei akadnak, hogy istennek képzelje magát”.

j) Feléleszteni a reménységet

A kétségbeesés gyakori kísértés ebben a küzdelemben. Például az önkielégítés gyakorlata eléggé reménytelenné tehet. A reménytelenség pedig elveszi az erőt a küzdelemhez: „amennyiben a fiatalok küzdenek azért, hogy tiszta legyen a szeretetük, hangsúlyozza Jean Vanier, el fognak jutni oda, hogy átlépjenek az igazí érettségre és felelősen tudnak majd küzdeni a világ legmélyebb harcaiban is”.

Mégis, az elesések ellenére, a harc soha sincs veszve. „A szexualitást sokkal jobban kézben lehet tartani, mint hinnénk”, áIlítja Daniel Ange. Bizonyos késztetések lehet, hogy elhomályosítanak, de a szívünk mélyén képes megmaradni a vágy, hogy ne engedjünk és az a képesség, hogy ne egyezünk bele.

(folyt.)

Létrehozva 2022. július 13.