k. Elmélkedni a kereszt titkán

„Szomjazom”, mondja Jézus a Kereszten (Jn 19,28). Az Utolsó Vacsorán előre megmondta: „Nem iszom addig a szőlő borából, míg nincs megváltva a világ.” Miután megünnepelték a legfőbb Étkezést és megalapította az Oltáriszentséget, szomjúság keríti Őt hatalmába. Csak növekszik ez a szomj, a Getszemáni kerttől kezdve végig a keresztúton. Ezt a kínt hordozva, értünk, nem véve semmifele ételt magához a kínszenvedése alatt, a Megváltó keresztre feszíti önmagával minden étellel kapcsolatos sóvárgásunkat.

A Jézusról való elmélkedés, aki beleegyezik abba, hogy minden vágyának betöltéséről, kielégítéséről lemond, lassanként meggyógyíthat minket a torkosságunkból és az ízek vigaszának mértéktelen vágyából. A Szentlélek is az Atya felé szeretné vonni túl földies vágyainkat, és mélyíteni a lelki vágyakozásunkat: „A víz, amelyet én adok majd neki, benne örök életre szökellő vízforrás lesz.” (Jn 4,14), Fölemelni tekintetünket Arra, Akit értünk Keresztre feszítettek, segít abban, hogy megértsük, minek kell lenni vágyaink betöltésében és lemondásainkban a mértéknek.

Összefoglalásul:

Bizony, a torkosság csúnya egy hiba, de önmagában még nem súlyos bűn. Ez a legkönnyebben elkövethető főbűn, a leginkább hozzáférhető rendetlenség, kezünk (szájunk) ügyében van. A torkos egy olyan bűnös, akinek könnyen és gyorsabban megbocsátunk, mint a többinek. Még Szent Ágoston is talál mentő körülményeket számára: „ki az, Uram, aki az ételben és az italban nem lépi túl néha a szükség szabta határt?” (Confessiones, L. X, xxi, 47_).

Mégis kulcsfontosságú bűn, az önuralmunkat teszteli. „Mikor a hasunkat bölcs és intelligens fegyelemmel uraljuk, egy sereg erény képes bevonulni a lélekbe” áIIapítja meg Szent Nil Sorsky.

Persze, a torkosság a legkisebb a főbűnök között, de egyes Egyházatyák megállapítják, hogy ez a főbűnök kezdete, indítója (pl. Szent Ambrus).

Az ördög t@ktikája

Mindnyájan beleesnek a süteménybe!

„Túl könnyű, mondod! A kísértők minden kis novíciusa beleesik ebbe a kelepcébe: megvetitek a torkosságot, mint túl alantas fegyvert és sokkal ravaszabb kísértéseken álmodoztok. Mégis, unokaöcsém, a torkosság, nem kis söröcske csupán. Hallottál mostanában olyan papról, aki azért ment föl a szószékre (elég gyenge), hogy figyelmeztessen erre a gyarlóságra? A mi igazi

félreinformálásunk következtében a falánk ember torkossága került a bűn középpontjába, és az ínyenc torkossága a kifinomult ízlés kategóriájába került át. A cél-üzenet amilyen egyszerű, olyan zseniális: „a bűn csak a mennyiségben van”. Egyszóval a nagy zabálás elhomályosította azokat a rafinált hibákat, amelyeket a torkosság terjeszt. Pedig, Isten bizony – bocsánat a nagy szavakért – van ilyen! Mert a taktika az, hogy az ember ízlelőbimbóit fölhasználva valójában önzést, türelmetlenséget, elégedetlenséget, szeretetlenséget provokáljunk.

Figyeld csak meg az M666-os csatornán, nagy testvérünknek és tanítónknak, Glübóznak a fenséges előadását. Még a szájad szélét is megnyalhatod utána. Nézd meg például, hogyan manipulálja azt az idős hölgyet. Oh, a maminak nincs szüksége sok mindenre, csak az a tea kell neki Fauchon-éktól, felszolgálva a kellő időben, a kellő hőmérsékleten, egy fél, éppen meleg pirítóssal, rajta a Hédiard-féle kesernyés narancslekvár. Glübóz nagyon tud. Amit ez a nénike kíván, nem nyom túl sokat egy gyomorban. Amit viszont szeretne, azt annyira akarja, hogy környezetét rabszolgájává teszi, Sohasem követ el mértéktelenséget az étkezésben, éppen csak az ízlelés tökéletességét keresi olyan makacssággal, hogy ezzel terrorizálja a körülötte élőket. A gyomra irányítja egész életét, az övét és az övéiét is. Glübóznak hosszú fogai vannak és messze kilógó nyelve. Sikerült elérnie a keresztényeknél, hogy nevetségessé, vagy legalább is fölöslegessé váljon a pénteki böjt. Minden nap ünnep! Elfelejtették a XVI. századi Ayoli lgnác (vagy Loyolai, már nem is tudom) figyelmeztetését: „főleg a főtt ételek kapcsán kell önmegtagadást gyakorolni…” Nézd csak az előre elkészített ételek bőségét, amiket az a sok ember idegesen bekap, még arra sem hagyva időt, hogy érezze, hogy mit eszik. Sietve lenyelik, egyfajta szomorú mohósággal.

Figyelj, Glübóz éppen arra bíztatja azt a nagyon vallásos asszonykát, hogy tartsa be a pénteki böjtöt. Micsoda zseniális ötlet! Annak ürügyén, hogy ne egyen zsírosat, éppen nyelvhalat készít Colbert módra, meg majonézes homárt előételnek! Oh, drága legalizmus (vak törvénytisztelet), milyen csodálatos dolgokat tesznek az emberek a te nevedben!

És az a családapa, akit Glübóz ravaszul arra vett tá, hogy vágjon bele egyfajta pazarlásellenes harcba, „tiszteletből azok iránt a gyermekek iránt, akik éhen halnak a világban”. Ez a szerencsétlen fickó éppen kétségbe kergeti és bosszantja a feleségét és három gyermeküket az ehetetlen maradékokkal, a száraz kenyérrel, erkölcscsősz beszédeivel és panaszkodásaival. Milyen szépen szét lehet robbantani a család egységét egy ilyen nagylelkű indítékkal!

Élvezettel nézheted ezt a fiatalembert is, akit mintha hájjal kenegetnének, miközben vendégeinek azokat a gyönyörűséges fagylalt gombócokat fölszolgálja. Glübóz őt a híúságon keresztül vitte torkosságba. A konyhaművészet számára rafinált eszköze lett mások legyőzésének és az uralkodásnak.

Természetesen, unokaöcsém, az Ég nagyobb, mint a gyomor, azért mégis kérlek, ne feledkezz meg a torkosságról! Vedd elő újra a jegyzeteidet és próbálj meg elmenni gyakorlatra Glibőzhoz, majd beprotezsállak. Fölfedezheted majd azt az éIvezetet, hogy hogyan lehet egy embert lefokozni saját vágyainak tárgyává: egy cigaretta, egy pohár whisky, egy finom fogás… Ha egy nap hiányozni fog neki egy valami ezek közül, amikbe olyannyira belekapaszkodik, majd kijön a sodrából és úgy foghatod a kezedben a pofájánáI fogva, mint egy pontyot a horognál fogva. Akkor majd a szeretete, igazságérzete, engedelmessége egészen ki lesznek szolgáltatva neked. (És, ha belegondolunk – ezt csak magunk között – elég csak egy kis mindennapos erőfeszítés ahhoz, hogy Glübózt kijátszák!)

És ha majd eléred a G+ fokozatot, akkor majd bevezetlek a lelki torkosság nagy művészetébe is. A kérdés túl összetett ahhoz, hogy így egy levél végén elintézzük… de ezzel, unokaöcsém, sohasem fogsz jól lakni !

E-mailzebul

Kapcsolódó film: Babette Lakomája (Gabriel Axel 1988).

Az étkezés- hogyan válik szeretet-üggyé? Hogyan lehet önmagunkat ajándékozni egy lakomában? Az étkezés, mint ünnep, a megbocsátás, kiengesztelődés, kölcsönös szeretet megtapasztalására. Valami történik a vendégek között, valami sokkal mélyebb egységre jutnak, a szeretettel fogyasztott közös lakoma kapcsán… az étkezés lényege kicsit „szentségi jellegű”. Nem véletlen, hogy Jézus egy lakomán adta magát nekünk, értünk oda: az Oltáriszentségben… Nem véletlen, hogy gyakran a példabeszédeiben örök lakodalomról, lakomáról beszél…

(folyt).

Létrehozva 2022. május 25.