VATIKÁNVÁROS (LifeSiteNews) – A Vatikán felfedte, hogy a kétéves szinódus a szinodalitásról „döntően” a „hit gyakorlásával felhagyott emberek” „meghallgatásán” és a „vallásközi párbeszéden” fog alapulni.

Szeptember 7–én egy vatikáni sajtótájékoztatón Mario Grech bíboros, a püspöki szinódus főtitkárságának főtitkára bemutatta a vademecumot (kézikönyvet) és a többéves Szinódus a szinodalitásról előkészítő dokumentumát.

Az esemény tematikája, „A szinodális egyházért: közösség, részvétel és misszió”, a II. Vatikáni Zsinat szinodalitásról alkotott koncepciójára és az „Isten népére való odafigyelés” fogalmára épül.

A rövidebb előkészítő dokumentum tartalmazza a folyamat összefoglalóját, valamint a fő témákat, másképpen „tematikus magokat”, melyekkel foglalkozni fognak. A kísérő vademecum vagy kézikönyv, amely csak angol nyelven érhető el, részletes magyarázatot tartalmaz a szinódus lebonyolításának módjáról, miközben részletesen kifejti a párbeszéd, az ökumenizmus és a meghallgatás központi témáit. A helyi szinódusi ülésekhez imákat is tartalmaz.

A dokumentumok szerzője, Nick Donnelly diakónus aggodalommal fogadta a dokumentumokat, és a LifeSiteNews–nak elmondta, hogy van egy „alapvető hiba, amely további pusztítással fenyeget” a dokumentumokban: a sensus fidelium [a keresztény ember adottsága, amellyel a hit dolgaiban és a Tanítóhivatallal egységben képes megkülönböztetni az igazat a hamistól. A hit tehát szigorúan katolikus értelemben áll, az Egyház hitének és tanításának teljes elfogadását feltételezi. F.D. megj.] félreértése.

A szinódusi folyamat vázlata, 2021 – 2023

A szinódus október 9–én nyílt meg Rómában, majd október 17–étől szerte a világon a helyi egyházmegyékben folytatódik. Az egyházmegyei megbeszélések a vademecum és az előkészítő dokumentum alapján fognak zajlani, bár a püspököket arra kérik, hogy a dokumentumokat a helyi helyzetnek megfelelően kezeljék. Miközben az egyházmegyés püspököket emlékeztetik arra, hogy szolgálatuk szerint „a szent istentisztelet pásztorai, tanítói és papjai… az egyház hitének hiteles őrzői, tolmácsolói és tanúi”, a vademecum arra ad utasítást, hogy „a püspök kulcsszerepe a meghallgatás”.

A konzultációs folyamat lefolytatása után az egyházmegyés püspökök 2022 áprilisáig benyújtják a helyi megbeszélések eredményeit. Ezek alapján készül majd el a munkadokumentum vagy instrumentum laboris. Ezt a püspöki konferenciák hét kontinentális találkozóján fogják megvitatni, melyeket Afrikában, Óceániában, Ázsiában, a Közel–Keleten, Latin–Amerikában, Európában és Észak–Amerikában tartanak.

Az átfogó folyamat a 2023 októberében, Rómában megrendezésre kerülő püspöki szinódussal zárul, amikor a püspökök értékelik az instrumentum laboris második változatát.

Bár a szinódusra két évet szántak, az előkészítő dokumentumok által megkövetelt anyag mennyisége miatt még a kétéves határidő is ambiciózusnak tűnhet a javasolt folyamat terjedelméhez képest. 

Vademecum: A szinódusnak meg kell hallgatnia a hitüket nem gyakorló katolikusokat és a nem katolikusokat is

A vademecum a következő megállapítással indul: „Ferenc pápa arra hívja az egyházat, hogy újra mélyen fedezze fel annak szinódusi természetét”, ami „egy olyan folyamatot foglal magában, melyben alázatosan együtt tanuljuk meg, hogyan hív minket Isten, hogy egyház legyünk a harmadik évezredben”. 

A megújulás, a szélesebb körű megértés és a párbeszéd voltak a fő témái a vademecumnak, amely nagymértékben támaszkodott Ferenc pápa szinodalitásról szóló szavaira, mint a szöveg alapjául szolgáló útmutatóra.

„A szinodalitás jelenti azt az utat, amely által az egyház a Szentlélek működése által megújulhat, együtt hallgatva azt, amit Isten mondani akar népének” – folytatja a vademecum. 

Megjegyezve, hogy Ferenc a szinodalitás témáját mennyire „meghatározónak” nyilvánította az egyház „élete és küldetése” szempontjából, a javasolt szinódust, amely az ökumenikus párbeszédre és a nem gyakorló katolikusok „meghallgatására” épül, úgy írják le, mint választ „az egyháznak a II. Vatikáni Zsinat által javasolt megújulására”.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban észlelt szinodalitásról alkotott képet kibővítve, a szinodalitás tehát olyasvalami, ami „Isten egész népe számára az út” lesz. Egy ilyen folyamat magában foglalja az Egyház hierarchikus struktúrájának megnyitását, hogy még inkább a párbeszéd központja, és kevésbé az instrukciók iskolája legyen: „a pápa tanítói tekintélye és a püspökök párbeszédet folytatnak a sensus fideliummal [a hívek érzéke]”. 

A többéves folyamat alapkérdése tehát a következő: „Hogyan zajlik ma ez az ’együtt utazás’ a különböző szinteken (a helyi szinódustól az egyetemes szintig), lehetővé téve az egyház számára az Evangélium hirdetését, és milyen lépésekre hív bennünket a Lélek, hogy szinodális egyházként növekedjünk?”

Miközben egy ilyen kérdést a Szentírás és az Egyház hagyományának vizsgálatával kell megválaszolni, a vademecum megjegyzi, hogy ezt úgy is meg kell tenni, hogy meghallgatjuk „különösen azokat, akik a periférián vannak, megkülönböztetve az idők jeleit”.

Gyakran megismételve az ehhez az elemhez való ragaszkodást, a vademecum így folytatja: „Bármilyenek is legyenek a helyi körülmények, az egyházmegyei kapcsolattartó(ka)t arra ösztönözzük, hogy a maximális befogadásra és részvételre összpontosítsanak, a lehető legtöbb ember bevonása érdekében, különösen a periférián élőkre, akiket gyakran kirekesztenek és elfelejtenek”. (Eredeti kiemelés) 

A dokumentum kifejezetten megállapította, hogy a „meghallgatás” folyamatába be kell vonni „a hitüket ritkán vagy soha nem gyakorló katolikusokat stb.” [sic]

Továbbá a dokumentumok megkövetelik, hogy a „megkülönböztetés cselekedete” magában foglalja a „hit gyakorlását elhagyó emberek, más hitbéli hagyományokat valló emberek, vallás nélküli emberek stb.” meghallgatását. [sic]

„Senkit – vallási hovatartozásától függetlenül – nem szabad kizárni abból, hogy megossza nézőpontját és tapasztalatait, amennyiben segíteni akarja az Egyházat a jó és igaz keresésének szinódusi útján” – olvasható a szövegben. (Eredeti kiemelés)

Kiemeli továbbá a „kísértést, hogy ne tekintsünk az Egyház látható határain túlra”, mint elkerülendő problémát.

A „meghallgatás, párbeszéd” erős hangsúlyozása mellett a szinódus tervezett céljai között szerepel a „megosztás… megtérés… befogadónak lenni… együtt utazni… vallásközi párbeszéd…”, valamint az „önelégültség vírusának” és a „klerikalizmus ostorának” kezelése.

Előkészítő dokumentum: Szinódus a szinodalitásról és a II. Vatikáni Zsinat összehasonlítása

A II. Vatikáni Zsinat nyelvezetét visszhangozva és annak dokumentumaiból idézve az előkészítő dokumentum megvédte a többéves szinódust a szinodalitásról, mivel az egy olyan időszakban zajlik, melyet „korszakos változások jellemeznek a társadalomban, és az Egyház életében bekövetkező döntő átmenet, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni”.

A dokumentum a Ferenc pápa által a közelmúltban végrehajtott liturgikus változtatásokra, különösen a női lektorok és akolitusok intézményére hivatkozott (melyet liturgikus szakértők elítéltek), mint a szükséges változás üdvözlendő folyamatára. 

Ferenc pápa szavait használva a dokumentum hozzátette, hogy „az út értelme, amelyre mindannyian meg vagyunk hívva, mindenekelőtt az, hogy felfedezzük egy szinodális Egyház arcát és formáját, amelyben »mindenkinek van mit tanulnia«”.

Ez a téma még jobban megvilágosodik, ha a vademecummal együtt olvassuk, amely felvázolja, hogy a „meghallgatás” folyamatába hogyan vonják be a nem katolikusokat – és a hitet már nem gyakorló katolikusokat – annak érdekében, hogy az egyház szinodális „megkülönböztető cselekedete” teljes legyen.

Az „együtt utazás” témáját kétféleképpen kell érteni, jegyzi meg a dokumentum. Az első azt vizsgálja, hogy az Egyház különböző tagjai hogyan viszonyulnak egymáshoz és „más keresztény felekezetek testvéreihez”. A második a „más vallásokkal”, mozgalmakkal, sőt politikai, pénzügyi vagy népi mozgalmakkal való k̅apcsolatra, „párbeszédre és lehetséges közös kezdeményezésekre” összpontosít. 

A szinódusi dokumentumokat ’alapvető tévedés’ jellemzi, fennáll annak veszélye, hogy ’hamis és világi üzenetet’ hirdetnek

Mivel a dokumentumok betekintést nyújtanak a szinódus a szinodalitásról folyamatába, néhány katolikus a Twitteren fejezte ki megvetését a szövegek iránt, megalkotva az  „Ez Monty Python egyháza” kifejezést.

Eközben Nick Donnelly brit kommentátor és szerző, diakónus a LifeSiteNews–nak nyilatkozva egy „alapvető hibára” figyelmeztetett a dokumentumokban. 

„A vademecum felhívásának középpontjában egy alapvető tévedés áll, miszerint mindenkivel – beleértve a hitehagyott, nem katolikus és nem hívő embereket is – konzultálni kell az Egyház jövőjéről, ami további pusztítással fenyeget” – jelentette ki Donnelly.  

„A Lumen Gentium (LG) 12. fejezetének a sensus fideliumról szóló definíciójának csonkított bemutatása kihagyja az annak hiteles gyakorlásához szükséges leglényegesebb elemet – a hitbeli engedelmességet” – folytatta. 

„Az LG 12 kihagyott szakasza utal a „…hűséges és tiszteletteljes engedelmesség fontosságára, mellyel Isten népe elfogadja azt, hogy az nem csupán emberek szava, hanem valóban Isten szava. Ezáltal Isten népe rendíthetetlenül ragaszkodik a szenteknek egyszer s mindenkorra adott hithez, mélyebben behatol abba helyes gondolkodással, és teljesebben alkalmazza azt életében’”. 

Az angol állandó diakónus megjegyezte, hogy a II. Vatikáni Zsinaton kihirdetett dokumentum szerint „a sensus fidelium kifejezésében nem vehetnek részt a hit gyakorlatából kilépett emberek, más hitbéli hagyományokhoz tartozó emberek, vallástalanok”. 

„A sensus fidelium jelentésének megrontásával ez a konzultáció azzal a veszéllyel jár, hogy Krisztus evangéliuma helyett hamis és világi üzenetet hirdet” – mondta.

Még májusban Dr. Peter Kwasniewski figyelmeztette a LifeSiteNews–t a szinodalitás modern felfogásában rejlő veszélyekre, kijelentve, hogy „folyamatos elmerülést látunk a bürokráciában, behódolást az adminisztráció modern mentalitásának, amit minden rosszra való gyógyírként jelenítenek meg, ami az Egyházat a saját köldökének bámulásával foglalja le, miközben a valódi evangelizáció elsorvad és a padok kiürülnek”.

A cikk forrása angol nyelven

Köszönet Fülep Dániel teológusnak a cikk ellenőrzéséért. A szerk.

Létrehozva 2021. november 10.