Reagálás Ferenc pápa James Martinnak írt levelére

alt

2021. július 2. (LifeSiteNews) - Ezt nem tőlem kellene hallanod. Az egyház minden hithű bíborosának és püspökének fel kell állnia és azt mondania: „Elég!” Elég az Egyház tanítását romboló tanításból Ferenc pápától.

De mivel a hűséges pásztorok egységes hangja néma marad, a hűséges atyáknak kell felállniuk, hogy megvédjék gyermekeik hitét az ördög és bűntársai támadásával szemben ebben a világban, beleértve azokat a hamis pásztorokat is, akik fel akarják falni a juhokat.

Azok számára, akik esetleg nem hallották, Ferenc pápa egy kézzel írt levelet küldött a homoszexualitást támogató pap, Fr. James Martin számára ezen a héten, hogy ösztönözze őt az LMBT katolikusok szolgálatában. A John-Henry Westen Show ebben a különleges epizódjában részletesen kifejtem mindezt.

Nem szeretetteljes, ha megengedjük a gyerekeinknek, hogy féktelenül rosszalkodjanak anélkül, hogy helyre tennénk őket. Nyolcgyermekes apaként szólva bevallom, hogy gyakran könnyebb a másik irány, szándékosan nem észrevenni a helytelen viselkedést. De a gyermekek iránti szeretet miatt a szülőknek korrigálniuk és fegyelmezniük kell őket.

Így kell tennie az Egyháznak is, különösen a pásztoroknak – a lelkek atyjainak.

Etetniük kell a nyájat, és meg kell tanítaniuk a „kemény” igazságokat, bármilyen nehéz és politikailag helytelen is legyen azt megtenni. Ez az igazi szeretet!

A Vatikán kifejezetten óva intett a homoszexualitással kapcsolatos kemény igazságok elhallgatása ellen. Az a férfi, akiből XVI. Benedek pápa lett, miközben a Hittani Kongregációt (CDF) vezette, nyilvános nyilatkozatot tett a katolikus egyház püspökeinek, hogy az Egyház homoszexuális cselekedetek lelki ártalmaira vonatkozó tanításainak elhallgatása hamis szeretetet jelent, amely „se nem gondoskodó, se nem pasztorális”.

A Hittani Kongregáció 1986-os dokumentuma, „Levél a katolikus egyház püspökeinek a homoszexuális személyek pasztorális gondozásáról” hangsúlyozta annak szükségességét, hogy „egyértelműen kijelentse, hogy a homoszexuális tevékenység erkölcstelen”.

A világ püspökeinek a homoszexualitásról szóló instrukció, amelyet Ratzinger bíboros írt alá, aki később Benedek pápa lett, hozzátette:

Világossá kell azonban tenni, hogy az Egyház tanításától való mindenféle eltérés, vagy annak elhallgatása, mely így akarna lelkipásztori gondoskodást nyújtani, nem lehet a hiteles gondoskodásnak vagy az érvényes pasztorációnak a jele. Csak az lehet valóban pasztorális, ami igaz. Mindaz, aki az Egyház álláspontját megveti, megakadályozza, hogy a homoszexuális férfiak és nők hozzájussanak ahhoz a gondoskodáshoz, amelyre szükségük és amelyhez joguk van.

És pontosan ez az, amit Fr. James Martin tesz, hogy ösztönzi az Egyházat, hogy áldja meg az azonos neműek párkapcsolatait. Se nem szeretetteljes, se nem pasztorális.

A hit elleni támadás támogatásával Ferenc pápa is árt a híveknek, különösen azoknak, akik az azonos neműekhez való vonzódástól szenvednek.

A LifeSite internetes szolgáltatónál több mint egy évtizede követjük Fr. Martin karrierjét a homoszexualitás népszerűsítésére.

Az Egyház már kezdettől fogva figyelmeztetett bennünket, hogy eljön ez az idő. Szent Pál figyelmeztetett a 2 Timóteus 4-ben, amikor azt mondta: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.” De a pogányok apostola szigorúan utasította Timóteus püspököt, hogy teljesítse evangelizációs szolgálatát, és kijelentette: „Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.

Nézzük XVI. Benedek pápa és az általa irányított Vatikán példáját, valamint a Vatikánt Szent II. János Pál pápa idejében.

2005-ben Alfonso López Trujillo bíboros, aki a Család Pápai Tanácsának elnöke volt, az egyik legerősebb kijelentést tette, amellyel megvédte az Egyházban a hagyományos családot a valaha elhangzott legerősebb módon.

Trujillo bíboros azt mondta, hogy azok a parlamentek, melyek „megnyitják az utat az azonos neműek házassága előtt... a család intézményét, a népek és az emberiség legértékesebb örökségét lépésről-lépésre fogják megsemmisíteni.” A homoszexuális „házasságot” a világ pusztulását jelentő bűnnek nevezte. A homoszexuális párok által a gyermekek örökbefogadásáról szólva azt mondta: „Ez tönkre tenné a gyermek jövőjét, erkölcsi erőszak lenne a gyermek ellen.”

Ezekkel az erős szavakkal sokakat ráébresztett a család elleni világméretű támadás veszélyeire.

Fontos, hogy a bíboros kifejtette, hogy az Egyház szeretetből mutatott rá ezekre a veszélyekre. Szeretetre, nem csak általában a társadalom, hanem maguk a homoszexuálisok esetében is. „Ahogy már sokszor mondtam” - említette a bíboros -, „a homoszexuális embereket tisztelni, szeretni és segíteni kell. Segítenünk kell nekik leküzdeni ezt a helyzetet, ha komolyan akarják, és segítenünk kell nekik felismerni, hogy nem csak a földön van élet, de van egy másik élet is ... Hamis azt mondani, hogy az Egyház nem szereti ezeket az embereket. Szereti őket, és az örök üdvösségre akarja vezetni őket.”

2008. december 22-én a Római Kúriához intézett beszédében XVI. Benedek pápa a népszerű ökológiai irányzatot hangsúlyozta, és olyan „emberi ökológiát” szorgalmazott, amely tiszteletben tartja a Teremtő természetes férfi és nő közötti kapcsolati rendjét. Trujillo bíboroshoz nagyon hasonló nyelven a Szentatya azt mondta, hogy az egyháznak „védenie kell az embert az önpusztítástól”.

Ha az Egyház férfiként és nőként beszél az ember természetéről, és követeli, hogy tartsák tiszteletben ezt a teremtésrendet, akkor ez nem valami elavult metafizika. Ami itt benne van, az a Teremtőbe vetett hit és a teremtés „nyelvének” meghallgatására való készség. Ennek figyelmen kívül hagyása magának az embernek az önpusztítása lenne, és ezáltal Isten saját munkájának pusztítása.

A pápa nem azért beszélt a témáról, hogy népszerű legyen, és azért sem, hogy bosszút álljon a melegeken. A caritas in veritate-t prédikálta, szeretetből mondta ki az igazságot; Isten és az Ő igazsága iránti szeretet, az emberiség egészének szeretete, de különösen azon embertársai iránti szeretet, akik pusztító szexuális életmóddal ártanak saját maguknak.

Megjegyzéseiért a mainstream sajtó bírálta. Több ezer újságcikkben és talkshow-ban szerte a világon, Bulgáriától Indiáig, Benedek pápa ellen tüntettek, mert azt merte mondani, hogy legalább annyit törődnünk kell az emberiséggel, mint a trópusi esőerdőkkel; hogy a Teremtőnek az emberi szexualitásra vonatkozó terve ellen okozott károk rombolóak és fájdalmasak.

A homoszexualitást pártoló sajtó hozta a legszörnyűbb címlapokat a témában. A Pink News főcíme (Anglia) így szólt: „Benedek pápa semmit sem tanult a Hitlerjugendben töltött időből”, és "Benedek pápa legutóbbi kitörése ’igazolja’ a homofób zaklatást és támadásokat.” A fősodratú sajtóban a tudósítások alig voltak kevésbé támadók.

A San Francisco Chronicle főcíme így szólt: „Benedek pápa karácsonykor: Együttérzésnek álcázott bigottság prédikációja”, míg a Times of London azt mondta: „A karácsonynak soha nem erről kell szólnia.”

De mi jön ki Fr. James Martin és Ferenc pápa megközelítéséből, elárulva Krisztus igazságát ebben a nehéz kérdésben? A világ dicsérete!

Csakúgy, mint magas rangú politikusok és a világ vezetőinek gratulációi. Ők is megkapják a felső réteg elismerését és társaságát, valamint a média hízelgését. Ők a sztárok, szereti őket a világ, szívesen látják őket a hatalom és a hírnév csarnokában.

A szeretet az, ami arra kényszeríti a szülőt, hogy eltávolítsa a gyermeket egy veszélyes helyzetből még akkor is, ha a gyermek panaszkodik, hogy a szülei gonoszak, megfosztják őt a szórakozástól. Egyáltalán nem lenne szeretet az, ha megengednéd a kisgyermekednek, hogy veszélyes tevékenységekben vegyen részt.

Ma nem könnyű felszólalni a homoszexualitás ellen. Ez senkit nem tesz népszerűvé, és hamarosan a barátaidba, a hírnevedbe és még a munkádba is kerülhet, mint ahogy ez néhányunk esetében már megtörtént.

A testünket nem azonos neműekkel való szexuális viselkedésre tervezték, és anatómiánk is a tanú erre. Sok negatív mentális és fizikai egészségügyi következménye van a homoszexuális cselekedeteknek, és az ezekre vonatkozó orvosi bizonyítékok könnyen elérhetők a LifeSiteNews internetes portálon.

De még ha meg is kérdőjelezed a tudományt, legalább hallgasd meg a homoszexuális aktivistákat, hogyan írják le saját maguk, mennyi bajt tapasztaltak meg a gyakorló homoszexuálisok. 2009. február 17-én Kanada legnagyobb homoszexuális újságja, az XTRA számolt be egy csoport homoszexuális aktivistáról, akik követelték, hogy Kanada egészségügyi rendszere nagyobb figyelmet fordítson a „meleg közösségre.”

Gens Hellquist volt a kanadai Rainbow Health Coalition, egy vezető homoszexuális aktivista csoport ügyvezető igazgatója. Hosszasan kifejtette aggodalmait a homoszexuális férfiak és nők egészségi állapotával kapcsolatban Kanadában:

Az ország egyik legrosszabb egészségi állapota a miénk... A queer kanadaiak egészségügyi kérdéseket érintő témái közé tartozik az átlagos kanadainál alacsonyabb várható élettartam, öngyilkosság, magasabb arányú a kábítószerrel való visszaélés, a depresszió, a nem megfelelő hozzáférés az ellátáshoz és a HIV / AIDS helyzet.

Vannak mindenféle egészségügyi kérdések, melyek járványszerű a közösségünk esetében. Magasabb arányú az anális rák a meleg férfi közösségben, a leszbikusoknál magasabb arányú a mellrák ... A valóság az, hogy több LMBT ember van ebben az országban, akik öngyilkosság miatt halnak meg minden évben, mint AIDS-ben, többen korai elhalálozásban a droghasználat miatt, mint HIV/AIDS-ben...

Most, hogy már házasodhatunk, mindenki azt feltételezi, hogy már nincsenek problémáink. A közösségünkben bekövetkező halálesetek nagy része rejtve marad, nem látjuk ezeket. Közülünk azok, akik a frontvonalon dolgoznak, látják őket, és elegem van abból, hogy a közösségem kihal.

Még a homoszexuális életmód által okozott szívszorító fizikai és pszichológiai károkon túl is van egy szellemi ár, ami örökkévaló lehet.

Ha hiszel a szexuális bűnök örök következményeiben, akkor nem maradhatsz csendben. HA így tennél, az valójában egy igazi gyűlöletcselekmény lenne.

Még egy elkötelezett ateista is látja ezt. Penn Jillette egy híres kereszténygyalázó showműsorban mondta ezeket a szavakat még 2008-ban:

Ha úgy gondolja, hogy létezik menny és pokol, és hogy az emberek lehet, hogy a pokolba kerülnek, vagy nem kapnak örök életet, vagy bármit, és úgy gondolod, hogy ezt nem igazán érdemes elmondani nekik, mert ez társadalmilag kínos lenne ... - mennyire kell utálnod valakit, hogy nem téríted meg?

Mennyire kell gyűlölnöd valakit, hogy azt hidd, hogy az örök élet lehetséges, és nem mondod ezt el neki?

Szóval, szeretjük-e annyira azokat az embereket, akik hajlamosak a homoszexuális szexre, hogy elmondjuk, hogy ez rossz nekik, még akkor is, ha ezt elmondani nekik társadalmilag kínos?

Ezért könyörgök hozzátok, jó papok és püspökök, hogy meggyőződéssel és szeretettel szólaljatok fel Krisztus igazságai iránt, különösen az emberi szexualitás e nehéz területein, és még akkor is, ha ez Ferenc pápa nyilvános korrekcióját jelenti. Kritizálni fognak érte, de bíznod kell abban, hogy Isten látni fogja, hogy az igazságot jól fogadják.

A szeretet igényli ezt, és a kereszténység jövője ettől függ. Hogyan mondhatom, hogy a kereszténység jövője ettől függ, amikor tudjuk, hogy Krisztus az Ő Egyházával lesz az idők végezetéig? Mert a homoszexualitás elleni csatában közeleg az egyházüldözés ideje, sőt sok helyen már el is érkezett.

Ez nem az én becslésem, hanem XVI. Benedek pápaé. A pápának való megválasztása előtt 18 nappal és egy nappal II. János Pál pápa halála előtt elmondott beszédében Joseph Ratzinger akkori bíboros azt mondta: „Hamarosan nem lehet kijelenteni azt, hogy a homoszexualitás, ahogy a Katolikus Egyház tanítja, egy objektív rendellenesség az emberi létezés struktúrájában.”

Igen, hamarosan eljön az idő, amikor tilos lesz kimondanunk az Egyház alapvető igazságait. Lesz-e bátorságunk hirdetni Krisztus igazságát annak lehetőségével, hogy elveszítjük a szabadságunkat, vagy akár a vérünket is kiontják?

Ha most a hallgatást választjuk a kulturális elnyomás, az emberi tisztelet elvesztése és a politikai számítások miatt, hogyan képzelhetjük el, hogy amikor a büntetések kiterjednek majd a bebörtönzésre, esetleg a kínzásra és a halálra, hogy lesz merszünk Krisztus igazságát kimondani?

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.