A Nathanson-akták #4: „Az esemény, amely megváltoztatta az életét”

Ez a 4. rész, melyben Terry Beatley leír egy eseményt, amely megváltoztatta Dr. Nathanson életét; látott egy ultrahangfelvételt egy babáról a méhben, és úgy érezte, hogy valami szörnyen rosszat tett, amikor ezeknek a meg nem született babáknak az életét vette el.

Robert Moynihan: Ön egy olyan orvost mutat be nekünk, aki élen járt az ország véleményének, érzéseinek, hitének és törvényeinek megváltoztatásában. Megtévesztő módszereket alkalmazott, melyeket – mint mondta – végül elutasított. Ez az életében bekövetkezett eseményből fakadt. Valami változást okozott abban, ahogyan ezt a kérdést látta. Mi volt ez az esemény?

Terry Beatley: Az esemény a valós idejű ultrahang feltalálása volt.

Ez része a történetnek, amit az amerikaiak ha valóban megértenének, akkor szerintem sokkal több embernek változna meg a véleménye.

1973-ban, januárban megszületett a Roe kontra Wade ítélet, amit megünnepelt. Aztán otthagyta Amerika legnagyobb abortuszközpontjának vezetését New Yorkban.

Személyesen ő maga volt felelős 75.000 csecsemő haláláért.

Aztán a New York-i Szent Lukács Kórház szülészetének vezetője lett.

Körülbelül hat hónappal munkába állása után a kórházban bevezettek egy vadonatúj technológiát, a valós idejű ultrahangot.

Azt mondta nekem: „Terry, a valós idejű ultrahang egy bomba. Mindent életre keltett.”

Látta a babát ásítani, a lábujjait mozgatni, nyújtózkodni, és mindazt csinálni, amit a babák az anyaméhben csinálnak.

És Amerika abortusziparának atyja kötődni kezdett egy babához.

És ez a folyamat azonnal elkezdődött.

Nem olyan, mint amikor több száz ultrahangos videót, képet kellett megnéznie.

Azonnal elkezdődött.

Nem tudta tovább tagadni a méhben lévő baba emberi mivoltát.

A felesége azt mondta neki, hogy intellektuálisan őszintének kellett lennie önmagához.

És ez része a kihívásnak minden amerikai vagy bárki számára, aki az abortuszpárti oldalhoz tartozik: ha Amerika abortusziparának atyjának intellektuálisan őszintének kellett lennie önmagához, miért ne lehetnénk mindannyian intellektuálisan őszinték saját magunkhoz?

Ha ő meg tud változni és ki tud találni egy jobb utat, akkor miért ne tudnánk ezt mindannyian?

Moynihan: Amit leírt, az egy fordulópont az életében, ahol az elfelejtett tényező, az embrió, a növekvő baba hirtelen láthatóvá vált számára. És bizonyos értelemben ezt mindenki elfelejtette.

Mindannyian tudjuk, hogy valaha csecsemők voltunk. Az anyaméhben voltunk egyszer. Nagy örömmel ünnepeljük ezt, amikor megtudjuk, hogy babánk lesz.

Dr. Nathanson egy torz képből, ahol a nő iránti aggodalma teljesen figyelmen kívül hagyta a baba iránti aggodalmát, hirtelen kiegyensúlyozottabb képet kapott a helyzetről. És szembefordult azzal, amit korábban támogatott. Hogyan hatott ez az életére?

Beatley: Nagymértékben. Tehát 1973 közepétől a Roe v. Wade második évfordulójáig könyörgött a NARAL igazgatótanácsának, hogy van most egy … valós idejű ultrahang, ennek tudománya felfedte, hogy egy orvosi, erkölcsi, etikai kérdés van a kezükben.

És könyörgött nekik, hogy változtassanak az álláspontjukon. Azt mondta, „mint egy jó sztálinista szervezet, a NARAL hazugságokkal és propagandával érte el, amit akart, és nekik egyáltalán nem állt szándékukban megváltoztatni az álláspontjukat”.

Dr. Nathanson tehát az 1980-as években, 1984-ben talán, elkészítette a Silent Scream [csendes sikoly] című videót, melyből kiderült, hogy min megy keresztül a baba az első trimeszter alatt történő abortusz során.

Ez, a valóság, amit látott… ez okozta, hogy… sokszor öngyilkossági gondolata támadt az 1980-as évek második felében. Öngyilkos akart lenni.

Elment egy rabbihoz, de nem tudott megoldást találni. Mindenféle dolgot kipróbált.

Nagyon szomorú volt, és nem tudta, mit tegyen. Írt erről, és azt mondta, hogy hajnali 4-5 órakor ébredt leizzadva, és azt képzelte, azt álmodta, hogy egy bíróság előtt áll. És azért imádkozott, hogy felmentsék. Nem imádkozott, hanem azt gondolta, remélte, hogy felmentik.

Aztán találkozott egy katolikus pappal, és ekkor kezdett válaszokat kapni.

Moynihan: Ki volt az a katolikus pap?

Beatley: John McClosky atya volt.

Dr. Nathanson úgy írta le őt, mint egy fényes páncélú lovagot, aki a tökéletes időzítéssel lépett be az életébe.

Mert Nathansonnak fogalma sem volt arról, hogy mit kezdjen ezzel a sok gyásszal, szégyennel és bánattal.

Azt hiszem, hogy fontos leszögezni, hogy a 75 000 csecsemőből 5000 baba abortuszát személyesen, saját kezűleg végezte el.

Ő képezte ki az orvosokat, hogyan végezzék az abortuszt 10.000 babán…

És amikor a legnagyobb abortusz létesítményt vezette, ott volt a további 60.000 csecsemő.

Így amikor megkérdeztem tőle, hogy „Hány csecsemőért felel személyesen?”

Erre ő azt mondta: „75.000.”

Moynihan: Mit kezdett ezzel a bűntudattal? Hogyan fejezte ki ezt McClosky atyának?

Beatley: Először próbálkozott drogokkal, alkohollal, pszichoterápiával és minden hasonló dolgokkal.

De többször is találkozott McClosky atyával. Azt hiszem, minden héten együtt olvasták a Katolikus Katekizmust és a nagy klasszikusokat. Mindketten lelkes olvasók voltak, nagy tudósok.

Dr. Nathanson azt mondta, hogy valahol ebben az 5-6 éves időszakban hagyott fel az öngyilkosság gondolatával és rájött, hogy Jézus Krisztus szeretetét és irgalmát szemléli.

Moynihan: A McClosky atyával folytatott több hónapos, valójában több éves beszélgetés után hogyan döntött Dr. Nathanson?

Beatley: Dr. Nathanson úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy teljes mértékben befogadja Jézus Krisztus szeretetét és irgalmát.

És 1996. december 8-án megkeresztelték a New York-i Szent Patrik székesegyházban. És ezen a napon az idézete a következő: „Most már teljes mértékben zsidó vagyok”.

Így megkapta Jézus Krisztus szeretetét és kegyelmét.

Ami engem meglep, hogy a legtöbb amerikai nem ismeri az ő történetét. Pedig az ő története a szeretetről és az irgalomról szól. Isten nagy szeretetéről és irgalmáról, ami nem ismer határokat.

Úgy értem, ha Isten meg tud bocsátani az amerikai abortuszipar atyjának, akkor képzeljük el, mit tehet Isten azon nők és férfiak millióival, akiknek az életét egy, egy, kettő vagy három abortusz befolyásolta. Ez tehát a mi korunk története.

Moynihan: Nathanson mit tett ezután? Szónok és író lett? Mit tudunk a megtérése utáni életéről?

Beatley: Az Élet Evangéliumát terjesztve járta a világot, felfedve az igazságot arról, hogyan tévesztette meg országunkat. És megosztotta velünk bűntudatát.

És azt akarta… írt egy másik könyvet is, melynek cime Hand of God [Isten keze].

Három könyv szerzője volt. Az első 1979-ben jelent meg, Aborting America [Amerika abortálása] címmel. Ekkor már 100%-ban életpárti volt, de még nem katolikus.

Aztán 1984-ben megírta az Abortion Papers [Abortusz papírok] könyvet.

Aztán 1996-ban, azt hiszem, közvetlenül a megkeresztelkedése előtt jelent meg az Isten keze című könyve, ami a halálból az életbe, a Krisztusban való életbe vezető útjáról szól.

Moynihan: És többé már nem gondolt öngyilkosságra?

Beatley: Nem.

(folytatás következik)

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. december 16.