1) Tele gőggel

Annie Maclean magán viseli a perfekcionizmusnak minden nyomát. Mindenre figyel, amit neki kell elvégeznie, vagy ami a másik feladata. Sohasem mosolyog. Ugyan olyan igényes, ugyanannyira tökéletességet követel önmagától, mint másoktól. Lánya meg is jegyzi: „számodra csak alkalmazottak vagyunk mi is.” Mindenkit kontroll alatt akar tartani (magát is). A kamaszlánya erősen reagál erre: „Te mindig mindent tudsz” – „nincs mindenre válaszom” feleli egyszer, „nem, de úgy csinálsz, mintha mindenre lenne.” „Nem akarok a tökéletes anyának tökéletes kislánya lenni!” „Imádkoztam Istenhez, hogy legyen egy másik gyereketek is, hogy ne kelljen különlegesnek lennem!”

Annie ugyanúgy uralkodik az idején, mint a telefonján. Minden érzését is kontrollálja. Mindenkit megvet, aki nem olyan körültekintő, mint ő maga. Képtelen megbízni a másikban, még az infúzióját is leellenőrzi lányának a kórházban. Annak persze, hogy mindent a lehető legjobban akar csinálni, nem csak negatív oldalai vannak. Csak gőgjében (függetlenség) nem veszi észre, hogy boldog is lehetne…

2) A veszteség üressége

A súlyos baleset, amely lányával történik, széttöri azt a biztonságosan fölépített életet, amelyet ez a nő saját magának föltett és megválaszolt kérdéseivel, addig kiépített.

Először azzal szembesül, hogy a másikon nem tud uralkodni: a lánya egészen ellenáll neki.

El kell veszítse az idő feletti kontrollját is. „Mennyi időre van szüksége a ló meggyógyításához?” –„Ez Zarándoktól függ.” A suttogónak van ideje, mert rászánja az időt. A rendezőnek sikerül teljesen elfeledtetni velünk az időt, és nem ad semmi időbeli viszonyítási pontot. Mennyi ideig tart az utazás, az ottlét a farmon…? A nézőnek is ki kell lépnie abból, hogy kontrollálja az időt. Végig kell járnunk nézőként is a gyógyítás útját.

Leginkább pedig Annie-nak el kell engednie a saját maga feletti uralmát. Ahogy szerelmes lesz Tomba, zavar Iép be az eddig tökéletesen kontrollált életébe. A szerelemnek a hatalmas ereje képes arra, hogy megszabadítsa a maga feletti könyörtelen uralomból ezt a nőt és felszámolja a saját belső diktatúráját.

Három egymás utáni arcát látjuk Annie-nak: a hideg és gőgös perfekcionista arcát, aki önmaga és mindenki felé, mint egy kis zsarnok olyan; aztán annak a szétesett arcát, aki elvesztette a helyzet feletti kontrolt; a fiatal nő napsütötte arcát, aki ismét önmaga és aki engedi, hogy átjárja a szerelem.

3) Kettős segítség

Tom többet tesz, minthogy meggyógyítja Grace-t. Az édesanyát is segít újjászületni. AzáItaI, hogy képes befogadni mindent úgy ahogy jön az életébe, anélkül, hogy mindent megpróbálna megérteni és uralni, megmutatja Annie-nak, hogy van egy másik mód is arra, hogy irányítsa az életét. Mikor állandóan kérdezgeti: „jól tettem, hogy ide jöttem?” – alázattal felel neki : „Nem tudom.” Csak utána teszi hozzá: „bátor dolog volt, hogy ide jöttél.” Ott van a veszély, hogy Annie idealizálja ezt az embert.

A sógornő észrevétele nagyon fontos ezért: „Vannak adottságai. De ő is csak egy (férfi)ember.”

Míg a gőgös irányítani akarja a másik ritmusát, addig az alázatos elfogadja és hozzá alakul. Tom azzal szelídíti meg a lovat, hogy engedi, hogy a saját lépései szerint közeledjen hozzá. Ez tanítja meg Annie-t arra, hogy hogyan közeledjen a lánya sebéhez, és saját magához is. Suttogónak lenni első sorban azt jelenti, hogy elhallgatunk és meghallgatjuk a másikat, a másikban lélegző életet, és elkísérjük az első szavak kimondásáig.

Annie fejlődése pozitívan fog visszahatni házasságukra is, akkor, mikor nagyon mély krízisbe jutnak. Először a férje, Robert, inkább alakuló, túl simulékony alkatnak tűnik. Túl? Annie burkoltan puhának és határozatlannak tartja. Mindent ő vesz kézbe, míg férje azt gondolja, hogy jobb, ha hagyja mindezt.

Egyfajta hamis komplementaritás (kiegészítés) alakul ki közöttünk, amely nagy szakadékot ás közöttük, mert mindegyik belemélyül a maga életébe. Annie végül megveti Robertet a gyengeségéért és bénaságáért. Már nem tudnak igazából kommunikálni. A film végén újra tudnak őszintén beszélgetni és újra meghozni, megerősíteni egymás mellett hozott döntésüket.

Végül Annie-nak váIasztania kell. Könnyebb lett volna, ha a filmben meghal Tom. Tom jelenléte azonban döntésre kényszeríti. El kell döntenie, hogy hűséges lesz a hétköznapok szürkeségében a nagy szenvedélyes szerelem nélkül, Itt válik el az önszeretetnek és a szeretetnek az ellentétes útja. Az alázat iskolájában meghozott döntése igaz szerelem növekedését ígéri Annie és Robert között.

2. A torkosság, paloták királynője

„Még mindig jobb tévedni a végtelent illetően, mint elutasítani a végtelent.” (P. Marie-Dominique Molinié)

A torkosság csúnya egy hiba? Hagyjuk már, hisz csak egy dobostorta! Csak nem tálaljuk ki

most ezt a hibát is a főbűnök között!? Bárki… Bizony ebben a témában is tojásokon (záptojásokon) járunk. Próbáld csak meg egy ünnepi vacsorán azt állítani, hogy a torkosság bűn, vagy még rosszabb, egy főbűn, amely keblén sok kis ördögöcskét nevelget… Hiába idéznéd itt Ezekielt – „Íme, ez volt nővérednek, Szodomának a bűne: a húsban való mértéktelenség” – csak kigúnyolnának: Ne nevettess! Isten nem azért találta ki az érzékelő bimbókat, hogy aztán ne használjuk őket, mormolja egy magas szőke, amint éppen rúzstől pirosló ajkaira helyezi a tejszínhabos epret. Ha valami gond van ezen a területen, az sokkal inkább az orvostudomány problémája, mint az erkölcsé.

– A bűn, Uram, az éppen az, ha nem kóstoljuk meg a teremtés örömeit és a gasztronómia csodáit, állapítja meg egy kövérkés, fényes ajkú, lógó nyelvű úr.

– Mellesleg Jézusnak, akit azzal vádoltak, hogy falánk és borissza ember (Mt 1 1,I9), a nyilvános élete éppen egy esküvőn kezdődött ott Kánában, ahol a bor patakokban folyt (Jn 2,1-12) és amely az örök mennyország előképe. .. ezt is egy menyegzős lakomához hasonlítják! Állapítja meg egy „áruló” egyházi személy, kaviár színű papi civilben.

A torkosság aranyos kis bűn. Egy gyermekded bűn, melyet elnéző jóindulattal és gyengédséggel emlegetnek. A gyermekkor, amelyben még nem is létezett a bűn… Csillogó szemmel, elnézést kérve suttogják: „Torkos a kicsikém!” Az elegáns éttermek étlapján „torkosságok”állnak a „desszertek” helyén. Manapság a torkosság az udvarias, finom életmód egy jele. És ha mégis, korábban tényleg arra hasznáIták a torkosság szót, hogy az ízlelés öröméhez hozzátegyék, hogy valami túllépés, mértéktelenség is van a dologban? Tényleg csak úgy elolvadt a bűn, mint a fagylalt a napon?

1. Mi a torkosság?

Valóban valami szörnyűséges dolog az a torkosság? Hát nincsenek sokkal rosszabb dolgok is a romboló ösztönök katalógusában?

És mégis. Ha gőg az, ami a bukásba döntötte az emberiséget, mindjárt át is adja a helyét a torkosságnak: „Az asszony látta, hogy a fa evésre jó…” (Ter 3,6). Az ember enged a kísértő csábításának és elfordul a Teremtőjétől. De megmarad benne az „Istenképiség” és a végtelen utáni szomj, amelyet csak Isten tud betölteni. Hiába fogja keresni örömének betöltését a földi ételekben.

Hogyan lehet mindebben tisztán látni? Miért húzódozunk manapság attóI, hogy valóban bűnnek ismerjük el a torkosságot? Azért, mert egyfajta újra és újra megjelenő jansenizmus el akarja velünk hitetni, hogy az élvezet önmagában rossz, vagy legalább is veszedelmes természetű dolog. Odáig jutottunk, hogy a torkosságot képesek vagyunk egybemosni az étkezés örömével. Pedig a bűn, sohasem valaminek az élvezete, hanem valaminek a mértéktelen élvezete. Szent Tamás úgy definiálja a torkosságot, mint „az étel rendetlen kívánsága” (Summa Theologiae, IIa-IIae, q.148, a.1.). Miféle rendetlenség lehet ebben? A rohadó krumpli egyik specialistája, akit semmiképpen se lehet laxizmussal (túlzott engedékenységgel) vádolni, az Arsi plébános, így felel erre: ,,Talán, ha szeretjük, ami jó, akkor mindjárt torkossággal vétünk? Nem. Akkor vagyunk torkosak, amikor mértéktelenül veszünk az ételbőI, többet, mint amire a testünknek szüksége van.”

Íme a bizonyíték: lehet az étel hiányával is vétkezni! Nem eleget enni (azért, hogy pl. valamelyik csodás manökenhez hasonlítsunk), vagy nem tudni örülni egy ételnek, néhány perc alatt befalni az ételt, ezek is mind az étel helyes használata, és az étel-közösség öröme ellen elkövetett hibák. Mint minden erkölcsi erény, a mértékletesség is, amely az ételhez való viszonyunkat irányítja, egy helyes középúton áll. A torkosság mértéktelenségével ellentétes oldalon találjuk, amit a régiek érzéketlenségnek neveztek. Úgy, amint vétkezhetünk a helytelen alázattal (álszerénység), úgy a túlzott, esztelen mértékletességgel is.

2. Mik a torkosság különböző tajtái?

A torkosság olyan, mint egy orosz baba, akinek kerek alakja még sok-sok gyermeket takar.

a. A materiális (anyaghoz kötődő) torkosság

Persze, akkor vagyunk torkosok, amikor túllépjük a mértéket: öt teljes vaddisznó, mikor három is elég ahhoz, hogy jóllakjunk. De ne szorítsuk vissza ezt a bűnt egyedül erre a mennyiségi vonásra. Lehetünk torkosak a minőséget illetően is, amikor csak a különösen finom ételeket válogatjuk.

Lehetünk az idő tekintetében is torkosak, mikor előrehozzuk ízlelőbimbóink kívánsága megérdemelt betöltésének idejét. Véthetünk az étkezés módjában is, mikor úgy eszünk, hogy nem vagyunk tekintettel semmi illemre, udvariasságra, hogy nem vesszük figyelembe a másikat, először veszünk, belekezdünk anélkül, hogy megvárnánk a másikat, hogy a finomabb részt választjuk, hogy mohón nyeljük az ételt… Nagy Szent Gergely pápa nem négy, hanem öt fajtáját is megkülönbözteti a torkosságnak: Moralia, XXX, 60, PL 16, 556d-557a, míg a francia nyelv a torkos, a falánk, az ínyenc és a mohó között tesz különbséget).

b. Lelki torkosság

Mindenben lehetünk torkosak, még az isteni vigasztalásban is. Keresztes Szent János mondja azokról, akik ebbe a bűnbe esnek, hogy a „lelkigyakorlatokban inkább keresik saját örömüket, mint a kegyelem tisztaságát és a mértékletességet.” Ez azokra is érvényes, akik haláIra „vezekelnek” mindenért. Gyakran találkozni ezzel a tendenciával az újonnan megtérteknél. Ez a fajta torkos ember már nem az asztali örömöket keresi, hanem a Szent Asztal vigasztalását. Önmagáért hajhászik lelki örömöket, jobban szeretve a vigasztalást, mint a Vigasztalót, az imádságban valő jóérzés örömét inkább, mint az imádság gyakorlását.

Ez a érzelmi sóvárgás pedig az embert önmagára irányítja. Ennek jele? Ha az Isten elveszi érzékelhető jelenlétét anélkül, hogy lelki jenlétét, amely egyáItalán nem fölfogható, elvenné, akkor a lélek egészen zavarba jön. Ám, ha a lelki utunk csak rózsákkal teli lenne, mondta Elbée atya, akkor mi garantálná, hogy Isten felé Őérte magáért haladunk és nem a rózsák miatt? Keresztes Szent János egy másik kritériumot javasol: a torkosak minden önsanyargatást képesek elfogadni, csak egyet nem, ez pedig az engedelmesség, „amelynek igáját igyekeznek kikerülni…, jobban szeretik a maguk önsanyargatásait, mint a mértékletességet és az engedelmességet, amely az észnek az elégtétele (Keresztes Szent János, La nuit obscure).

3. Mitől főbűn a torkosság?

Az dobja ránk az első követ, aki még sohasem vétkezett a torkossággal! Mégis, a torkosság nyitott torok, amelyből egy rakás másik démon jön elő, ahogyan Sempé viccesen lerajzolta. Ismerős rajzainak egyikén egy nénikét ábrázol, amint ott térdel a templomban a kis térdeplőjén és így imádkozik:

„Kéthete, tudod, Uram, vétettem a harag bűnével, mert egy hosszabb „ite missa est” után nem találtam már a pékségben a kávés-kiflit, amelyért a kis unokáim úgy rajonganak. Ezért ehelyett buktát vettem, amelyen aztán a férjem gúnyolódott, és aztán ez okozta a dühöt, amelyet elkövettem.

Azért, hogy elkerüljem a hasonló incidenseket, múlt vasárnap elmentem még mise előtt a pékségbe, hogy félretegyék a rendelésemet. A fiatal kis alkalmazott elfelejtette és így kétszer is elkövettem a harag bűnét. Egyszer őrá haragudtam, egyszer pedig a férjemre. Ezért aztán azelőtt mentem a pékségbe, mielőtt láttál bejönni a Te szentházadba, egy csomag finomsággal.

Elhiszem, hogy mindez irritált Téged. Hogy megbűnhődjem, úgy akartad, hogy a „Deo

gratias” után ráüljek a csomagra, hálát adok neked, Uram.” (És látjuk lerajzolva a csomagot a széken… összenyomódva, és a két szomszédot, ahogy titokban nevetnek.)

Tegyünk meg egy gyors elemzést: torkosság, első harag, második harag stb. A főbűnökről pedig tudjuk, hogy olyan bűnök, amelyek más bűnöknek forrásai. Valóban, a torkosság olyan bűn, amely más újabbakat szül. Nézzük meg részleteiben a dolgot.

Először is a torkosság nehézkessé tesz minket, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az értelem kábultságát okozza, gyengíti azt a képességünket, hogy a szellemi, lelki igazságokat fölfogjuk (Aquinói Szent Tamás, S.T.,IIa-IIae,q.15.,a.3.). Lk 21,34 : „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjék a szívetek a tobzódásban és részegeskedésben…” Szent Ambrus hasonlóságot lát azok között, akik a hasukon mennek, tehát a kígyók, és azok között, akik a hasuknak, a torkosságnak élnek, akiknek istenük a hasuk (Szent Ambrus, De paradiso).

Ráadásul a torkosság elidegeníti, elveszi a szabadságunkat: „Először is, testünket alávetve, be kell bizonyítanunk, hogy szabadok vagyunk” – mondta Cassianus. És a Szentírásra utalt: „Ugyanis mindenki annak a rabszolgája, ami legyőzi őt” (2 Pét 2,19). Ha délután hazamész és elkezdesz süteményt majszolni, pedig ha nem vagy otthon, sohasem szoktál uzsonnázni, akkor tedd föl magadnak a kérdést: „ki az úr a hasamban: a torkosságom, vagy a szabadságom?” Mikor

hivatalos vacsorára volt meghívva, Mgr. Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa – egyszerre tudta megtenni azt, hogy minden fogásból tisztelettel szedett és mégis teljesen mértékletes maradt az étkezés végéig annyira, hogy mindig könnyedén állt föl, amikor más papi személyeken bizonyos lelassultság lett úrra, ami nem csak a türelem erényéből fakadt…

Ezen túI, a torkosság összecseng a bujasággal. A mértéktelenségaz asztalnál kezdődik és az ágyban folytatódik. Az önuralom hiánya az étkezésben ugyanide vezet a szexualitásban is: „a torkosság a bujaság édesanyja”, mondja Evagros Ponticos.

Végül pedig, a torkosság – úgy a szilárd, mint a folyékony táplálékban – bizonyos „külső viselkedésmódokra” készít elő: a túIzott fecsegésre, a haszontalan szavakban való bővelkedésre (megszólás, rágalmazás); csapongásra; a gesztusaink uralmának az elvesztésére, amely egészen a bohóc viselkedésig mehet; olyan fizikai hanyagságra, amely megsebzi a méltóságot és sérti az udvariasságot.

4. Hogyan rejtőzködik a torkosság?

A torkosságot nem lehet könnyen fölfedezni? Nem. Mégpedig két alapvető oknál fogva:

a. Társadalmi okok

A társadalom nem éppen a mértékletességben segít minket. A reklámok ínycsiklandozók, a képes újságokban a receptek igen étvágygerjesztők, a nagy boltok a pénztár előtt tömve vannak édességgel, amelyeket végigméregethetünk, míg sorban állunk, a polcok tele élelmiszerrel és az országaink is tele vannak olyan vidékekkel, ahol mindegyiknek megvan a maga megkóstolni, ízlelgetni, szeretni valója. Hogy is merhetnénk bűnnek nevezni egy fajta „élet-művészetet”?

(folyt.)

Létrehozva 2022. április 27.