A szivárvány az ÉGEN van, nem a Földön!

 alt

Gyönyörű ez kép, nagyon tetszik, mert a lényegről beszél: az igazi SZIVÁRVÁNYRÓL! Mi az amit mesél nekünk? Azt meséli el, hogy azért nézhetjük a szivárványt az ablakunkból, mert Isten nem pusztít el bennünket a bűneink miatt, ezért lehet házunk, lakásunk – láthatóan a képen másoknak is van, mert látszanak más házak is – azaz: kultúra és civilizáció. A kiadós vihar után otthonunk oltalmából az ablakon kitekintve láthatjuk a szivárványt és emlékezhetünk. Láthatjuk Isten türelmének, szövetségének, ígéretének roppant jelét, évezredek óta újra és újra.

Ma, ebben a posztban az IGAZI szivárványról szeretnék beszélni és arról, hogy mit jelent és mit üzen ma nekünk. A másik szivárványról, melyből hogy-hogy nem kimaradt egy szín kénytelenségből sokat beszéltünk- beszélünk. Ma az igaziról szeretnénk szólni. De ezt úgy lehet megtenni igazán “ütősen”, hogy egymás mellé állítjuk a szivárványokat. Ebből az fog kiderülni, hogy CSAK EGY VAN, ami igazi. Ám előtte még érdemes egy-két kérdéssel megvívni, például:

MIVEL SZERETNÉNK MI FOGLALKOZNI?

Abban az előre nem várt esetben, ha netán valaki megkérdezné, hogy szeretünk-e a mai szivárványos dolgokról írni, a támadásokkal foglalkozni – akkor bármelyikünk részéről ugyanaz a válasz érkezne: NEM, EGYÁLTALÁN NEM SZERETÜNK! Sőt az embernek egy idő után elege lesz a szüntelen harcból, hogy el kell mondani százszor olyan dolgokat, amiket alapból tudni kéne, de legalábbis elsőre érteni, hogy mi a normalitás, hogy van és létezik ilyen és mindegy, hogy mit vélekedünk – ez ettől nem fog megváltozni. Fárasztó tevékenység ez és ha valaki további kérdésként azt tenné fel, hogy – nem lenne jobb pozitív és igazán szép dolgokról írni? – akkor azt válaszolnánk: DEHOGYNEM! Szeretnénk inkább az örök elpusztíthatatlan élettel foglalkozni, ami Isten ajándéka, a szeretettel, az evangéliummal, Isten dolgaival, aztán az élettel szeretnénk foglalkozni, említésre méltó pillanataival, az építő dolgokkal- eszményekkel, jó célokkal – egyszóval sok mindennel – de háborúzni AZT egyáltalán nem szeretünk!

Csakhogy ez nem a mi választásunk! Mert ha megtámadnak mindegy, hogy mit szeretnénk: meg kell védeni magunkat és a ránk bízottakat. Nem kedv kérdése! Még nem is fáradtság kérdése – ki halott már olyat, hogy egy katona azt mondja harci helyzetben, hogy – bocs én elfáradtam, hazamegyek és ledőlök egy kicsit… Ez a Föld most harctér és mi magunk is vágyunk a békére, de béke csak akkor lesz, ha Istennel békülünk. Az egyház pedig a Földön harcoló egyház (ecclesia militans), mely harcol a bűn és az ördög ellen – mondom, mielőtt valaki úgy értené, hogy más emberek ellen harcolunk és elpusztításukra törekszünk. És ha valaki azt mondaná, hogy ugyan már miért olyan világrengető kérdés ez? – annak, ha javasolhatom – tekintsen nyugatra, tekintse meg az egyházi állapotokat- a keresztyénség állapotát és máris látni fogja mekkora léptékű dologról van szó!

Ugyanakkor az IGAZSÁGGAL szeretünk foglalkozni! Akkor is így van ez, ha a modernizmus az igazságot csak és csakis a “tények” tárgykörébe utalta, ami a tudományos igazságot jelenti. Az erkölcsi és vallási igazságok pedig a “hitek” világába tartoznak, mely közmegegyezés szerint szabadon választhatók (még), de ezek az igazságok nem mindenkire érvényesek. Aztán jött a posztmodern szemlélet, melyben az igazság még inkább viszonylagos és relatív lett. Egyfajta kaleidoszkóp igazság, mely ha belenézünk akkor egy bizonyos színes képet ad, ha elforgatjuk akkor egy másikat és így tovább. Az persze más kérdés, hogy “az igazságok” ilyen típusú kavalkádja nem úgy működik, hogy a posztmodern ember naphosszat forgatja ezt a kaleidoszkópot – merthogy nincs ideje ilyesmire – ezért legyártják neki. És mintha egy szabad politikai pártverseny láthatnánk úgy kampányol és versenyez az “új igazság és morál” a régi igazsággal és erkölccsel – a többség kegyeiért. Innen tudhatjuk, hogy a kultúra változásai a legkevésbé sem organikusak, sőt, sokkal inkább mesterségesen gerjesztettek.

Ettől a relatívvá lett igazságtól azonban a nyugati ember nem érzi túl jól magát, inkább úgy mintha a régi elvarázsolt kastély dülöngélő szobájában és egyszerre torz tükörtermében talajt vesztve támolyogna, próbálná valahogy az egyensúlyát újra megtalálni. Az orvosok szerint sosem volt még annyi pszichés- és sokszor ebből következő pszichoszomatikus megbetegedés, mint manapság. A dolgok az “agyunkra mennek”, “szívünkre vesszük” a bántásokat, “lenyeljük” a negatív érzéseket és “gyomorideget” kapunk. Tovább élünk, mint a régi emberek, de hogy ez milyen az már más kérdés. Lehet kényelmesebb, de lelkileg roncsolt életek tömegei látszanak korunkban.

Az igazság tehát fontos! Fontos az embernek, mert egyensúlyt, tájékozódási pontokat, koordinátarendszert ad, ahol elhelyezheti életét, értékeit, céljait – utat találhat. A mai nyugati civilizáció lakói ennek hiányában szenvednek, miközben helyettesítendő az állandó dolgokat csillogó üveggyöngyöket kapnak naponta. Az IGAZSÁG szükséges az embernek, mert ez adja a stabilitást – és épp ez hiánycikk ma.

Az igazság fontos! Fontos a küldetésünknek, mert az egyháznak nem csak az evangéliumot, mint örömhírt és megoldást kell hirdetnie, hanem az igazságot is! Mert igazság nélkül nincs értelmezési horizontja az evangéliumnak. Ugyan kinek lenne érdekes, hogy megbocsátattak Krisztusért a bűnök, ha nem gondolja, hogy bűnös ember? Az igazság nélkül nincs bűn látás sem.

 A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.