Kötelességünk leleplezni a Nagy Újraindítás megtévesztését, mert ugyanez a megtévesztés köthető minden más támadáshoz is, amelyek a Megváltás munkájának semmissé tételére és az Antikrisztus zsarnokságának megalapozására törekednek már évszázadok óta.

Szívből köszönöm a kedves Massimo Viglione professzor úrnak, hogy meghívott, hogy vegyek részt – úgymond távolról – az általa a Triarii Konföderáció* elnökeként szervezett konferencián. A legmelegebb üdvözletemet küldöm ezúton is az esemény minden jeles résztvevőjének. Kérem, engedjék meg, hogy kifejezhessem Önöknek mélységes megbecsülésemet és forró köszönetemet bátor tanúságtételükért, felvilágosító munkájukért és fáradhatatlan elkötelezettségükért, amelyről tavaly február óta a legkifejezőbb és legélesebb módon folyamatosan bizonyságot tesznek.

Arra bátorítom Önöket, hogy ne vonuljanak vissza és ne tegyék le a fegyvert ebben a halálos csatában, amelyre a történelemnek ebben a korábban soha nem tapasztalt végzetes órájában vagyunk meghívva. “Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Ef 10-13). Az a rövid elmélkedés, amelyet Önöknek most elmondok, valamilyen módon egy rövidített előzetese a május 30-án, a Velencei Csúcstalálkozón tartandó előadásomnak, amelyet Francesco Lamendola professzor szervezett, amelyben Önök közül is néhányan részt vesznek.

***
Amikor Sztálin 1932-ben úgy döntött, hogy ukránok millióit kiirtja a Holodomor népirtás során, az élelmiszer-készletek lefoglalásával, a kereskedelem leállításával, az utazások megtiltásával és a tényekről szóló beszámolók cenzúrázásával megtervezett egy éhínséget. Ezt az emberiség elleni bűncselekményt, amelyet a közelmúltban a világ számos nemzete ilyenként elismert, olyan módszerekkel követték el, amelyek nem térnek el azoktól a módszerektől, amelyeket az úgynevezett „járványveszély” során a Nagy Újraindítás részeként most alkalmaznak.

Egy ukrán paraszt megkérdezhette volna: „Miért nem küld Sztálin ellátmányt, ahelyett, hogy megtiltja az üzletek kinyitását és az utazást? Nem veszi észre, hogy mindenkit éhhalálra ítél?” Egy kommunista propaganda által nem befolyásolt megfigyelő pedig ezt válaszolt volna neki: “Mert Sztálin meg akarja semmisíteni az összes ukránt, és egy éhínségre fogja rá, amelyet ebből a célból tudatosan ő maga hozott létre.” A kérdést feltevő paraszt ugyanolyan hibát követett volna el, mint manapság sokan, akik az állítólagos világjárvány kapcsán azt kérdezik, hogy a kormányok miért gyengítették meg megelőzően a közegészségügyet, a nemzeti járványügyet, tiltották meg a hatékony gyógymódokat, és vezettek be veszélyes, – ha nem, halálos – kezeléseket. Ezenkívül arra kényszerítik az állampolgárokat – az örökös lezárások, az otthon maradás és az alkotmányellenes „zöldigazolvány” zsarolásával – hogy olyan vakcináknak vessék alá magukat, amelyek nemcsak nem garantálják az immunitást, hanem komoly rövid távú és hosszú távú mellékhatásaik vannak, valamint lehetséges, hogy a vírus ellenállóbb formáit terjesztik.

Gyakorlatilag lehetetlen bármilyen logikát is keresni abban, amit a fősodratú média, a kormánytisztviselők, a virológusok és az úgynevezett „szakértők” mondanak nekünk. De ez a bűbájos összevisszaság rögtön eltűnik és a legcinikusabb racionalitássá válik, amint megfordítjuk nézőpontunkat. Vagyis le kell mondanunk arról, hogy a vezetőink a javunkat tartják szem előtt a cselekedeteikkel, és általánosabban, le kell állítanunk azt a hitet, hogy azok, akik hozzánk szólnak, becsületesek, őszinték és jó elvek vezérlik őket.

Természetesen könnyebb azt gondolni, hogy a járvány valóságos, hogy létezik egy olyan halálos vírus, amely áldozatok millióit öli meg, és hogy vezetőinket és orvosainkat nagyra kell becsülni kell egy őket is felkészületlenül ért esemény érdekben tett erőfeszítéseikért; vagy hogy a „láthatatlan ellenséget” hatékonyan legyőzte az a csodálatos vakcina, amelyet a gyógyszergyárak a legtisztább humanitárius szellem mellett és minden gazdasági önérdek nélkül, rekordidő alatt állítottak elő. Aztán vannak olyan rokonok, barátok és kollégák, akik úgy néznek ránk, mintha őrültek lennénk, “összeesküvés-elmélet” hívőknek neveznek minket, vagy – ahogy egy bizonyos konzervatív értelmiségi tette velem – azzal fognak vádolni minket, hogy elmérgesítünk egy vitát, amelyet, ha csitítanánk, segítene jobban kezelni a bajt. És ha barátaink látogatják a plébániáinkat, akkor hallani fogjuk tőlük, hogy még Ferenc is ajánlotta azokat az oltásokat, amelyeket az ilyen-és-ilyen professzor erkölcsileg elfogadhatónak nyilvánított, még akkor is, ha elvetélt magzatokból gyártják őket, mivel – dorgál meg bennünket – azok, akik ma kritizálják a COVID vakcinát, elfogadnak más, korábbi oltásokat, még akkor is, ha azoknak is köze van az abortuszokhoz.

A hazugság sokakat megtévesztett, még maguk a konzervatívok és a hagyományőrzők körében is. Nekünk is időnként nehéz elhinni, hogy a gonoszság kereskedői annyira jól szervezettek, hogy sikerült manipulálniuk az információkat, megzsarolni a politikusokat, korrupt orvosokat és megfélemlíteni az üzletembereket annak érdekében, hogy emberek milliárdjai kénytelenek legyenek viselni a semmit nem érő szájkosarat, és a vakcinát tekinteni az egyetlen gyógymódnak a biztos halál ellen. Pedig csak annyi kellene, hogy elolvassák az WHO által 2019-ben írt irányelveket – a „Covid-19” kapcsán -, hogy megértsék, hogy egyetlen irányítás alatt, egyetlen forgatókönyv szerint zajlik minden, a szerepüket pontosan játszó színészekkel, és olyan újságíró zsoldosokkal, akik szemérmetlenül eltorzítják a valóságot.

Figyeljük meg az egész műveletet kívülről, megpróbálva azonosítani az ismétlődő elemeket: az elit bűnös tervének elfogadhatatlanságát, amelyet megpróbálnak elfogadható eszmékkel fedezni, egy olyan vészhelyzet kialakítását, amelyre az elit már megtervezett egy olyan megoldást, amely egyébként elfogadhatatlan lenne. Ez lehet a fegyverek finanszírozásának növelése vagy az ellenőrzés szigorítása, mint például ahogyan közvetlenül az ikertornyok elleni támadás után történt, Irak energiaforrásainak megszerzése azzal az ürüggyel, hogy Szaddám Huszein vegyi és biológiai fegyverekkel rendelkezik, vagy a társadalom átalakítása a járvány ürügyén. Mindig van egy ürügy e cselekedetek mögött, látszólagos ok, valami hamis, ami elrejti a valóságot, hazugság; röviden: csalás.

A hazugság az elmúlt évszázadok Nagy Újrakezdései építészeinek a védjegye: a protestáns álreformáció, a francia forradalom, az olasz “Risorgimento”, az orosz forradalom, a két világháború, az ipari forradalom, az 1968-as forradalom és a berlini fal leomlása. Minden alkalommal, ha észreveszik, e forradalmak látszólagos okai soha nem feleltek meg a valóságosnak.

A Nagy Újraindítások e hosszú sorozatából, amelyeket ugyanazon összeesküvőkből álló elit szervezett, még a Katolikus Egyháznak sem sikerült elmenekülnie. Gondoljanak bele: Mit mondtak nekünk a Zsinat liturgistái, amikor a megreformált misét akarták ránk kényszeríteni? Hogy az emberek nem értették, hogy a liturgiát érthetővé kell tenni annak érdekében, hogy a hívek jobban be tudjanak kapcsolódni. És ennek a profázisnak, ennek a hamis ürügynek a nevében nem egyszerűen lefordították az apostoli misét népnyelvre, hanem egy teljesen más misét találtak ki, mert meg akarták szüntetni a protestánsokkal folytatott ökumenikus párbeszéd elsődleges doktrinális akadályait, bevezetve a híveket a II. Vatikáni Zsinat új ekkleziológiájába.

Mint minden csalás, az ördög és szolgái által kiterveltek is, hamis ígéreteken alapulnak, amelyeket soha nem fognak betartani, cserébe feladunk egy bizonyos jót, amelyet soha többé nem kaphatunk vissza. Az Édenben az istenekhez hasonlóvá válás lehetősége az Istennel való barátság elvesztéséhez és az örök kárhozathoz vezetett, amelyet csak Urunk megváltó áldozata tudott helyrehozni. És a Sátán megkísértette Urunkat is, a szokásos módon hazudva: „és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. ”(Lk 4,6–7). De semmi, amit a Sátán felajánlott a mi Urunknak, valójában nem az övé volt, és nem is adhatta volna oda annak, akinek akarta, legkevésbé annak, aki a Mindenség Ura és Mestere. Az ördög kísértése a megtévesztésen alapszik: Mit várhatunk valaha attól, aki „kezdettől fogva gyilkos”, „hazug és hazugság atyja” (Jn 8:44).

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. május 22.