(LifeSiteNews) – Yuval Noah Harari a modern politika egyik legbefolyásosabb alakja, de miért van ennyire benne? Ha megnézzük legfontosabb gondolatait és meggyőződéseit, akkor kezdjük látni motivációját.

A jeruzsálemi Héber Egyetem Történelem Tanszékének oktatójaként Harari a történelmet, a filozófiát és a biológiát használja fel elmélkedéseiben, melyek szerinte a világot napjainkban érintő legfontosabb globális kihívásokról szólnak, és arra törekszik, hogy a közbeszédet ezekre a kérdésekre összpontosítsa.

E célt szem előtt tartva öt könyvet írt, melyekben leírja világnézetét és azokat a dolgokat, melyeket szerinte másoknak is prioritásként kellene kezelniük. Emellett társalapítója volt a Sapienship nevű társadalmi célokat befolyásoló vállalatnak, mely a szórakoztatás és az oktatás területén valósít meg projekteket, azzal az emberrel, akit „férjének” és eredeti ügynökének nevez, Itzik Yahavval. Valóban, a férjével. Erre mindjárt rátérünk. Ez a cég „a globális felelősségvállalás mellett száll síkra küldetése révén: tisztázza a globális párbeszédet, a figyelmet a legfontosabb kihívásokra irányítja, és támogatja a megoldások keresését… a Sapienship három problémát emel ki: a technológiai zavarokat, az ökológiai összeomlást és a nukleáris fenyegetést.”

Harari több interjúban is említi „férjét” és büszkén vallja be, hogy homoszexualitása hatással van kutatásaira, világnézetének egyik fő jelzőjeként szolgál.

Ugyanebben az interjúban a homoszexualitást azzal racionalizálja, hogy „minden, ami létezik, az definíció szerint természetes.”

Harari azzal érvel, hogy a szexnek nincs célja, és az emberi szexualitást a csimpánzok szexualitásához hasonlítja. A továbbiakban azt állítja, hogy „az az elképzelés, hogy a szex csak a nemzés céljából létezik, teljes képtelenség, ezt a papok és rabbik találták ki.”

„Valójában a ’természetes’ és ’természetellenes’ fogalmakat nem a biológiából vettük, hanem a keresztény teológiából” – teszi hozzá.

Mint tudjuk, Isten az embert minden más állatnál magasabb rendűnek teremtette, de Harari az emberiséget az állati alapszintre redukálja, Istent mítoszként írja le, ’egy nagy ember az égben, aki dühös lesz, ha két férfi szereti egymást.” Ezt a nyelvezetet folytatva azt mondja, hogy egyetlen „nagy ember az égben” sem haragszik; akik haragszanak, azok „mindenféle papok és rabbik.”

A vallásnak mint mitológiának ezt a gondolatát a Sapiens című könyvében fejti ki, leírva, hogyan vált az ember a Földön uralkodó lénnyé. Harari hivatalos honlapja úgy ismerteti ezt az első könyvet, hogy az különböző témákat elemez, végigkövetve az emberiség fejlődését a történelem során, attól kezdve, hogy „mi uraljuk a világot, mert mi vagyunk az egyetlen állat, amely képes hinni olyan dolgokban, amelyek pusztán a saját képzeletünkben léteznek, mint például istenek, államok, pénz és emberi jogok”, és „az újszerű technológiák segítségével néhány évszázadon vagy akár évtizeden belül a Sapiens teljesen más lényekké fogja fejleszteni magát, istenszerű tulajdonságokat és képességeket élvezve.” 

Az első fejezetben Harari például azt állítja, hogy:

Feltételezzük, hogy a nagy agy, az eszközhasználat, a kiváló tanulási képességek és az összetett társadalmi struktúrák hatalmas előnyök. Magától értetődőnek tűnik, hogy ezek tették az emberiséget a Föld legerősebb állatává. De az ember mindezeket az előnyöket 2 millió éven át élvezte, miközben gyenge és marginális teremtmények maradt.” A következő fejezetben a háborúról szóló elméletét fejti ki: „Mivel nemrég még a szavannák egyik esélytelenjei voltunk, tele vagyunk félelmekkel és aggodalmakkal a helyzetünk miatt, ami kétszeresen kegyetlenné és veszélyessé tesz bennünket. Számos történelmi szerencsétlenség, a halálos háborúktól kezdve az ökológiai katasztrófákig, ennek a túlzottan elhamarkodott ugrásnak az eredménye.

Könyvében továbbá azt állítja, hogy:

A kitaláció lehetővé tette számunkra, hogy ne csupán elképzeljünk dolgokat, hanem hogy ezt kollektíven tegyük. Olyan közös mítoszokat szőhetünk, mint a bibliai teremtéstörténet, az ausztrál őslakosok álomidő mítoszai és a modern államok nacionalista mítoszai. Az ilyen mítoszok adják a Sapiensnek azt a példátlan képességet, hogy nagy számban, rugalmasan együttműködjön.

Más szóval, az emberi felsőbbrendűség a mesemondás eredménye, és az emberiség mítoszai hozzák létre szociális természetünket. 

A Homo Deus ott folytatja, ahol a Sapiens abbahagyta, és azt vizsgálja, „hogyan változhat meg a globális hatalom, amikor az evolúció fő erejét – a természetes kiválasztódást – felváltja az intelligens tervezés.” Harari ezt a gondolatot többször is megismétli a technológiáról szóló előadásában.

„Nekünk, embereknek hozzá kellene szoknunk ahhoz a gondolathoz, hogy többé már nem vagyunk titokzatos lelkek. Most már meghekkelhető állatok vagyunk” – mondja.

(Ezek a idézetek Hararinak a Világgazdasági Fórumon tartott előadásaiból származnak, ahol szintén közreműködik a programban.)

Harari a honlapján közzétette a könyvben található hibák listáját, kijavítva azokat, de azt állítja, hogy ezek a hibák egyike sem változtatta meg a könyv alapvető érveit. A legtöbb javítás vagy statisztika, dátum vagy egyéb részlet volt, de néhány, mint például ez, racionalizálásnak tűnik, kísérletnek arra, hogy megmentse érveit a kritikával szemben: 

Míg ez inkább PR-trükk lehetett, mint komoly lépés, számos más vállalatnál az algoritmusok diszkrétebb módon csatlakoznak az igazgatótanácshoz. A hivatalos igazgatósági tagság talán még mindig csak emberekre korlátozódik, de azt, hogy ezek az emberek mit döntenek, egyre inkább az algoritmusok alakítják. Sok esetben az emberek csak jóváhagyják az algoritmusok ajánlásait.

Miután kritikát kapott, Harari azzal válaszol, hogy érvelése még mindig megállja a helyét e bizonyítékok nélkül is, amelyekkel ezeket eredetileg alátámasztani remélte. Egy konkrét, ma már nem releváns vállalatra vonatkozó példája kudarcot vallott; és a konkrétumokat hátrahagyva egy általános kijelentésre tért át „más vállalatokról”. 

Világos, hogy eseményeket vesz át és illeszti bele saját narratívájába. Beszámolója továbbra is nagyon empirikus és negatív. Harari szerint „a Homo sapiens egy igazság utáni faj, melynek hatalma kitalációk létrehozásán és elhitetésén múlik.” 

Harari azt mondja, hisz a tudományban és annak két folyamatában: a determinisztikusban és a véletlenszerűben. Szerinte a kettő kombinációja hozza létre a valószínűséget, ami a legközelebb áll a szabadsághoz, de nincs szabad akarat. Azt állítja, hogy „a szabad akarat mindig is mítosz volt, nem pedig tudományos valóság.”

Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata így kezdődik: „Magától értetődőnek tartjuk ezeket az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy Teremtője bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, hogy ezek között van az élet, a szabadság és a boldogságra való törekvés.” A Sapiensben Harari a saját verzióját adja ennek a híres mondatnak:

Magától értetődőnek tartjuk ezeket az igazságokat, hogy minden ember másképp fejlődött, hogy bizonyos változékony tulajdonságokkal születik, és hogy ezek közé tartozik az élet és a boldogságra való törekvés.

Harari érvelése szerint mivel nincs Teremtő (Isten szerinte „ember az égben”), nem lehetünk egyenlőnek teremtve, és ezért az embereket a Teremtő nem ruházhatja fel elidegeníthetetlen jogokkal.

Azt látjuk, hogy Harari a Függetlenségi Nyilatkozatot „biológiai” fogalmakra „fordítja át”, és úgy tűnik, ezt a hibát szokásosan elköveti. Harari azt állítja, hogy a „szabad akarattól” a „boldogságig” mindennek át kell mennie a tudományos mércén, és ezzel a filozófiát (ha a filozófia több mint pozitivizmus) semmissé teszi.

Röviden: Yuval Noah Harari egy ateista nihilista.

A természetes szelekcióról és a biológiáról alkotott felfogására hagyatkozva, hogy mindent megmagyarázzon, egyértelműen nem látja az emberiség, a világ, amelyben élünk, és maga a valóság teljes igazságát. Következetesen következetlenül, Harari művében könnyen észrevehetővé teszi ezt a tudományoskodási mintát.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. április 26.