Miért hiányzik Isten „Francesco gazdaságából”?

alt

Francesco gazdasága az elnevezése Ferenc pápa kezdeményezésének, amelyben „a világ fiatal közgazdászait, vállalkozóit és a világ változtatóit” kéri fel a világ gazdasági problémáinak megoldására. A projekt célja, hogy robbanékony energia és új ötletek forrása legyen a változásra szoruló, megfáradt világ számára.

Az üzenet közvetítésének elsődleges eszköze egy azonos nevű, többnyelvű weboldal, amely a „népek” és a „szívek” „meghallgatásának” eredményeit mutatja be egy jobb világ felépítése érdekében. Alkalmi online események és videók is népszerűsítik az oldalt, és fiatalos lendület látszatát keltik.

Nem minden arany, ami fénylik

Azonban nem minden arany, ami fénylik. Ha a projekt felszíne alá nézünk, régi és ismerős hibákat fedezünk fel. Bár a kitűzött célok dicséretesnek tűnhetnek, a mögöttes ideológia megkérdőjelezhető. A honlapon minden sokkal frissebbnek tűnne, ha az újrahasznosított ötletek nem lennének ennyire elavultak.

A Francesco gazdasága olyan, mintha egy zavaros keveréken gázolnánk át, ami ENSZ-bizottsági jelentések, a Laudato Si' ökológiai kiáltvány, a Zöld New Deal aktivizmusa és az Amazonas-szinódus törzsi alapszabálya zavaros elegyének tűnik. Mint Ferenc pápa legtöbb „hallgatósági” projektje, ez is csak azt veszi tudomásul, amit ő akar hallani.

A Francesco gazdaságának lényege a „világ fiataljai és szegényei nevében” megfogalmazott üzenetben rejlik. Bár a weboldal fiatalosnak tűnik, gyermeki felhangja van, és olyan, mintha Greta Thunberget olvasnánk. A honlap bevezető üzenete ugyanilyen kétségbeesett és sürgető hangnemben szólít fel a változásra: „Túl nehéz időket élünk ahhoz, hogy mást kérjünk, mint ami lehetetlen”.

Isten hiányzik belőle

A felhívás viszont azt hozza, ami lehetetlennek tűnik: egy vatikáni ihletésű üzenet, ami semmi olyat nem tartalmaz, ami azt katolikusként - vagy akár vallásosként - azonosítaná. Valóban, a közel 900 szavas felhívásban sehol sem szerepelnek az „Isten”, „Jézus”, „Mária” vagy „katolikus” szavak. A bűn és az erkölcstelenség szintén nem kerül említésre. A dokumentum még csak nem is az egyház tagjainak szól, hanem „közgazdászoknak, vállalkozóknak, politikai döntéshozóknak, munkásoknak és a világ polgárainak”.

A tervezetben minden csak az emberiségről szól, az istenségről semmi. Hajlandó befogadó lenni, mégis kizárja Istent a világ problémáinak megoldásából.

A materialista aspektus különösen szembetűnő, mivel a projekt egyetlen célja egy jobb világ felépítése a gazdaságon keresztül. A projekt tizenkét „falura” van felosztva, melyek olyan munkacsoportok, amelyek konkrét témákat vitatnak meg.

A falvak tizenkét témája a következő: menedzsment és ajándék, pénzügyek és emberség, munka és gondoskodás, mezőgazdaság és igazságosság, az egyenlőtlenség CO2-je, hivatás és profit, üzlet és béke, nők a gazdaságért, energia és szegénység, átalakulóban lévő vállalkozások, élet és életmód, végül pedig politika és boldogság.

A falvak témái témák rávilágítanak néhány jogos aggodalomra okot adó területre. Az ezek kifejezésére használt nyelvezet azonban a szekularista, ökológiai, szocialista és „woke” sémákat tükrözi. A projekt pontosabb leírása érdekében talán jobb lenne a tizenkét falut négy kollektívába vagy kolhozba tömöríteni olyan témákkal, melyek jobban tükrözik javaslataik egalitárius [egyenlőségelvű] valóságát.

Az osztályharc kollektívája és az egyenlőség

Az első kolhoz így az osztályharc és egyenlőség témáját emelhetné ki. A Francesco gazdaságának folyamatosan visszatérő témája a világ gazdagokra és szegényekre való felosztása, avagy az identitáspolitika által generált konfliktusok. A társadalom harmonizálása helyett ez a kollektíva az osztályharcot, mint a társadalmi igazságosság megvalósításának eszközét igyekszik kiemelni.

Így a nemzetek egyenlőtlenségét hangsúlyozza az a követelés, hogy a fejlett technológiákat meg kell osztani az alacsony jövedelmű országokkal. Az ilyen technológiákat a „fenntartható termelés” és a „klíma igazságosság” elérésére használják.

A projekt kritizálja azokat a „gazdasági ideológiákat” is, amelyek „sértik és elutasítják a szegényeket, a betegeket, a kisebbségeket és mindenféle hátrányos helyzetű embert”. A meg nem nevezett tettes nem a kommunizmus, hanem azok, akik az ő munkájukból profitra törekszenek. Továbbá felszólítja „a gazdasági szervezeteket és a civil intézményeket, hogy ne nyugodjanak addig, amíg a női munkavállalók nem rendelkeznek a férfi munkavállalókkal azonos lehetőségekkel”.

Mindenütt az egyenlőségre való folyamatos felhívás. A hangsúly azt feltételezi, hogy az Isten által kívánt igazságos és elrendezett egyenlőtlenségek, mint például a tehetségen, intellektuson, erőfeszítésen stb. alapuló egyenlőtlenségek illegitimek és szükségtelenek az emberi fejlődés szempontjából. Ehelyett ezeket a törvényes egyenlőtlenségeket elítélik, mint amelyek nem járulnak hozzá a „hitelesen emberi és boldog helyek" megteremtéséhez.

Az ökológiai és fenntarthatósági kollektíva

Az ökológiai és fenntarthatósági kolhoz egy új ökológiai diktatúrát hirdet, amely mindent a földimádat felé igyekszik orientálni. Így követelik a gondoskodást a közös javakról, konkrétan a „légkör, az erdők, az óceánok, a föld, a természeti erőforrások, az összes ökoszisztéma, a biológiai sokféleség és a vetőmagok” területét. Ezek a témák állnak a „klíma igazságosság” megvalósításával kapcsolatos aggodalmak középpontjában.

A Francesco gazdasága felszólítja a nemzeti és nemzetközi intézményeket, hogy támogassák, sőt „díjazzák” azokat, akik a legjobban tudják megvalósítani a „környezeti, társadalmi, spirituális és nem utolsósorban a vezetői fenntarthatóságot”, ami lehetővé teszi a „gazdaság globális fenntarthatóságát”.

A szocializmus és a globális szabályozás kollektívája

A szocializmus és globális szabályozás kolhoz céljai és tervei túlmutatnak a puszta javaslatokon. A szocializmus szabályozást és végrehajtó intézkedéseket hoz létre. Mint minden szocialista mesterterv, ez a kollektíva is törvényeket, chartákat és globális szerződéseket képzel el, hogy érvényt szerezzen a projekt szerzői jó szándékának.

Így például olyan szociálpolitikára szólítanak fel, amelyet „világszerte egy olyan egyezményes charta ismer el, ami elriasztja a kizárólag a nyereségen alapuló üzleti döntéseket.” Új globális adópaktumot kell kötni, hogy azonnal megszüntessék az adóparadicsomokat, amelyek „a jelent és a jövőt” meglopják. A kommunizmus felszámolásáról nem esik szó.

Az új pénzügyi intézményeket és a meglévőket, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, „demokratikus és inkluzív értelemben meg kell reformálni, hogy segítsünk a világnak kilábalni a szegénységből és a világjárvány által okozott egyensúlyhiányból.” A nagyvállalatoknak és bankoknak „független etikai bizottságot kell bevezetniük irányításukba, mely vétójoggal rendelkezik a környezetvédelem, az igazságosság és a legszegényebbekre gyakorolt hatás tekintetében".

A háború és béke kollektíva

Az utolsó kolhoz a háború eltörlésére és a béke megteremtésére szólítana fel. Ez egészíti ki Francesco gazdaságának követeléssorozatát. „Mi, fiatalok nem tűrhetjük tovább, hogy azért vegyék el az erőforrásokat az iskoláktól, az egészségügytől, a jelenünktől és a jövőnktől, hogy fegyvereket gyártsanan és az azok eladásához szükséges háborúkat gerjesszék."

A háborút marxista materialista szemszögből, a rendszerszintű okok szemszögéből vizsgálják. Az egyenlőtlenség, a szegénység és a gazdasági kiszolgáltatottság veszélyezteti a békét. A háború soha nem igazságos. A háború nem „a bűn zsoldja”, a bukott emberi természeté vagy a gonosz ideológiáké (mint a kommunizmus).

Így a szabad piacokat kiegyensúlyozatlannak bélyegzik és konfliktusforrásnak tekintik, míg az egyenlőségre törekvő társadalmi struktúrák elősegítik a békét. A társadalmi és környezeti fenntarthatóság elhozza a békét, és örökre megszünteti a háborút.

Egy kiábrándító projekt

A Francesco gazdasága egy lélek nélküli projekt. Az ökológiából, a szocializmusból és az „woke” politikából vett jelszavak gyűjteménye. A honlap azt az erőltetett lelkesedést tükrözi, ami a progresszivista, második vatikáni zsinat utáni egyház által javasolt modern „ifjúsági tevékenységeket” jellemzi. A fiatalkori túlbuzgóság látszata mögött pedig a múlt és a jelen fáradt marxista és ökológiai tévedései húzódnak meg.

Az ilyen projektek sekélyesek és nem vonzóak, mert nem az örökkévaló célok állnak középpontjukban. Nincs felhívás a személyes erényhez és szentséghez való visszatérésre, vagy a bűn és az erkölcstelenség elleni küzdelemre. Francesco gazdasága induló kezdeményezése nem hívja segítségül Istent, és nem kéri az Ő kegyelmét.

Az eredmény egy unalmas felhívás az egalitárius anyagi létezésre. A projekt fiatal támogatóit arra kérik, hogy kötelezzék el magukat, „hogy energiánk és intelligenciánk legjobb éveit úgy éljék meg, hogy az EoF [Francesco gazdasága] egyre inkább sót és kovászt hozzon mindenki gazdaságába.”

Egy ilyen felhívás ellentétes az Egyház szentségre való hagyományos felhívásával. Azokban az időkben, amikor az evangélium elvei tájékoztatták a társadalmat, a kereszténység szíve és elméje a keresztút magasztos szellemisége felé fordult. Ez áthatotta a gazdaságot, a művészetet és a gondolkodást, és értéket, értelmet és szépséget adott minden emberi dolognak. Így a „keresztút” gazdasága az emberi gazdasági szükségletek kielégítéséhez kapcsolódó áldozatokban és visszafogottságban talált kifejezést.

Az emberiség soha nem találja meg a békét - a rend nyugalmát -, amíg vissza nem tér Istenhez, minden dolog középpontjához. Újra engedelmeskednie kell az isteni tanácsnak: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,33).

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.