Felkészültél a kommunista hatalomátvételre?

A feleségemmel szoktuk nézni a Doomsday Preppers [Készülődés a világvégére] című műsort a Nat Geo csatornán. Minden epizód követett egy családot, ahogy készülnek egy civilizáció-végi eseményre, mint például a világgazdasági rendszer összeomlása vagy egy szuper vulkán kitörése. Ezek a „készülődők” felhalmoztak és betároltak minden lényeges dolgot, ami szükséges, hogy fizikailag túléljenek szinte minden válságot. Garantálom, hogy egyikük sem izzadt bele a 2020-as nagy WC-papír hiányba vagy a közelmúlt gázválságába. Felkészültek. Legalábbis anyagilag.

Katolikusként és általában keresztényként elsősorban nem anyagi szükségleteink miatt kell aggódnunk, például az élelmiszer, a víz, az üzemanyag stb., hanem spirituális szükségleteink miatt. Persze enni kell, hogy túléljünk, de ahogy Urunk mondta az ördögnek: „nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön.” Végtére is, mire jó, ha hosszú, egészséges életet élünk teli hassal, és csak a második halálban halunk meg, a pokol lángjaiban elpusztulva? Lehet, hogy van egy bunker a házad alatt, elég élelemmel, WC-papírral és fegyverrel, hogy elláss egy csapat tengerészgyalogost, de a végén mindez nem számít, ha nem vagy lelkileg felkészülve.

A kaotikus világban, amiben élünk, egy katasztrofális esemény szinte bárhonnan jöhet, de az, amire szeretnék összpontosítani ebben a cikkben, az a kommunista hatalomátvétel Amerikában. A Breitbart nemrég arról számolt be, hogy több mint 120 nyugalmazott tábornok és admirális aláírt egy nyílt levelet, ami éppen erre figyelmeztetett. A levél részben így fogalmazott:

„Nemzetünk mély veszedelemben van. Alkotmányos köztársaságként harcolunk a túlélésünkért, mint 1776-os alapításunk óta még sosem. A konfliktus a szocializmus és a marxizmus támogatói és az alkotmányos szabadság támogatói között van.”

Senki, aki figyelt, nem kételkedhetett az országunkat fenyegető eme veszély valóságában. Amint azt Paul Kengor, a Crisis Magazine rendszeres szerzője az Ördög és Karl Marx című kiváló könyvében is bemutatja, a kommunisták lassan átveszik a nemzet intézményeinek irányítását az elmúlt száz évben. Most úgy tűnik, készen állnak arra, hogy nyomást gyakoroljanak az ország teljes ellenőrzésére. Nem mindig nevezik magukat marxistáknak, kommunistáknak vagy szocialistáknak, de a céljuk ugyanaz – egy szovjet [mintájú] Amerika létrehozása.

Könyvében Kengor úr idézte az Egyesült Államokban működő szovjet GPU (szovjet katonai rendőrség) korábbi vezetőjét, aki azt mondta: „Amikor készen állunk az Egyesült Államok elfoglalására, nem fogjuk a kommunizmus címkéje alatt megtenni; nem fogjuk a szocializmus címkéje alatt megtenni. Ezek a címkék kellemetlenek az amerikai nép számára, és már megégtek. Az Egyesült Államokat olyan címkék alá tesszük, amelyeket szerethetővé tettünk; a liberalizmus, a progresszivizmus, a demokrácia alatt fogjuk ezt megtenni. De meg fogjuk tenni.” Mindannyian tanúi vagyunk az amerikai marxista forradalomnak, ami most valós időben zajlik.

Még nem nyugodtam bele a kommunista győzelembe és imádkozom, hogy a forradalmuk kudarcot valljon. Azonban, mint a világvégére készülőknek, fel kell készülnünk a legrosszabbra. Ebben a cikkben javaslatot teszek arra, hogyan tudunk lelkileg felkészülni a kommunista hatalomátvételre.

Először is meg kell értenünk, milyen a keresztények számára, amikor kommunista rezsim alatt élnek. Mr. Kengor kifejti, hogy „a vallást [a marxisták] veszélyes és mindenütt jelen lévő rivális hitrendszernek tekintették. Ez volt a marxizmus legfőbb vetélytársa a munkásosztály szemében.” Ezért a kommunista országokban a keresztényeket üldözik, leigázzák, bebörtönzik, megkínozzák és gyakran kivégzik.

Richard Wurmbrand evangélikus lelkész és felesége, Sabina tanulságos, bár rémisztő esettanulmányt mutat be arról, hogyan élik túl a kommunizmust a keresztények. Együttes történetük megtalálható Wurmbrand: Tortured for Christ: The Complete Story [Megkínozva Krisztusért: a teljes történet] című könyvben.  

A könyvben Wurmbrand tiszteletes kifejti: „A kommunisták csalással és erőszakkal manipulálták a választásokat, és teljes ellenőrzést gyakoroltak [Románia felett]. Az ellenzéki vezetőket, rendőröket és köztisztviselőket gyors terrorhullámban likvidálták. Aztán a kommunisták az egyházra összpontosítottak. Katolikus püspökök, papok, szerzetesek és apácák megszámlálatlan mennyiségben voltak a következő célpontok. Hétköznapi emberek tízezrei tűntek el, börtönökbe és munkatáborokba kerültek… Mindenki élete megváltozott.”

Mint keresztény lelkészt, aki nem volt hajlandó kompromittálni elveit, Wurmbrand tiszteletest hamarosan letartóztatták. Tizennégy évet töltött politikai fogolyként, de nem a valódi neve alatt volt bejegyezve a bebörtönzöttek névsorába. Így a családja azt sem tudta, hogy él-e vagy már meghalt. Megverték és folyamatosan kihallgatták. Nem fogadhatott látogatókat vagy leveleket. Fogvatartói azt mondták neki, hogy a felesége elhagyta őt. Azt mondták neki, hogy a felesége meghalt. Azt mondták neki, hogy a feleségét letartóztatták, ami igaz volt. Sabinát letartóztatták és kényszermunkatáborba küldték, ahol alig élte túl a kevés ételmaradékkal, amit kapott, miközben fagyos időben egy árkot kellett ásnia. Sok rabtársa belehalt ebbe a helyzetbe, az éhezésbe vagy a betegségbe.

A kommunisták mindenféle szadista módszert dolgoztak ki, hogy megkínozzák foglyaikat. Wurmbrand tiszteletes szerint, aki mind a nácik, mind a kommunisták foglya volt, „a kommunisták sokkal képzettebbek voltak a náciknál, hogy információt nyerjenek ki a foglyokból… Először az emberi test még a legsúlyosabb fizikai traumát is képes elviselni. De amikor a test ismételten sérül, a fájdalom emléke felhalmozódik mindaddig, amíg fokozatosan meg nem töri az akaratot.”

A Wurmbrand tiszteletesnek okozott legzavaróbb kínzási módszer szerintem egy olyan eszközt használata volt, amit ő „szekrénynek” nevezett. „Csak egy ötven centi széles szekrény, ami szögekkel volt kiverve, hogy akadályozza a fogoly mozgását,” írta. Wurmbrand tiszteletes két napig volt bezárva a szekrénybe. Ha a legcsekélyebb mértékben előre vagy hátra mozdult, a szögek megszúrták. Csak ha tökéletesen mozdulatlanul állt, akkor tudta elkerülni, hogy megszúrják.

Egy másik kedvenc módszer a foglyok megtörésére az volt, hogy megkínozták a családtagjaikat. Az egyik rab előtt agyonverték a fiát. Utolsó leheletével a fiú könyörgött az apjának, hogy ne tagadja meg Krisztust.

Felkészültél az ilyen terrorra? 

Készen állsz arra, hogy a szeretteidet szadista gengszterek elvegyék, akik egy zsarnok kormánynak dolgoznak? Készen állsz arra, hogy naponta szenvedj fizikai és mentális kínok miatt? Készen állsz arra, hogy erős legyél a hitben? És én?

Imádkozom, hogy igen. Imádkozom, hogy a családom is legyen kész erre. De őszintén szólva nem tudom, hogy valóban készen állok-e, amíg ez meg nem történik. És egyikünknek sem lesz ereje kitartani a Szentlélek ereje nélkül. Ahogy Isten is küldött egy angyalt, hogy megerősítse Jézust a keresztre feszítés előestéjén, úgy nekünk is meg kell erősítenünk magunkat, hogy elviseljük ezt a borzalmat. De addig is megtehetünk dolgokat, hogy felkészüljünk.

Mentálisan fel kell készülnünk arra, hogy ez valóban megtörténhet itt. Értsd meg, hogy megtiszteltetés, hogy méltónak találnak ahhoz, hogy Krisztus miatt üldözzenek. Tégy úgy, mint a Wurmbrandok, és tanulmányozd a mártírokat, hogy megtudd, hogyan tartottak ki az intenzív szenvedés idején.

Használd ki teljes mértékben az Egyház által kínált előnyöket, amíg még lehet. Járj szentmisére, és vedd magadhoz az Eucharisztiát a lehető leggyakrabban. Vegyél részt szentségimádáson, és találj békét Krisztusban. Menj rendszeresen gyónni. Legyél része a plébániai közösségnek, és építs erős barátságot más hívőkkel.

Imádkozz. Imádkozz, amilyen gyakran csak tudsz. Imádkozzátok a szent rózsafüzért és a zsolozsmát. Imádkozzatok a szentekhez közbenjárásáért. Imádkozz, hogy neked és családodnak legyen ereje kitartani a végsőkig.

Tanulmányozd a Szentírást. A Wurmbrandok memorizálták a bibliai igehelyeket. Találtak 366 verset, ahol ez szerepelt: „Ne félj”, és memorizáltak egyet az év minden napjára (beleértve a szökőévet is). Minden nap a börtönben meditáltak az aznapi versen.

Élj szent életet. 

Úgy éld az életed, hogy a hatóságoknak soha ne legyen valós oka letartóztatni. Így, ha letartóztatnak, akkor azt nem azért, amit tettél, ami valóban rossz.

Szeress másokat úgy, mint önmagadat. Szokj hozzá az áldozathozatalhoz, és hogy másokat magad elé helyezz. Légy nagylelkű. Légy megbocsátó. Imádkozz ellenségeidért, még azokért is, akik megkínoznak. Wurmbrand tiszteletes imádkozott a kínzóiért még akkor is, amikor éppen kínozták.

Legfőképpen ne bízz a szekerekben és a lovakban, hanem az Úrban!

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Krisztus erősebb, mint a legnagyobb hadsereg. „A kommunisták azt hitték, hogy egy ember bármit megtesz, hogy elkerülje a halált” – írta Wurmbrand. „Egy fogoly szerintük mindent bevall a szabadságért.” A Wurmbrandok átvészelték ezt a földi poklot, mert rájöttek, hogy végül Krisztus így vagy úgy szabadulást hoz nekik. Wurmbrand tiszteletes tudta, hogy „még az összes európai kommunista együtt sem tudja megfosztani őt a lelkétől.” Ahhoz, hogy kitartsunk, ezt is tudnunk kell.

Az eredeti cikk angol nyelven

Létrehozva 2021. július 1.