Miért beszélünk ennyit az LMBTQ-témáról...

 alt

ha a lakosságnak mindössze 2-5%-át érinti?

Néhány pontban hadd válaszoljam meg a címben feltett kérdést.

1) Először is: bár a 2-5% sem kevés, a téma nem csak ennyi embert érint, hiszen ott vannak a családtagok, barátok, osztálytársak, rokonok, munkatársak, gyülekezeti tagok stb., akiket közvetve szintén érintetteknek nevezhetünk. Nekünk minden ember számít, és most az ő lelkükért folyik a harc. De ami a fontosabb: ez az arány akár a többszörösére is nőhet, ha a gender mainstreaming szabad utat kap egy országban.

A Gallup 2020-as felmérése szerint az USA-ban az Y-generáció körében 9.1%-ra, a Z-generációban 15,9%-ra ugrott azok számaránya, akik LMBTQ-identitásúnak vallják magukat. Egy másik felmérés szerint Amerikában a 25 év alatti lányok között ez már 30%, ami egészen döbbenetes adat.

Angliában pedig az elmúlt évtizedben 4400%-kal nőtt a nemváltásra jelentkezők száma.

Nem pusztán az arányok aggasztóak, de maga a trend is.

2) Természetesen nem mi, hívők állítjuk fókuszba ezt a témát, még csak nem is a magyar kormány, amely persze valóban beleállt a másik oldalról ebbe a harcba, hanem a progresszív lobbicsoportok és politikai erők, amelyek hosszú évek óta egyre magasabb fokozatba kapcsolva tematizálják ezzel a közéletet. Gondoljunk csak a legfrissebb élményekre: a foci EB alatti szivárványos őrületre, az amerikai követségekre (még a Vatikánban, sőt, Kabulban is) kiaggatott szivárványos zászlókra, a soha véget nem érő Pride hónapra, a szivárványos-térdelős műanyag Szabadság-szoborkára, az LMBTQ-mesekönyvre és oktató anyagokra, az Európai Parlament és Bizottság állásfoglalásaira és nyilatkozataira, a szimpatikus melegkarakterekkel telerakott Netflix sorozatokra, a hollywoodi kvótákra, a multiknál zajló érzékenyítő tréningekre, celebek menetrendszerű megszólalásaira, és a sort hosszan lehetne folytatni.

Néhány válaszcikk erre a cunamira egyáltalán nem aránytalan.

3) Szinte hihetetlen, de a hagyományos (bár teológiailag korábban már liberálissá vált) nyugati protestáns felekezetek nagy többsége is magáévá tette az LMBTQ-ideológiát. Nyugati templomokban melegpárokat adnak össze, az egyházak szivárványos zászlókkal demonstrálnak, azok alatt vonulnak, a liturgiákat és szabályzatokat LMBTQ-kompatibilisre módosítják, egyre több a gyakorló homoszexuális lelkész és püspök, az amerikai lutheránusoknak most már „transznemű” episzkoposzuk is van. Sőt, a katolikusokat sem kerülte el a trend: német templomokban újabban szakmányban áldanak meg azonos nemű párokat. És ahol ez a fordulat nem következett be, ott is folyamatosan egyházszakadások fenyegetnek.

Igaz, hogy a genderszánkóra felülő felekezetek drámai mértékben fogyatkoznak, de ettől még dermesztő a hitehagyás mértéke. Ami ugyanis létrejött, az akárhogy is nézzük, egy új hit, ami a világ aktuális hitvallásával egyezik, nem az apostolokéval és mártírokéval. Hogy lehetne erről hallgatni?

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.