Az LMBT-párti papság nyílt engedetlensége abból következik, hogy 50 éve nem hirdetik az evangéliumot

2021. május 7. (LifeSiteNews) – Vízválasztó lehet több száz pap és teológus lázadása a Hittani Kongregáció Responsuma [válasz] ellen ahomoszexuális párok megáldásával kapcsolatban, legalábbis a Német Katolikus Egyház számára.

Van egy mondás: „Amikor a macska távol van, az egerek játszanak.” A probléma az, hogy a a Szentlélek kiáradása az egyházon belül Jézustól az apostolokra, a Szentatyára, a püspökökre, a papokra, a laikusokra súlyosan és stratégiailag akadályozva van.

Az LMBTIQ-lobbi engedetlenségének nyílt aktusa a papságon belül annak az ötven évnek az eredménye, hogy nem hirdették és tanították az Evangéliumnak a szeretetről, a házasságról és a szexualitásról szóló megváltoztathatatlan üzenetét az emberi zarándoklat céljával, az örök élettel kapcsolatban. Ami évtizedek óta a föld alatt működik, az ma már nyílt megnyilvánulása az azonos neműekhez vonzódó férfiak nagy százalékának Németországban, sok más országban és Rómában a papságon és a hierarchián belüli erős hálózatokon.

A német lázadás – ami nem az első – az úgynevezett progresszívek malmára hajtja a vizet szerte a világon. Ez haladás egy  olyan világ sötétségébe, ami nem rendelkezik az igazság fényével.

A szinódusi utat Reinhard Marx bíboros és a Zentralkomitee der deutschen Katholiken (Német Katolikusok Központi Bizottsága) világi szervezet tervezte. Mindkettő krónikusan szenved az „anti-római hatástól”. Marx bíboros az America jezsuita magazinnak adott 2015-ös interjújában „új lehetőségekről” beszélt Ferenc pápa pápasága alatt, és arról a „történelmi pillanatról, amikor előreléphet az egyház, és részese lehet az egyház történetének”.

Ferenc pápa az ambivalencia pápája. A vitaindító megjegyzés a híres „Ki vagyok én, hogy megítéljem” volt 2013-ban. Az Amoris Laetitia-ban gyönyörű megnyilatkozásokat találunk a házasságról és erős szavakat a gender ideológia ellen – ugyanakkor Ferenc pápa szorgalmazza a homoszexuális együttélési formákat, kijelenti, hogy „joga van a homoszexuálisoknak családot alapítani”, és egy nyíltan homoszexuális aktivistát nevez ki a kiskorúak védelmével foglalkozó pápai bizottságba – ez elképesztő lépés, mivel a papok által elkövetett szexuális zaklatások mintegy 80%-át fiúkon követik el.

A szinódusi út egy olyan eszköz, amely a katolikus egyház tanítását az Istentől nagyrészt eltávolodó nyugati világ igényeihez igazítja. Nem tiszteli az apostoli hagyományt, és úgy tűnik, hogy nem törődik az egyetemes Egyház hűséges híveinek többségével sem.

Mivel a május 10-i események [számos plébánia bejelentette az „áldást” a homoszexuális párok számára] összhangban vannak a szinódusi út szándékával, nem várok határozott választ sem a német püspököktől, sem a Vatikántól. A kánonjog értelmében a fegyelmi intézkedések már túl késők. Ha a limburgi egyházmegye Facebook-profilja szivárványos zászlóval és szívvel körülvett kupolát mutat „A szeretet nem bűn” szlogennel, akkor úgy tűnik, hogy lemondanak a tekintélyről, hogy a szeretet útját a férfi és a nő legmagasabb hivatásaként tanítsák. Nem hiszem, hogy lesz formális egyházszakadás, de hatalmasat gyengül az egyház.

Úgy tűnik, hogy a nagy lázadás idejét éljük, hogy „aminek el kell jönnie”. A thesszalonikiekhez írt második levelében Pál könyörög, hogy „ne veszítsétek el rögtön józanságotokat”, és „semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket.”

Szívleljük meg figyelmeztetését.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. május 21.