A béke mint következmény

alt

Lehet, hogy ez lesz az első nagy háború, amelyben magukat nőnek gondoló férfiak döntenek retiküllel hadonászva?

Megindult a háború, a napi hírek az első harci cselekményekről, a tőzsde mélyrepüléséről, a menekülőkről szólnak, a politikai szereplők nyilatkozatairól, fenyegetésekről, fogadkozásokról. De ezek a hírek, a feltételezett felelősök megnevezése, a várható eseményekről való találgatás az emberi szereplők megnyilatkozásainak ismerete nem ad igazi magyarázatot az okokra, mert azok nem azon a szinten vannak, amelyen a klasszikus viccben elhangzó magyarázat: „az úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött”.

Mert a háború igazi oka az egyéni életeket eluraló és a társadalmi struktúrákon elhatalmasodó bűn. Leegyszerűsítő magyarázat, nem? Miért mondható ez, ha mondható egyáltalán?

 A világ, a test és a gonosz csábításának engedve a bűnben az ember átengedi élete feletti kontrollt a gonosznak. A gonosznak átengedett irányítás tényleges kontrollvesztéssel jár a bűnös életében, amely újabb bűnökhöz vezet. A bűnös rabjává válik bűnének és a gonosznak, a rab pedig nem a saját akaratát követi.

Társadalmi szinten, mivel a bűnös emberek is választanak és választhatók, a bűnös vezetők révén uralomra jut a bűn, így a politikai és társadalmi szervezetek a kontrollt vesztett bűnösök révén súlyosan bűnös struktúrákká válnak.

A bűn az értelem elhomályosulásával jár, mert a bűn nem logikus. Az elhomályosult értelem a testnek, a világnak, ezáltal a gonosznak szolgáltatja ki az embert és általa az egész társadalmat. A testet az irracionális érzések és indulatok révén, a világot pedig az irracionális társadalmi hangulatok és felfogások révén uralja a gonosz.

Ha bekövetkezik a bűn eluralkodása, akkor semmiféle racionalitás nem várható sem egyéni, sem politikai és társadalmi szinten. Ezért a bűn által uralt társadalmakban szükségszerűen következnek be háborúk, amelyek végső soron az adott társadalom és a benne uralkodó politikai rendszer összeomlásához vezetnek. Ennek szükségszerű voltát belátni a legmegdöbbentőbb felismerések közé tartozik.

Ennek jele például az, hogy amikor eluralkodik a bűn egy társadalomban, mindenki tudja valahol mélyen, hogy ez nem mehet így tovább sokáig, de tehetetlennek is érzi magát a várható rossz elkerülésében: nyitott szemmel sodródik a katasztrófa felé. A háború előérzete olyankor is elárasztotta az embereket, amikor az a politikai cselekvés szintjén még elkerülhetőnek tűnt. De ezek az emberek nem a politikai cselekvés lehetőségeit figyelték, hanem a bűn eluralkodását tapasztalták, amiből zsigeri érzékkel sejtették a közeli katasztrófát, ami aztán be is következett. Mert a bűn nem logikus, és akkor is a háborút választja, ha a józan ész számtalan lehetőséget kínálna elkerülésére. A bűn ugyanis megszünteti a maradék józan ész számára fenntartott kontrollt, és végső soron magát a józan észt.

A teljes cikk elolvasható itt.

Share