A marxizmus és a gender forradalom

A gender forradalom alapvetően marxista. Akár tudatában vannak az emberek, akár nem, a gender ideológia gyökere marxista, és a nemek közötti megosztottság eltörlésével az egalitárius társadalom felépítése a cél. A gender forradalom pedig a család elleni teljes körű támadás egy újabb ága.

A legtöbb ember Karl Marxot úgy ismeri, mint aki a Kommunista kiáltványt és talán A tőke című könyvet írta. Kevesebben ismerik Marx A német ideológia című művét; de A német ideológia megalapozza a materialista dialektikát és a kommunizmus felé vezető mozgalmat.

Csak egyszer említi, de Marx röviden megjegyzi, hogy mi az egyenlőtlenség kiindulópontja: a munka nem szerinti megosztása, ami a férfi és a nő közötti biológiai különbségtétel eredménye.

Amikor arról beszélünk, hogy a munkamegosztás az ősi törzsi társadalmakban kezdődött, és onnan fejlődött tovább, innen szikrázik ki az egyenlőtlenség, amely ebből a munkamegosztásból ered, Marx azt mondja: „ott fejlődik ki a munkamegosztás, amely eredetileg nem volt más, mint a szexuális aktusban való munkamegosztás, majd az a munkamegosztás, amely spontán vagy ’természetesen’, a természetes hajlam következtében alakul ki.”

Az egyenlőtlenségek neme, a munkamegosztás „a szexuális aktusban való munkamegosztás.” Ez a szexuális aktusban történő munkamegosztás az, amely felismeri a férfi és a nő közötti különbséget, amely létrehozza a megosztottság tudatát, amelyből minden későbbi munkamegosztás és növekvő egyenlőtlenség ered. Ha a szexuális aktus és a nemek közötti felosztás minden egyenlőtlenség gyökere, akkor az egyetlen eszköz, amellyel ez az egyenlőtlenség negligálható, az emberi természet androgenizálása, amelyben a férfi és a nő közötti szexuális különbség megszűnik.

Marx feminista olvasói, mint Simone de Beauvoir és Shulamith Firestone, megragadták Marxnak ezt az állítólag mélyreható felismerését.

Beauvoir azt a nézetet fogalmazta meg, ahogyan A második nem című könyvében olvasható, hogy a férfiasság a metafizikai adottság, és a nőiesség „megteremtése” a nőket, mint alsóbbrendű mást a férfiaknak rendeli alá.

Firestone A szex dialektikájában a nők elnyomását a „munka nem szerinti megosztásához” kapcsolta, amelyben a nő olyan, mint a proletariátus, amelyet a kapitalista férfi irányít. Firestone, aki művét Beauvoirnak ajánlotta, egyetértett hősével abban, hogy amíg a nők nem tudják magukat elválasztani a férfiaktól, és nem ragadják magukhoz a reprodukció szexuális eszközei feletti ellenőrzést, addig lehetetlen lesz egy egalitárius és felszabadító társadalom kialakulása.

Firestone írta: „A feminizmus esetében a probléma erkölcsi: a biológiai családi egység mindig is elnyomta a nőket és a gyerekeket, de most először a történelemben a technológia valódi előfeltételeket teremtett ezen elnyomó ’természetes’ feltételek megdöntésére, kulturális megerősítéseikkel együtt. Az új ökológia esetében azt tapasztaljuk, hogy minden erkölcsi állásfoglalástól függetlenül, pusztán pragmatikus -túlélési- okokból vált szükségessé, hogy az emberiséget megszabadítsuk biológiájának zsarnokságától.”

Ebben a tekintetben a gender ideológusok, kezdve először az 1900-as évek közepének marxista feministáival, igazabb olvasói voltak Marxnak, mint a XIX. század végének bármelyik közgazdász olvasója, akik Marx gazdasági írásai által inspirált különböző kommunista és szocialista pártokat alapítottak. Marx férfi olvasói csak a kapitalista-proletariátus gazdasági dialektikájára összpontosítottak; senki sem fordított figyelmet az anyagi dialektika valódi génuszára [élő kövület] és az egyenlőtlenség gyökerére, amely nem a kapitalizmus, az agrárium vagy a rabszolgaság, hanem a szexuális aktus önmagában. Hogyan történhetett ez?

A német ideológia, bár 1846 körül íródott, csak 1932-ben jelent meg. Marx egyik kiadatlan írása maradt – akárcsak az 1844-es Gazdasági kéziratok -, és az olvasók számára nem volt elérhető egészen az 1930-as évek eleji megjelenéséig. A közgazdasági irányzathoz tartozó klasszikus marxisták A Kommunista kiáltványt és A tőkét olvasták, de kimaradtak a marxista ideológia geneziséből, amely 1932-ig ismeretlen maradt. Marx feminista olvasói, akik olvasták A német ideológiát, később képesek voltak a marxizmus teljes látásmódjára és teljes megértésére, míg a klasszikus marxizmus politikai-gazdasági marxistái és az általuk instanciába helyezett pártok nem.

Marx új olvasói közé tartoztak a szexuálisan visszaélő pederaszták, mint Michel Foucault és társai, akik a radikális feministákhoz csatlakoztak az új marxizmusért folytatott végjátékban, amely ebben az új megvilágításban az autentikus marxizmus volt, amit Eduard Bernsteintől kezdve Vlagyimir Leninen át Leó Trockijig mindenki hiányolt.

Az új marxizmus – vagyis az autentikus marxizmus -, amely A német ideológia megjelenésének köszönhetően került napvilágra, nem a kapitalizmus vagy a gazdasági erők ellen vív háborút, hanem az ellen, ami a gazdasági termelés erőit elsősorban megosztottsághoz – és ezáltal egyenlőtlenséghez – vezette: a nemek és a család ellen. (Nem hangzik ez már ismerősen ma?)

A gender-marxistáknak totális háborút kell indítaniuk minden olyan tudomány, tudományág és intézmény ellen, amely fenntartja a nemek közötti megkülönböztetést férfi és nő között, mert amennyiben ez a nemek közötti megosztottság él, az egyenlőtlenség virágozni fog, mert a férfi és nő közötti megosztottság azzal jár, hogy létezik egy „természetes hajlam” a különböző szükségletekre és talentumokra, ami az emberek megosztását szolgálja, ami a munka egyenlőtlen elosztásához vezet, ami az egyenlőtlenség génusza.

Miután kifejtette, hogy az egyenlőtlenség eredete a nemi aktusban rejlik, Marx így írt: „A munkamegosztással, amelyben mindezek az ellentmondások benne rejlenek, és amely viszont a családon belüli természetes munkamegosztáson és a társadalomnak egymással szemben álló egyes családokra való felosztásán alapul, egyidejűleg adott az elosztás, sőt az egyenlőtlen elosztás… amelynek első formája a családban rejlik, ahol a feleség és a gyermekek a férj rabszolgái. Ez a családban lappangó rabszolgaság, bár még nagyon nyers, az első tulajdon, de már ebben a korai szakaszban is tökéletesen megfelel a modern közgazdászok meghatározásának, akik azt mások munkaerejével való rendelkezés hatalmának nevezik.”

Ezért a családot a gender ideológiának el kell pusztítania. Maga a család fogalma tulajdonjogot és megkülönböztetést feltételez, nem pedig egyetemességet és egyenlőséget.

Ráadásul a családi egység az első olyan struktúra, amely előidézi az egyenlőtlenséget. A család ugyanis az eredeti, a munka nemek szerinti megosztásának megnyilvánulása. Térjünk vissza ahhoz, amit Firestone mondott a családról, amely mindig elnyomja a nőket és a gyerekeket. Ezt egyenesen Marxtól emelte ki – a huszadik század újonnan felfedezett Marxától.

A nemek elleni háború a család elleni háború, mert a a munka nemek szerinti megosztása, amely Marx szerint minden egyenlőtlenség gyökere, először a családban jelenik meg, amely aztán hatással van az államra és annak törvényeire.

Az egalitarizmus álma a marxista felfogás szerint a nemek közötti megosztottság felszámolását követeli meg, mert a nemek közötti megosztottság az, ami minden egyenlőtlenség gyökere. Itt bezárul a kör az új gender ideológiában. Maga a nemek természete erősíti azt az egyenlőtlenséget, amely a munka nemek szerinti megosztásából ered.

A gender ideológia célja a nemek felszámolása, mert ez az első lépcsőfok a munka nemek szerinti megosztásának megdöntéséhez, amely Marx és hűséges értelmezői szerint a világ minden egyenlőtlenségének és elnyomásának az oka. Lerombolja az elnyomó családi egység építőkövét, amely a nemek közötti megosztottságnak ezt az eredendő bűnét már régen megtestesítette. Amíg a természet megmarad, addig ez a megosztottság is megmarad; és amíg ez a megosztottság megmarad, addig létezik az egyenlőtlenség. Ez pedig a természet legyőzését vonja maga után, mert a természetben megvan a nemek felosztása.

Amennyiben a család a társadalmi életnek az „ős-sejtje”, ahogyan az Egyház állítja, és ahogyan azt a legbecsesebb ókori filozófusok (mint Arisztotelész és Cicero) is tudták, ez azt is jelenti, hogy a család elleni támadás – amely a nemek elleni háború – egy felszabadító szent háborúként fogható fel. Amíg a családok léteznek, addig a munka nem szerinti megosztása is létezik. Ha a családok és munka nem szerinti megosztása létezik, az egyenlőség nem valósulhat meg. Bárki, aki a gender forradalommal szövetkezik, a családok és az Egyház tanításainak elpusztításával szövetkezik.

Az önmagát megteremtő én álma és a nemek közötti megosztottság által okozott egyenlőtlenségtől mentes világ álma ortodox marxizmus. E háború (nem)szándékolt következménye, hogy a család nélkül nincs első rendű affektivitás [érzékenység]; így a modern világban a szeretet is meghal, mert a szeretet intenzíven partikuláris, és abból a nemi munkamegosztásból és a családból fakad, amelyet a marxizmus ki akar irtani. Mivel a marxizmus célja az egyenlőség, nem pedig a szeretet, a szeretet sem létezhet egy marxista utópiában. Mégis tudjuk, hogy a szeretetre most nagyobb szükség van, mint valaha. Családok nélkül azonban a szeretet elsorvad.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. november 29.