A liberális papok és laikusok jelenlegi kísérlete arra, hogy a Katolikus Egyházat arra kényszerítse, hogy megszabaduljon attól, amit ők elfogadhatatlannak tartanak a szexuális erkölcsről, szükségszerűen tartalmazza az egyház által használt nyelv megváltoztatására irányuló erőfeszítéseket, ahogy ezeket a doktrínákat a hivatalos oktatási dokumentumokban, például a Katolikus Egyház Katekizmusában kifejtik. Az egyik alkalmazott stratégia önmagának ellentmondó támadási formát használ: a tanítást elutasítják a homályos filozófiai nyelv használata miatt, ami a modern emberek számára érthetetlen. Ugyanakkor a tanítást kegyetlennek és bántónak ítélik meg, mert ugyanazok a modern emberek, ahogy ez kiderül, tökéletesen képesek megérteni a tanítás nyelvezetét és értelmét. Csak nem tetszik nekik.

Egy másik stratégia egyszerűen nevetségessé teszi a tanítást, ami értelmetlen, abszurd és kínos ebben a világban, amiben élünk. Ha tájékozott, intelligens emberek uralkodó konszenzusa arról, hogy mi a jó és mi a rossz, úgy véli, hogy a katolikus tanítás összeegyeztethetetlen az ő szemléletmódjukkal, akkor az Egyháznak meg kell szabadulnia attól a doktrínától. Miért? Mert az úgynevezett fejlett nyugati társadalmak „változó” erkölcsi és etikai konszenzusát kell most az egyetlen elfogadható szabálynak tekinteni arra nézve, hogyan kell egy viselkedést megítélni. Egyházi vezetők, akik magukévá tették ezt a világnézetet, simán elhagyták a katolikus tanítást, a „mi-történik-most az egyházban” építőiként.

Edward Pentin újságíró friss cikkében jól dokumentálja, hogy ezek a nyomásgyakorlási taktikák komoly fenyegetést jelentenek az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanítására. Egyes püspökök és papok az elsődleges mozgatói annak a könyörtelen kampánynak, hogy az Egyház hagyjon fel azzal a doktrínával, hogy a homoszexuális cselekedetek eredendően rendellenesek. Összhangban mind az Ó-, mind az Újszövetséggel, valamint a katolikus erkölcsi érvelés hosszú történetével, az Egyház arra utasít minket, hogy az ilyen cselekedetek eredendően gonoszak, és sohasem lehetnek erkölcsileg jók, semmilyen körülmények között.

Akkor miért történik mindez? Lelkipásztorként nagyon jól ismerem, hogy az emberek milyen sokféleképpen próbálják megvédeni és igazolni bűneiket. Az egyik taktika az, hogy meggyőzzék magukat, hogy mivel ők nem rossz emberek, hanem jó és szerető emberek, a vágyaiknak és a döntéseiknek jónak kell lenniük az életben, Istentől kell származniuk.

Továbbá, ha az Egyház azt mondja, hogy helytelen a homoszexuális tevékenységben való részvételem, akkor valójában az Egyház a hibás. Egy személy, aki békés lelkiismerettel akarja elkövetni a bűnt, talán már hallotta eme érvelés támogatását egy „szimpatikus és gondoskodó paptól” – néhányan még a médiában is -, aki maga is „hős”. Kultúránk hajlamos elvetni az ilyen papokat, mint akik bátran igazat mondanak a hatalom ellenében, megkockáztatva feletteseik haragját, hogy vigaszt nyújtanak azoknak, akiknek fáj a tudatlan, maradi, katolikus zsarnokok barátságtalan szava, akik szó szerint veszik a Bibliát.

Egy másik igazolás az, amikor azt állítják, hogy mivel sok más ember figyelmen kívül hagyja az Egyház tanítását, és akiknek még azt is mondják az engedékeny püspökök és papok, hogy Isten meg akarja áldani őket a homoszexuális kapcsolatokban, hogy majd minden jó lesz. Az „erkölcsi haladás” azt jelenti, hogy a homoszexuális tevékenységet, melyet tiltottak a „primitívebb” időkben, majd hallgatólagosan toleráltak, hamarosan jóváhagyják az egyházért felelős emberek, mindezt azért, mert az úttörő próféták állhatatos ragaszkodás által győzedelmeskedtek. Búcsú a régitől, jöhet az új!

A valóság természetesen teljesen más. Az Egyház azt tanítja, hogy a homoszexuális tevékenység mindig súlyosan erkölcstelen viselkedés, mert Isten kinyilatkoztatta, hogy ez az igazság. Isten a szeretet, és az ő igazsága ennek a szeretetnek a kifejeződése. Az igazság ellenében élni azt jelenti, hogy Istennel ellenében élünk. Minden bűn, különösen a halálos bűn, megbántja Istent és lelki kárt okoz magunknak és másoknak.

A jelenlegi kaotikus helyzet az Egyházban annak eredménye, hogy elfelejtjük vagy elutasítjuk ezt az egyszerű igazságot: amit Isten parancsol, az jó, és amit megtilt, az gonosz. A német püspökök és laikusok jelenlegi erőfeszítései, hogy tagadják ezt, szakadással fenyeget az egyházban, láttuk felháborodásukat (és kisebb mértékben néhány katolikusnál itt Amerikában is), amikor a Vatikán nemrég megtiltotta az áldást az „azonos neműek életközösségeiben.” Ami még súlyosabb, hogy előmozdítja az elkülönülést a kapott isteni kinyilatkoztatástól.

Van egy kötelességünk, és így nagyon erős indítékunk, hogy Isten törvényének teljes engedelmességében éljünk és cselekedjünk. Hasonlóképpen komoly kötelességünk arra bátorítani másokat, hogy összhangban éljenek azzal, amit Isten az Ő jóságában parancsol.

Amikor az egyház pásztorai azt mondják az embereknek, hogy jó dolgot cselekednek a szodómia [fajtalankodás] elkövetésében, és hogy megáldják egymásnak tett kölcsönös ígéreteiket egymás szodomizálására, akkor teljes árulást tapasztalunk e pásztorok küldetését illetően. Ahelyett, hogy az embereket elvezetnék a bűntől, és visszavezetnék az Istennek kedves erényes életbe, ezek a hamis pásztorok a bűnbe és Krisztustól távol vezetik el őket.

Alaptalan elképzelésük, hogy az azonos neműek életközössége a szexuális lehetőségek erkölcstelen használatán alapul, melyet Isten ad az embernek a fajok elterjesztéséért és a házastársi szeretet kifejezésére a férfi és a feleség istenileg elrendelt fizikai egyesülésében, és ami méltó Isten áldására, szörnyűséges botrányt okoz, és elősegíti a teljes zűrzavart a házassággal, a szexszel és az Isten törvényének való engedelmességgel kapcsolatban.

Siralmas, hogy ma számos püspök és pap félrevezeti az embereket, vagy azzal, hogy hagyják elköteleződni vagy jóváhagyják a homoszexuális tevékenységet, azt tanítva, hogy Isten helyesli és megáldja azt, amit az Egyház mindig is tanított, és mindig is tanítani fog, hogy ez súlyosan erkölcstelen viselkedés. Ezeket a hamis tanítókat testvéri módon kell korrigálni és felszólítani, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek meg.

Megfelelő néven kell neveznünk az ő cselekedeteiket: egyszerűen fortélyosak, hogy megszüntessék vagy újradefiniálják Isten igazságát az emberi preferenciák kedvéért. Nem szabad megengedni, hogy ez megtörténjen, és ellen kell állni a lelkek, és Krisztus és az Ő egyháza által nekünk átadott igazság fenntartásának érdekében.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. május 14.