Gero P. Weishaupt egyházjogász vendégkommentárja

A kommentár a Németországban zajló Szinódális út mozgalomra utal, amely nem azonos a Szentatya által kezdeményezett világméretű szinódussal. Erről bővebben itt írtunk.

Amitől sok katolikus hívő tartott, valóban bekövetkezett: a Szinódusi Út egyértelműen szembehelyezkedik az egyházi tanítóhivatallal. Van ebben valami jó is, most ugyanis tényleg kifakad az, ami már évtizedek óta erjed az egyházban. Sajnos igaz: a frankfurti „rablószinódus”[*] valóban eszközként használta a szexuális visszaélések áldozatait egyházellenes feladatának végrehajtásához. Hiszen mi köze a cölibátusnak, a nők felszentelésére vonatkozó követeléseknek vagy akár a mesterséges fogamzásgátlásnak a szexuális visszaélésekhez?

A pápa által sürgetett újraevangelizálás helyett más egyházat akarnak. Azt, hogy az egyház ne legyen kovász és a föld sója, hanem idomuljon a világhoz. A Szinódusi Út célja kezdetektől fogva nem a reform volt, folytonosságban a Szentírással, a hagyománnyal és a tanítóhivatallal, hanem a forradalom. Felszólítják a katolikus egyházat, hogy változtassa meg a szexualitásról szóló egyetemes tanítását és tegye lehetővé a nők számára az – akár pappá történő – felszentelést, annak ellenére, hogy az egyház erre vonatkozó tanítása tévedhetetlen és változhatatlan. Ebből szinte magától következik, hogy a Szinódusi Út az egész világon érvényes Katekizmus módosítását követeli.

Az egyházi tanítóhivatal akaratával ellenkező cselekvésre szólítanak fel a nemi erkölcs központi kérdéseiben (pl. homoszexualitás újraértékelése, mesterséges fogamzásgátló eszközök), fittyet hányva az ember lényegi természetére, az azon alapuló erkölcsi törvényre és a természetjogra. Sőt a püspököktől azt követelik, hogy a pápa akaratával dacolva állítsanak össze útmutatót az azonos nemű párok megáldásának végzésére vonatkozóan.

Amennyiben Róma kivétel nélkül áldását adná a Szinódusi Út követeléseire – amit nem tudok elképzelni –, akkor elérkezettnek látnám az időt az engedetlenségre, arra, hogy ne vessem magam alá a döntésnek – mégpedig jó lelkiismerettel. 

Ugyanis a Szinódusi Út egyháza már egyértelműen nem az az egyház, amilyet Krisztus akart: már nem az Apostoli Hitvallás egyháza.

Követelései másféle egyházértelmezésen, a kinyilatkoztatással és a józan emberi ésszel szöges ellentétben álló, másfajta emberképen alapszanak.

Ha az Apostoli Szentszék elismerné a Szinódusi Út hittani és nemi erkölcsre vonatkozó követeléseit, az szakadáshoz vezetne a világegyház szintjén. Ebben az esetben a hithű katolikusoknak mégsem kellene formálisan kilépniük az egyházból, mivel nem ők hagyják el Krisztus Egyházát, hanem mindazok, akik engedtek a Szinódusi Út követeléseinek.

Ha pedig az Apostoli Szentszék – amint az várható – elutasítja a Szinódusi Út által megfogalmazott követeléseket, viszont néhány németországi püspök mégis érvénybe léptetné őket, akkor ez azt jelentené, hogy e püspökök minden követőjükkel együtt elszakadnak a pápától és a püspöki kollégiumtól, melynek feje a pápa. A német részegyház mint egész, vagy az a néhány egyházmegye, amelyek püspökei szembeszállnak a pápával és a tanítóhivatallal, elszakadnának a világegyháztól. Ebben az esetben sem volna szükséges, hogy a pápa- és egyházhű katolikusok formálisan kilépjenek az egyházból, mivel ők – amennyiben egységben maradnak a pápával és a püspöki kollégiummal – megmaradnak Krisztus igaz Egyházában. A Római Katolikus Anyaszentegyházból – amelyben Krisztus igaz Egyháza a maga teljességében létezik (Lumen Gentium 8.) – kizárólag a szakadár püspökök és az őket követő hívek válnának ki. Amennyiben valamely megyéspüspökök a frankfurti „rablószinódus” egyházszakadást okozó követeléseinek egyházmegyéjükben történő megvalósításával elszakadnának a pápától és a püspöki kollégiumtól, úgy az ottani katolikus híveknek olyan püspökhöz kellene csatlakozniuk, aki a pápához hű maradt és egységben van a világegyházzal, annak jelenkori (szinkrón) és történeti (diakrón) dimenziójában egyaránt.

Dr. Gero P. Weishaupt pap, doktori fokozattal rendelkező egyházjogász. 2008-2013 között a hollandiai Hertogenbosch Egyházmegye bíróságának elnökeként tevékenykedett, 2012 óta pedig a holland egyháztartomány Egyházmegyeközi Büntetőbíróságának bírája. 1997 óta főállású egyházmegyei bíró a Roermondi Püspöki Bíróságon (Hollandia),  2013-tól a Kölni Érsekség Érseki Bíróságán. 2006-tól egyházjogot oktat a Roermondi Püspökség egyházmegyei szemináriumában, ezen kívül 2015 óta vendégoktatóként egyházjogot és latint tanít a Bécs melletti Heiligenkreuz-ban működő, XVI. Benedek nevét viselő főiskolán. Több könyve és kánonjogi szakcikke jelent meg. 

Rablószinódus: Utalás a 449. augusztusában tartott II. epheszoszi (efezusi) zsinatra, amelyet a Nagy Szent Leó pápa szándékával ellentétes intézkedései miatt rablózsinatként tart számon az egyháztörténelem. (A fordító megjegyzése)

Forrás

Létrehozva 2022. február 22.