Vajon a csodák összeegyeztethetőek a tudományos világképpel?

alt

Francis S. Collins amerikai biokémikus és genetikus 2006-ban kiadott könyvében (Language of God, magyarul dr. Molnár Csaba fordításban: Isten ábécéje) részletesen tárgyalja a csodának mint jelenségnek tudománnyal való viszonyát. Elmondása szerint a könyv megírásakor elsődleges célja a tudományos és vallásos világkép kibékítése volt.

A szerző elismert tudósnak számít az Egyesült Államokban, de neve ismerősen csenghet bárki más számára is, aki érdeklődik a biológia iránt. Collins az 1990-től 2006-ig tartó Human Genom Project vezetőjeként 16 éven át tanulmányozta csapatával az emberi DNS-t, ennek eredménye, hogy ma már ismert teljes géntérképünk. Az ő írásából hoztunk el nektek egy igencsak érdekes fejezetet.

Collins már könyve elején elismeri, rögös út vezetett odáig, hogy hívő kereszténnyé váljon.

Ateistaként nem tudta elfogadni a természetfeletti létezését, azt pedig végképp nem, hogy történhetnek olyan események, melyeket nem lehet természeti törvényekkel megmagyarázni.

Így ír erről: „A csodák fontos szerepet játszanak a kereszténységben […]. Hogyan fogadhat el valaki efféle állításokat, miközben azt állítja magáról, hogy észszerűen gondolkodó modern ember?” Később, mikor hívővé vált, más megvilágításban kezdte látni a dolgokat. Ma már úgy véli, csodák történhetnek ugyan, de ezek valószínűsége igencsak alacsony és mélyebb értelmük kell, hogy legyen.

Könyvében kihangsúlyozza, szerinte egészséges szkepszissel kell viszonyulnunk az esetleges csodálatos eseményekhez. Így fogalmaz: „Az egyetlen dolog, ami a sziklaszilárd materializmusnál is hatásosabban cáfolja a csodák lehetőségét, az az, ha olyan mindennapos eseményeket tekintünk csodának, amelyeknek létezik természetes magyarázatuk. Bárki, aki azt állítja, hogy egy virág kinyílása csoda, lábbal tapossa a növénybiológia egyre növekedő ismeretanyagát. […] Hasonlóan, az az ember, aki nyer a lottón, majd kijelenti, hogy csoda történt, hiszen éppen ezért imádkozott, a hiszékenységünket teszi próbára. Végtére is […] meglehetősen valószínű, hogy az azon a héten lottószelvényt vásárlók jelentős hányada szintén azért imádkozott, hogy ő nyerjen.”

Orvosként őt leginkább az foglalkoztatta, miképp is kéne vélekednie a csodás gyógyulásokról szóló történetekről. Elmondása szerint találkozott már több olyan esettel, amikor páciensek visszafordíthatatlannak tűnő betegségekből felépültek, de mégsem tekint ezekre csodálatos isteni beavatkozásokként, hiszen a tudomány nincs olyan fejlettségi szinten, hogy teljesen értené az ember működését. Ugyanakkor hozzáteszi: „Ha hozzám hasonlóan elfogadják, hogy valami vagy valaki a természeten kívül is létezhet, nincs logikus okunk azt feltételezni, hogy ez az erő ritka alkalmakkor ne avatkozhatna bele a természet működésébe is. Másrészről viszont, megakadályozandó, hogy a világ káoszba süllyedjen, a csodáknak nagyon ritkának kell lenniük.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.