Malachi Martin: A sötétség birodalma (3)

III. rész: A sátán füstje

Bernard: A jó és a rossz közötti harc behatol közvetlenül az Egyházba is? A sátánnak az Egyházon belül is lehet befolyása?

Martin atya: Tapasztalataink alapján erre a kérdésre igennel kell válaszolni. Ismerjük a sátán behatolása mögötti elméleti alapelveket. A sátán szabadon hatol be bárhova, ahol az emberi lények szabad akaratukat gyakorolják. Jób könyve klasszikus példája ennek az elvnek.

Jób könyvének elején a sátán Istennel találja szembe magát, aki azt mondja neki: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön.”36 Akkor a sátán azt mondta Istennek: Adj nekem egy lehetőséget, és el fogom veszejteni. Akkor Isten válaszolt neki, valami ilyesmit mondván: Ez egy szabad ország. Ha te el tudod veszejteni, tedd. A te zsákmányod. Az az alapelv, hogy bárki, aki ember, és szabad akarata van, elbukhat. Minden püspöknek és minden papnak szabad akarata van, ezért megkísérthetők. Még a pápa is elbukhat.

Van egy másik tényező is. Krisztus mondta az apostoloknak, hogy kísértésben lesz részük. Az Egyház történetéből tudjuk, hogy a megkísértés és a kísértésnek engedés már a kezdetektől hozzátartozott az egyházi emberek életéhez. Emlékezzünk arra, hogy Krisztus ezt mondta Szent Péternek: „Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.”37 Még Péter is engedett a félelemnek, ami kísértés volt. Háromszor tagadta meg Urát. Semmi kétség ezzel kapcsolatban. A sátán be tud hatolni az Egyházba. A sátán mindennapos behatolása az Egyházba bőségesen bebizonyosodott a múltban. Ez volt a helyzet, mióta az Egyház létrejött Urunk mennybemenetele és pünkösd idején. Amit hangsúlyoznunk kell az az, hogy

első ízben van cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a sátánt az Egyházban annak papjai közül néhányan valóban trónra ültették. A II. Vatikáni zsinat előtt az erődítményt megostromolta néhány szánalmas áruló, akik kis hasadásokat okoztak a falban. Ma az Egyház a sátánt trónra emelte a saját falain belül!

Noha VI. Pál igyekezett mindent megtenni, igen szerencsétlen pápaként végezte. Élete vége felé interjút adott közeli barátjának, a francia Jean Guittonnak. Az interjút VI. Pál halála után közölték. Egy helyen Jean Guitton megkérdezte: „Mit gondol Szentséged, mi lesz a sorsa az Egyháznak? Azt mondta, hogy a sátán füstje ott van az Egyházban, fuvallata ott lebeg a szentély oltára körül.” VI. Pál így válaszolt: „Igen, fiam, ezt mondtuk, és ez így igaz. A sátán füstje a szentélyben van. A sátán jelenlétének köszönhetően a katolikusok arra vannak ítélve, hogy az emberiség parányi kis részévé váljanak.” Ez azt jelenti, hogy VI. Pál úgy hitte, a katolikusok teljesen eljelentéktelenednek, mivel vezetőiket hatalmukba kerítették az ördög kísértései. Igen, az Egyház emberei állandóan ki vannak téve a kísértéseknek. Az arany, az érzékiség, a kevélység és a becsvágy kísértéseinek.

Észben kell tartanunk, hogy egy új támadás indult. A támadás rendkívül egyszerű. A kísértés ez: „Csak légy olyan, mint a többi ember. Imádj egy általános istent. Légy jó. Légy könyörületes. Légy emberbarát. Csatlakozz az emberiség többi részéhez az ember földi világának az építésében.” A hangsúly most az ember földi élőhelyének jobbá tételére esik. Ez az első eset, hogy ez az eszme a klérust a hatalmába kerítette. A püspökök által kiadott dokumentumokat nyájasság jellemzi. A Róma által kiadottakban egy bizonyos lovagiasság és romanticizmus van, aminek semmi köze a megváltáshoz. Az alapeszme az, hogy munkájával mindenki csatlakozzon az emberiséghez. „Egyesüljünk a többi emberrel, hogy segítsük


36 Jób 1,8.

37 Lk 22,31.


megoldani az emberiség feladatait.” Ezzel a gondolkodásmóddal az a probléma, hogy az Egyház célja nem az emberiség gazdasági vagy politikai problémáinak a megoldása. Az Egyház egyetlen reális diadala és Krisztus által ígért egyetlen győzelme az, hogy amikor az ember meghal, nem a pokolba kerül, hanem vagy a tisztító tűzbe, vagy a mennybe, mert az Egyház közvetítette neki Krisztus kegyelmét.

Tagadhatatlan, hogy a sátán ma könnyen jut be az Egyházba. Nem szándékozom a részletekkel a hallgatók képzeletét és emlékezetét megterhelni, de ezt ki kell mondani: némelyek üdvözölték a sátánt az Egyházban. Lucifer, Krisztus ellensége, Ádám és Éva megkísértője, aki egyedül felelős a pokolba jutott lelkekért, aki gyűlöli a Szent Szüzet, de akinek a sarka szétzúzza majd őt, és akit Krisztus egy lélegzettel elfúj az utolsó napon, sikeresen trónhoz jutott az erődben.

Többé ne kívül keressük az ellenséget. Az ellenség most közöttünk van.

Bernard: Az E vérnek kulcsai38 című könyve jelzi, magán Rómán belül létezik egy szupererő, amely megbénította az Egyház kormányzó gépezetét.

Martin atya: Pontosan erről beszélek. Rómában van egy erő, amely jelen pillanatban elmozdíthatatlan. Közönséges emberi eszközökkel nem lehet eltávolítani. Ez az a pont, ahol a Fatimai Szent Szűzbe vetett hit ismét közbelép, mivel Ő ezt így mondta meg. Azt mondta, hogy az Egyházat csak ő tudja megmenteni, mert ez az, amit az Ő Fia akart. Ez nem azért van így, mert a Szűzanya döntött így, hanem mert Krisztus. Krisztus választotta azt, hogy az Ő Anyja legyen, aki jön, és véglegesen megmenti az Egyházat.

Ha figyelmesen elolvassa, hogy a Szent Szűz mit mondott Luciának, világosan látja, hogy rosszul mennek a dolgok. Sok kiválasztott el fogja veszíteni a hitét. Sok ember, aki most hisz, kétségbeesetten fogja feladni a hitét. Sok lelket zsákmányként fog elvinni a sátán. A dolgok úgy elfajulnak, hogy ha Miasszonyunk nem lép közbe, senki nem menekül. Ez azokra a félelmetes szavakra emlékeztet, amiket a szelíd Jézus mondott az apostolainak. Bizonyára beijedtek hallatára: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”39Jézus az Ő utolsó napi második eljöveteléről beszélt.

Tudja, Bernard, ez megrémít engem. Én magamat erősnek tartom a hitben. De azok a szavak azzal rémítenek, hogy elveszíthetem. Félelem tölt el, mivel a mennyországba szeretnék kerülni. Nem akarok a pokolba jutni. Azt akarom, hogy örökre az örök szépség és igazság birtokosa legyek, mert lényem erre lett megalkotva. Nem akarok az ördög zsákmánya lenni.

A lelkekre leselkedő veszély ma nagyobb, mert az Egyház Tanító Hivatala, a magisztérium nem beszél tisztán. Az Egyház hivatalai még léteznek, de bizonytalan hangon szólnak.

Az egyházi embereknek, akik állítólag a magisztérium hangadói lennének, bizonytalan a hangjuk. Ez a hitüket is érinti. Kihat a jövőjükre, a félelem miatt hatással van a teljesítményükre is. Az is befolyásolja őket, amit a Szent Szűz az értelem eltájolásának nevezett. Miasszonyunk azt mondta Luciának, hogy ne lepődjön meg, ha egy bizonyos pillanatban a legjobb értelem is kiegyensúlyozatlanná lesz. Meginognak, mert nagy hitbeli válság van az Egyházban. Ma nincs rendreutasítás. Ma az Egyházban nincs tiszta hang, amely inspirál és vezet mindnyájunkat. Ez hiányzik belőle.

Tehát igen súlyos ostrom alatt vagyunk. Se optimista, se pesszimista nem vagyok, hanem realista. Ha megnézi a helyzetet a szemináriumokban, ha megnézi a püspököket, ha megnézi az apácákat, és ha megnézi a teológusokat, láthatja, hogy nincs világosság az alagút végén.


38 A címe eredetiben: The Keys of This Blood: The Struggle for World Dominion between Pope John Paul II, Mikhail Gorbachev, and the Capitalist West, Simon and Schuster, New York, 1990 ISBN 0-671-69174-0. A teljes címe magyarul: E vérnek kulcsai: II. János Pál pápa, Mihail Gorbacsov és a kapitalista Nyugat harca a világ fölötti uralomért.

39 Lk 18,8. 


Mi az alagútban vagyunk, és még jó ideig benne leszünk. A segítség nem fog egyhamar jönni. Tűrjük olyan jól ezt a helyzetet, amennyire csak lehet, és őrizzük meg a hitünket.

Bernard, amikor fiatal voltam, még ha valaki megingott is, letérvén az egyenes és szűk ösvényről, létezett egy közösség, amelyik gyámolította őt. A családja, a tanára, a barátai, a szomszédok, és még a helyi rendőr is terelgette az egyenes útra. Létezett egy közösség. Ma nincsenek katolikus közösségek. Sehol nincsenek. Itt vagyunk én magával és maga énvelem. Egy az eggyel manapság. Vannak barátaink. Léteznek két és három és tíz emberből álló csoportok, akik időről időre találkoznak. Ezek apró közösségek. Manapság általában nincs olyasmi, hogy egységes plébánia.

Egész Amerikában csak mintegy tíz összetartó plébániai közösséget ismerek. Ezek mindegyikében egy-egy rendkívüli pap szolgál. Az egyik ilyen plébánián ezt meg fogja szüntetni a püspök, amint a pap meghal. Ezt magától a püspöktől tudom, aki ezt így megmondta! A püspök ezt azért teszi, mert elutasítja a hagyományokat. Azt akarja, hogy a plébánia modern legyen.

Tehát ma ez a helyzet: el vagyunk egymástól választva, és apró csoportokra vagyunk tördelve. Krisztus azt akarta, hogy ez legyen a mi keresztre feszítésünk. Gyakran emlékeztetem az embereket, hogy az egyházatyák szerint az Egyház megismétli Krisztus életét. Amennyire én látom, ha Krisztus szenvedésének jeleneteit leképezzük az Egyház történetére, azt mondhatnánk, hogy most az oszlopnál történt megkorbácsolás szakaszánál tartunk. Azért vagyunk ennél a szakasznál, mert ezek a modernista teológusok vannak a nyakunkon. Ezek megkínoznak és megvesszőznek minket az oszlopnál. Megvesszőznek pedofil papjaink, Gucci apácáink és hitehagyott püspökeink méltatlan viselkedése miatt. Ezek töviseket szúrnak a fejünkbe, és megszégyenítenek minket.

Számos egyházmegyét tudnék megnevezni az Egyesült Államokban, amelyeket aposztata püspökök vezetnek. Hiszem, hogy Albany egyházmegyéjét40, valamint Milwaukee érsekségét, melynek Rembert Weakland41 érsek van az élén, hitehagyott püspökök vezetik. Az Egyház nyilvános testét korbácsolják. Bármily rossz is ez, még el sem indultunk a keresztünkkel a Kálváriára. Nem értük el a Kálváriát, és még meg sem feszítettek minket. Nehéz idők vannak előttünk, ha a Mi Urunk szenvedéseinek mintáját fogjuk követni.

Bernard: Ha az Egyház történelme megismétli Krisztus életét, ez azt jelenti, hogy a feltámadás is újra megtörténik.

Martin atya: Természetesen lesz feltámadás. Dicsőségben fogunk feltámadni, de előbb el kell, hogy szenvedjük keresztre feszítésünket és halálunkat. Ha túl vagyunk ezen a


40 Howard Hubbard (1938–) 1977-től 2014-ig volt püspöke az Albany egyházmegyének. Az Egyház tanításához hű személyeket félreállította (beleértve saját papjait), és az azt megtagadókat helyezte kulcspozíciókba. Az Amerikai Püspökkari Konferencia nyomására több papjával szemben kellett eljárnia gyermekek elleni szexuális visszaélések miatt. Őt magát is megvádolták férfi prostituáltakkal folytatott viszony miatt. Támogatta a női papságot, egyházmegyéjében női kvázi-misét mutattak be. Katolikus szervezetek várandós anyáknak az abortusz lehetőségét ajánlották. Engedélyezte a Katolikus Szeretetszolgálatnak, hogy kábítószer-használóknak tiszta injekciós tűket adjon. Az egyik, az igazságot feltárni akaró papja, John Minkler, O’Connor bíboroshoz (lásd 15. jegyzet) fordult segítségért. Később tragikus körülmények között meghalt. Egyházmegyéje katasztrofális hanyatláson ment keresztül a hívek (25%-os csökkenés), plébániák (40%), papok (75%), általános iskolák (84%) és középiskolák (84%) számát tekintve.

41 Rembert Weakland (1927–) amerikai bencés szerzetes, Milwaukee érseke 1977-től 2002-ig. Az abortusz, a homoszexualitás, a papi pedofilia, a feminizmus, a papi nőtlenség, a női papság stb. kérdéseiben a Vatikánnal szemben foglalt állást. Együttműködött a Planned Parenthood szervezettel (lásd 24. jegyzet). Kritizálta a Hittani Kongregáció Dominus Iesus című nyilatkozatát Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyetemesen üdvözítő voltáról. Malachi Martin atya, aki 1999-ben halt meg, nem tudhatta, hogy Rembert Weakland 2002-ben beismeri, és az egész egyházmegyéje előtt bevallja homoszexuális viszonyát egy szeminaristával, akinek azután 450.000 dollárt fizetett a hallgatásáért. 


megpróbáltatáson, a Szent Szűz eljön az általa megjelölt időben a megígért jellel. Akkor felemelhetjük arcunkat kelet felé.

Megváltásunk keletről fog jönni. Jelenleg azonban a sátán működik az Egyházban.

Igen nagy erőre tett szert az Egyházban a hitetlenség révén, amelyet maga vetett el. És az ördögnek jelenleg sok támogatója van az Egyházon belül.

Bernard: Vessünk egy pillantást arra, hogyan mutatkozik meg a sátán jelenléte az Egyházban. A felszabadítási teológia és a New Age filozófia a sátán Egyházban való jelenlétének a megnyilatkozásai?

Martin atya: Pontosan megnevezte a sátán Egyházban való jelenlétének két fő megnyilvánulását. A felszabadítási teológiát határozott szándékkal agyalták ki. Az 1950-es években a baloldali katolikus teológusok és a marxisták egy csoportja Panamavárosban találkozott. Rájöttek, hogy a latin-amerikai népek katolicizmusát nem egykönnyen sikerül majd megváltoztatniuk. Azok kultúrájában mélyen gyökerezik a katolicizmus. Szerves része a neveiknek, üdvözléseiknek, ünnepeiknek, és mindennek, amit csak tesznek. Még az átkozódásuknak is vallási utalásai vannak.

Ezért az volt a stratégia, hogy a katolikus terminológiát marxista értelemben használják.

Amikor a Szűz Máriáról beszéltek, „a forradalmárok anyjának” („madre de los revolutionarios”-nak) nevezték. Amikor Krisztusról szóltak, „a munkások kenyerének” hívták. Ha azt mondták, „El pan de los trabajadores”, ez azt jelentette: „Krisztus, a munkások kenyere, amit mi készítünk a kapitalistáktól elvett gyárakban.”

Ezek minden keresztény fogalmat marxizáltak, vagy azt is lehet mondani, hogy megpróbáltak minden marxista fogalmat kereszténnyé tenni.

Ez egy nagyon ravasz megközelítés volt. A felszabadítási teológia eltörli a személyes bűnt. A felszabadítás nem jelenti a Krisztus Vére által történő felszabadítást a bűnöktől. Ennek nincs jelentősége! Csak társadalmi bűnök léteznek. Az egyedüli bűn, amitől fel akarják magukat szabadítani, az a jenki kapitalizmus. A kapitalizmus az ellenség. 1987-ben Brazíliában volt egy híres találkozója a felszabadítási teológusoknak, püspökök, papok és laikusok részvételével. A jelenlevők odamentek a kereszthez, és rátapostak! Azt mondták, hogy „A kereszt és Jézus szenvedései gyengítik a forradalmi harc erejét.”

Ma a felszabadítási teológia nehéz időket él, mert Moszkva beszüntette a támogatását.

A felszabadítási teológia nagy bajnoka, Fidel Castro feje fölött lassan összecsapnak a hullámok. Útjának vége felé jár. A felszabadítási teológia óriási károkat okozott. Latin-Amerikából átszivárgott Észak-Amerika és Európa szemináriumaiba. A felszabadítási teológia támogatóinak nem mered azt mondani, hogy menjenek gyónni. Azt válaszolnák: „Miért? Személyes bűn nem létezik. Az egyedüli bűn a társadalmi bűn.” Ezért a felszabadítási teológia nagy eretnekség. Mindmáig itt van, és nagy gondja az Egyháznak.

A sátán másik megnyilvánulása, a New Age (Új Kor) még inkább tért hódított a társadalomban. Kétségtelenül hallott már a politikai korrektségről. Ez dühöng az egész Egyesült Államokban. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem szabad kimondani bíróságainkon és az újságjainkban. Egyébként nem vagyunk politikailag korrektek, vagy társadalmilag elfogadhatók. Például nem lehet nyíltan támogatni a papi nőtlenséget. „Ez középkori, babonás felfogás, és a pedofil papok elszaporodását segíti. A papoknak meg kellene házasodniuk vagy legalább is megengedni nekik a nősülést, hogy megszabaduljanak a rossz ösztönöktől, és az elferdülésektől.” Ez a cölibátus elleni érv. A politikai korrektség azt is tiltja, hogy a homoszexualitást bűnnek tekintsük. „Ez nem bűn, hanem egy alternatív életmód.”42 Egy másik tilos terület az abortusz elleni támadás. „Törvényes és alkotmányos


42 A homoszexualitás az ördög egyik leghatékonyabb fegyvere. A nyugati „keresztény” világ szinte minden országával elfogadtatta már. Mindent elárul a következő tény. Amikor Magyarország elfogadta az új alkotmányt, az Europai Unió óriási támadásba vette. Támadásuk eredménytelennek bizonyult. Végül hajlandók lettek az új alkotmány felett szemet hunyni egy feltétellel: ne definiálják a házasságot egy férfi és egy nő intézményének. Vagyis maradjon meg a homoszexuálisok „házasságának” lehetősége. Milyen áldás, hogy Magyarországon ez az erkölcsi métely nem létezik. (Forrás: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes előadása Magyarország New York-i Főkonzulátusán 2016. febr. 3-án.)

 

 joga minden igazi amerikai férfinak és nőnek, hogy éljen az abortusz lehetőségével.”

Az új kor egyetlen elvre épül. Éspedig arra az elvre, hogy az emberiség vallás és vallásos hatóságok nélkül képes paradicsomot létrehozni a földön.

„A Szent Szűzhöz akarsz imádkoznia? Akkor imádkozz Hozzá velünk. Egyezzünk meg, és legyünk méltányosak. Legyenek azonos lehetőségeink, ahol mindnyájan úgy imádkozhatunk, ahogy akarunk. Hagyd békén a többieket. Ne mondd nekik, hogy nincs igazuk. Nekik épp annyira igazuk van, mint neked, és viszont.” Ez az új kor. „Természetes, hogy egy Istent imádunk. Ti, keresztények azt mondjátok, hogy csak egy Isten van. Egyetértünk, de Isten a föld atyja. Ő a gyümölcsök és a virágok atyja. Ő a bárányok atyja. Ő a gyümölcsöskertek, a fák és a mezők atyja. Ő a mezőgazdaság atyja. Minden technológiánk atyja Ő. Igazi isten, mert segíti az embert. Nincs többé egy uralkodó, hierarchikus, kizárólagos, atyáskodó, patriarchális Egyház, amely áldozatokat követel, és az égben várja a paradicsomi állapotokat. Nincs paradicsom az égben. A paradicsom itt van, és elég nagy mindenki számára, ha ti, keresztények abbahagyjátok mások kirekesztését, és velünk tartotok.” Ez a New Age.

Az Új Kor sokkal szövevényesebb, mint bármi más. Elmondom, hogy miért: Az Új Kor technikájának a lényege az önkontroll – ahogy a vezetőknek tanítják. A New Age gyakorlatait a General Motorshoz hasonló nagyvállalatok által fizetett szemináriumokon használják fel.

Ezek a gyakorlatok az értelem megfegyelmezéséből állanak.

Ha megvizsgáljuk ezt a fegyelmet, azt találjuk, hogy ez csaknem ugyanaz, mint a transzcendentális meditáció, a TM. Ugyanúgy elnémítja az érzéseidet és nyitottá tesz minden bejövő hatásra. Elmondok magának valamit. Akármennyi más befolyás van kívül, amelyek be akarnak törni, van egy, amelyik ott ólálkodik akár egy oroszlán, keresvén kit tudna felfalni, és ez nem más, mint Lucifer. Ha valaki elfogadja a New Age mentalitását, nyitva hagyván értelmét a külső befolyás számára, azt találja majd, hogy Lucifer befolyásának könnyű célpontjává válik. És úgy gondoljuk, hogy

a sátánizmus jelenlegi növekedését a New Age terjeszkedése okozza, amelyben különféle vallásokat összemosnak, az értelem behódol, és a lélek megnyílik a Nagy Erő43 számára.

A New Age elterjedését a sátánizmus növekedése kíséri. E két erő között valamiféle szerves kapcsolatnak kell léteznie. Meg vagyok győződve e kettő kapcsolatáról.

A New Age veszedelmes, mivel a jóság és könyörületesség álarcában jelentkezik. Azt mondja: „Ne ölj! Ne lopj! Ne gyilkolj kisgyermekeket! (de ne is nemzz)! Ne okozd a föld túlnépesedését! Szeretkezz, ne háborúzz! Csatlakozz a népek technológiai és ipari fejlődéséhez! Ne láss fehéret, feketét, égszínkéket, rózsaszínt! A színnek nincs jelentősége!” Az Új Kor nagyon demokratikusnak, nagyon könyörületesnek és nagyon humánusnak látszik.

A probléma az, hogy Krisztus tanítása nem demokratikus. Nem humanista, hanem természetfölötti. Az örökkévalóságra készít fel. Ez azt jelenti, hogy

az Új Kor a legkörmönfontabb támadás az Egyház ellen.

Betört az Egyházba. A sok katolikus átállása a szabadkőművesekhez és más katolikusellenes szervezethez részben ezen New Age-mentalitás erjesztő hatásának a következménye. Azt mondják: „Nem harcoltunk eleget egymás ellen? Miért nem tudunk szeretetet és egyetértést gyakorolni egymással szemben? Tételezzük fel, hogy én katolikus vagyok, te metodista vagy lutheránus, és nekem van egy katedrálisom Pittsburgh-ben, neked viszont nincs. Te éppúgy használhatnád az én katedrálisomat, mivel ugyanazt az Istent imádjuk. Így jön létre a vallások keveredése vagy szinkretizmus. Detroitban egyetértésben találkozhat egy nemzetközi zsidó szervezet helyi részlege a Szent


43 Az eredetiben: The Great Force.


 Szív Társulattal és a helyi szabadkőműves páhollyal. Végül is mi tökéletesen jó testvérek vagyunk az Úrban.” Vagyis van egy ötvözet, amely mindnyájuknak tetszik. „A katolikusok Krisztust imádják, a zsidók Jahvét imádják, a mozlimok Allahot imádják és a szabadkőműveseknek is megvan a saját változatuk Istenükről, de valamennyien emberek vagyunk! Mindnyájan békében élünk, és pénzügyi, társadalmi és politikai téren mind együttműködünk. Nem ez az, amit tennünk kell?”

Ez tehát nagyon csábító filozófia. Nincs olyan harcias pápa, teológus vagy prédikátor, aki azt mondaná: „Nem! Létezik egy alapvető igazság. Az Egyházon kívül nincs üdvözülés. Üdvözülésünkhöz valamilyen módon Krisztus kegyelmére van szükségünk.” Ma ez politikailag helytelen, társadalmilag pedig elfogadhatatlan. Ez a szinkretikus mozgalom a hit nézőpontjából nagy válságot okoz az Egyházban. Egyébként

más oldalról egy másik krízis is aláássa az Egyházat, és ez a pápaság válsága.

Bernard: A New Age filozófiájához kapcsolódóan van egy feminista ideológia, amely ugyancsak átjárja az Egyházat.

Martin atya: Így van. A feminizmus behatolt az Egyházba. Könyvek egész áradata támogatja a feminizmust. Már nem veszem meg ezeket a könyveket csak azért, mert valaki azt mondta: „Ez egy kitűnő könyv.” Igen, ez kitűnő könyv. Kitűnő méreg van benne. Bár a feminizmust támogató és ösztönző dokumentumok egész áradata létezik, mégsem nevezhető eretnekségnek. Minden erőfeszítés ellenére nem sikerült teológiai keretet találniuk, amivel igazolhatták volna állításaikat. Viszont a feministáknál az erős érzelmek és a szenvedély fontos szerepet játszanak. Akik feministákkal beszéltek, szervezeteiket, összejöveteleiket, tanulmánycsoportjaikat látogatták, érdekes észrevételt tettek.

Az egyre fokozódó feminista szenvedélyesség, érzelmek, lelkesedés végül a Wicca44 valamilyen formájába torkollik.

Ez a boszorkányság egy régi formája, amelyben Gaia és Sophia istennőket imádják, a leszbikus szerelmet magasztalják és a földet istenként tisztelik. Tilos „az Atya” és „a Fiú” említése, ők „Anyáról” és „Leányról” beszélnek.

Teológiailag szólva a feministáknak nehézségeik voltak egy elfogadható teológia megfogalmazásával, mivel az emberek még mindig a hagyományos fogalmak felé hajlanak.

A feministák közvetlenül a Szentháromság szívét célozzák meg. El akarják törölni az apaság és a fiúság fogalmát.

Ők nőiségről, női egyházról beszélnek. A feminista teológia valójában a nőiségről és a női egyházról szól. Ez a lényege. A többi kulturális képződmény, valamint vallási terhek gyűjteménye, amit a patriarchális férfiaktól vettek át. Ha megkérdezné tőlem, hogy a sátán társadalomra irányuló támadásának mi a leginkább istenkáromló oldala, azt mondanám, hogy a feminizmusnak ez a magvetése. Ez kifejezetten a Szent Szűz sértegetése. Ő a menny királynéja, és minden élő édesanyja. Ő a tisztaság, a szüzesség, az anyaság és a leányság mintaképe. Ő a leánya és az anyja a Mindenhatónak. Mintaképe a feleségnek is. Ő volt Szent József igazi hitvese és igazi házastársa. A feministák mindezt támadják. Olyan fogalmaknak, mint a feleség és a házasság, ma már semmi közük a feminizmushoz. „A nőket mindettől fel kell szabadítani.” A leszbikus szerelem felszabadítja őket ettől.

Bernard: A feminizmus tehát a család elleni támadás?

Martin atya: Ez végül is a Szentháromság elleni támadás. A családot támadva tulajdonképpen a Szentháromságot célozzák. Ha a családot kitörlik az emberi társadalomból,


44 A Wicca a XX. században létrejött pogány vallásos mozgalom. Teljesebb neve Pagan Whitchcraft, ami pogány boszorkányságot jelent. Vagy csak az istennőben vagy az istennőben és az istenben hisznek. A feministák szerint az istennő egymagában teljes, az isten csak másodlagos.

 


a Szentháromságba vetett hit megszűnik. Ez a sátán gyűlölete a Szentháromság szent személyei ellen, akik őt a pokolra küldték.

A feminizmus az ördög fegyvere a család és végül is a Szentháromság ellen. Amikor kitörlik az apaság, a fiúság és a leányság teljes fogalmát, elpusztítják a családot. Amikor elpusztítják az emberi családot, akkor elpusztítják a hitet az Atya, a Fiú és a Szentlélek isteni családjában.

Ha ez megtörténik, teljes lesz a káosz. Társadalmi téren a sátán legistenkáromlóbb törekvése a feminizmus erősítése. A feminizmus szégyene, hogy a nagyobb szerep kiharcolásával az általuk patriarchálisnak nevezett társadalomban, az élet nem lett kevésbé kegyetlen. A nők, akik az öbölháború45 idején helikopterpilótákként vagy hadihajók katonáiként harcoltak, éppolyan vérszomjasak voltak, mint a férfiak. És mindnyájan tudjuk, hogy a vállalatok női igazgatói rosszabbak és elviselhetetlenebbek lehetnek, mint a férfiak. Férfiak mondják: „Adhatsz egy bogaras vénembert, amikor csak akarsz. Add nekem a leghaszontalanabb frátert, akit találsz, de nőt soha.” Amint egy nő eltávolodik női szerepétől, hihetetlenül könyörtelenné és irgalmatlanná válhat. Ez a gyalázat negatív oldala.

A gyalázat pozitív oldala ez: Pusztán azért, mert valaki nő, ösztönzést érez arra, hogy a Miasszonyunk mása legyen. Hogy utánozza anyaságát, leányságát, tisztaságát és Istenhez való közelségét. Egy emberi személy hogyan tudna Istenhez közelebb lenni, mint ha az Örökkévalóságot hordozza a méhében? Isten anyja minden nő mintaképe lehet. Ilyen megbecsülésben részesül minden nő, aki elfogadja, míg a feminista visszautasítja azt. Ez a feminizmus szégyene. Sírásra készteti az embert, ha a sátánból hiányzó bölcsességre, értelemre, valamint az őt eltöltő gyűlöletre gondol. Visszaemlékezik arra a napra, amikor az Édenkertben azt mondták neki: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”46 Vagyis az ördög gyűlöli a Szent Szüzet.

A Szent Szűz egyszer megmutatta erejét Lourdes-ban. Szent Bernadette Soubiroux-t leírhatatlan öröm töltötte el, amikor a Szent Szűz azt mondta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Mégis, Bernadette Soubiroux óvatos volt, amikor első ízben látta a Szent Szüzet. Szent Bernadette kötényt viselt, amelyben mindig ott tartotta a rózsafüzért. Amikor a Szent Szüzet látta, elővette a rózsafüzért, mert arra gondolt, hogy a Szent Szűz az álruhába bújt ördög. Szent Bernadette elmondta a „Miatyánkot”. Azután látta, hogy a Szent Szűz is előveszi övéből a rózsafüzérét, és csendesen mondja a „Miatyánkot”. Ezután Szent Bernadett elmondta az első Üdvözlégy Máriát, és látta, hogy a Szűzanya ujjai a következő gyöngy után nyúlnak. Szent Bernadette elimádkozta az első tizedet, és akkor már tudta, hogy a Szűzanya nem az ördög. Az ördög nem imádkozná a rózsafüzért. Ahogy a Szűzanya megjelenései napról napra folytatódtak, elterjedt a közelben lakó parasztok között, hogy Szent Bernadette a Szűzanyával beszél. Egy alkalommal, amikor a Szűzanya megjelent Szent Bernadette-nek, néhány paraszt odament mellé, és kis írott üzeneteket adtak át neki, vagy kéréseket suttogtak hozzá. „Kérd a Szűzanyát, hogy gyógyítsa meg a borjúmat.” „Kérd a Szűzanyát, hogy hozza haza Párizsból a férjemet.” És így tovább. Csak Szent Bernadette hangját hallhatták, amikor átadta az üzeneteket. Mindeközben egy másik üregből (ezt a helyet üregek és barlangok szegélyezték) a parasztok ezer vérszomjas oroszlán ordítását hallották. Úgy hangzott, mintha vadállatok arra vártak volna, hogy prédájukat darabokra szaggathassák. Ez nyilván a sátán próbálkozása volt, hogy a jelenést megzavarja. Mindenki elhallgatott. Szent Bernadette a Szent Szűzhöz folyamodott segítségért. A Szent Szűz egy szót sem szólt. Csak a fejét arra fordítva a barlang torkába nézett. Hirtelen csend lett. Ilyen a Szent Szűz ereje!


45 Lásd a 34. jegyzet.

46 Ter 3,15.


Ez az az erő, amit a nők örökölhetnek. Ha a nők meg akarják változtatni a társadalmat, ha meg akarják gyógyítani a férfiak sovinizmusát, a Szent Szűz az, aki ezt meg tudja tenni, de csak akkor, ha Hozzá fordulnak. Ha a nők az embereket könyörületesebbekké akarják tenni, a Szent Szűzhöz kell fordulniuk, mivel Ő minden könyörületesség anyja. Milyen szégyen, hogy a feministák elmulasztották ezt a lehetőséget!

Milyen szégyen, hogy a feministák elmulasztották gyakorolni a hivatásukat! Gyakran megölik saját méhük gyümölcsét.

Az ítéletkor mit mond majd egy feminista, amikor a Szent Szűz azt mondja neki: „Én is anya vagyok. Megölted magzatodat. Három kisdedet öltél meg. Itt vannak és néznek téged.” Mit fog mondani az a feminista, aki szembesül ezzel a váddal? Hova tud elrejtőzni a szégyene elől? A pokol milyen mélysége szükséges ahhoz, hogy elrejtse őt?

Bernard: Beszélgetésünk korábbi részében a sátánnak a pápaság elleni támadását említette. Miben áll a sátán pápaság elleni támadása?

Martin atya: Bernard, ha e beszélgetés befejezése előtt nem szólunk a pápaságról, tudom, hogy az év elteltével neheztelne rám, és csalódna bennem. Nem tudom, hogy jövőre újra szeretne-e velem beszélgetni. Cserben hagynám, ha nem hoznám a tudomására, hogy szerintem mit kell minden katolikusnak feltétlenül tudnia. Beszélnünk kell a pápaság sorsáról és az eljövendő megpróbáltatásról és veszélyről, amikor a pápának már nem lesz hatalma. Most engedje meg, hogy elmagyarázzam, mi az, amiről beszélek.

Az Egyház ellenségeinek, mind a titkos szervezeteknek, amelyek az Egyházat ellenőrzésük alá kívánják vonni, mind pedig a szakadár teológusoknak a szemében semmi problémát nem jelentene katolikusnak lenni, ha a pápaság megszűnne mint aktív, befolyásos, bíráskodási joggal rendelkező és mérvadó erő. Ha a pápa, Róma püspöke, csupán egyike lenne a többi püspöknek, semmi nehézséget nem jelentene katolikusnak lenni. Sőt a pápa a legkiemelkedőbb püspök is lehetne, mert az övé a legrégibb egyház és a legősibb hivatal. Végül is Szent Péter Rómában élt, és Róma mindig az Egyház központja volt. De ez minden! Semmi probléma nem lenne, ha ez becsület és tisztelet kérdése volna, és a pápa rendesen viselkedne. Ha úgy járna el, mint bármelyik közülünk, mint egyenrangú az egyenrangúak között, nem lenne semmi nehézség. Az Egyház titkos ellenségei mindig is Róma birtoklására törekedtek. A pápaság nélkül nem is kell nekik az Egyház. Különben törekvésük elfecsérelt idő lenne. A pápaság a díj és a zsákmány, azt kell elvenni és felfalni.

Most nagyon világosak akarunk lenni, amikor a pápaságról beszélünk. Nem a tiarára, a hármas koronára gondolunk. Nem a Vatikáni Múzeum aranyára utalunk. Nem a pápai trónokra célzunk. Nem gondolunk semmi grandiózus, értékes dologra a gazdagság, tekintély, befolyás szempontjából. Csak egyetlen dologra gondolunk. Arra, hogy

egyetlen ember, a föld egyetlen férfia birtokolja azt a jogcímet – és ezt történelmi bizonyítékokkal és az isteni hit súlyával alá tudja támasztani, – hogy ő és egyedül ő a hatmilliárdnyi ember közül az, aki minden élő embernek hitelt érdemlően tud Istenről beszélni.

Ő az egyedüli, aki ezt állíthatja, és az egyedüli, aki ezt alá is tudja támasztani. Az egyedüli, aki igazolni tudja azáltal, hogy ő az utolsó Róma 264 püspökének sorában, visszamenve láncszemenként, jó és rossz, szentéletű és bűnös püspökökön keresztül az elsőhöz, akinek Jézus azt mondta: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is föl lesz oldva.”47 A pápa az, kinek ez a közvetlen történelmi kapcsolata megvan. A protestánsok számára, akik csak a XVI. században léptek föl, fájdalmas az a fölfedezés, hogy ők a századok lelencgyerekei, akiknek nincs közvetlen


47 Mt 16,18.19.


történelmi kapcsolatuk a történelmi Jézussal, és nincs apostoli folyamatosságuk a Jézus által kiválasztott apostolokhoz.

Lényegében a pápaság egyetlen dolgot jelent: bizonyos körülmények között egyetlen ember van, akire mindenkinek hallgatnia kell.

Egyetlen ember van, aki jogosan támaszthatja ezt az igényt. Minden bűne ellenére – ha követ el bűnöket –, minden tévedése ellenére – ha nem egyszer téved is –, rossz vezető volta, gyengesége és hitetlensége ellenére is mindenkinek hallgatnia kell rá, ha az egész emberiség számára a hitről vagy erkölcsről dogmatikus kijelentéseket tesz. Ez óriási jogcím. Ez szó szerint azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kongresszusa meghívhatná őt, hogy megmondja nekik, mit kell tenniük erkölcs és vallás tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a pápa küldötte a világ parlamentjeinek elmondaná, mit tegyenek erkölcs és vallás területén. A világ nem így működik. Ez így nem történik meg. A világ elutasítja ezt a gondolatot, de ez a pápaság jogcíme.

Semmi különös nincs abban, hogy az Egyház ellenségei – akiknek ilyen vagy olyan, indokolt vagy indokolatlan okból ellenszenvesek vagyunk –, ismerik ezt az igényt. Ők feltétlenül ismerik ezt az elsöprő jogot. Az én utolsó könyvemnek, amelynek címe E vérnek kulcsai48, ez a mondanivalója. Sziénai Szent Katalinnak látomása volt Szent Péter kulcsairól, melyeket vérbe mártottak. Az Atyaisten megkérdezte tőle: „Kinek a vére ez?” Szent Katalin azt válaszolta: „A mi Urunk, a Te isteni Fiad vére.” Akkor Isten megkérdezte: „Kinek adta az Én Fiam e vérnek kulcsait?” Szent Katalin válaszolt: „Péternek, az Apostolnak.” Végül Isten azt mondta: „Igen. És Péter valamennyi utódának mind a mai napig. És Péter valamennyi utódának az idők végezetéig. Ezeknek a kulcsoknak a hatalma soha nem fog meggyengülni, mivel ennek a vérnek az ereje soha nem fog felhígulni.” Más szavakkal, ez a jog az idők végezetéig fog tartani. Karol Wojtyla, akit nem kedvel szeretett Egyházunk püspökeinek többsége, és akit elutasít oly sok apáca, oly sok pap és oly sok laikus és annyi világi kormány, az egyedüli ember a föld kerekén, aki állíthatja, hogy ő Krisztus hangja.49 Ez egy igen nagy dolog.

Ez a jogcím botránykő a világ számára. A modern társadalomban az emberek többsége szerint ez teljes ostobaság. Több mint kétszáz éven át a világ ócsárolta a pápaságot. Több mint kétszáz éven át a pápaság szörnyű, vagy éppenséggel végzetes hibákat követett el. Mindezek ellenére, az új világrend alkotói tudják, hogy ha a pápa gyakorolja a pápaság tekintélyét, hatalmát, befolyását, és II. János Pál használja sajátos erkölcsi meggyőzőképességét, csodák történnek.

A csodák, amelyeket el akarnak kerülni, akadályozzák egy világkormány létrejöttét, hátráltatják az oktatás homogenizálását, vagy gátolják a népességszabályozás végrehajtását. Amit gyűlölnek, az az, hogy a pápaság a legnagyobb akadálya az új világrend létrehozásának.

Tudják, hogy a pápa hatalmának. illetékességének és tekintélyének teljes latba vetésével meg tudná dönteni őket. Megtapasztalták ezt saját életükben. Van erről egy régi mondás: „Aki megüti a pápát, meghal.” Amikor Szent Ilona szigetén valaki megkérdezte Napóleont, mi történt valójában, azt mondta: „Megütöttem a pápát! Aki megüti a pápát, meghal! Én nem tudtam erről.” Dicséretére legyen mondva, Mussolini figyelmeztette Hitlert erre, amikor az támadta az Egyházat Németországban. Végül Hitler meghalt, és a pápa megmaradt.

Joszif Sztálin egyszer gúnyosan megkérdezte: „Hány hadosztálya van a pápának?” XII. Pius pápa megadta erre a választ: „Mondd meg Joszif fiamnak, hogy a hadosztályaimmal majd a mennyben fog találkozni.” Tudják, hogy a pápaságnak megvan ez a hatalma. Ezt nem akarják megpiszkálni, csak annyit akarnak, hogy a pápaság eltűnjön. De az nem elegendő, még ha nincs is többé Péterünk. Az Egyház történetében voltak olyan időszakok, amikor több


48 Lásd 38. jegyzet.

49 Az interjú idejében ő volt a pápa II. János Pál néven.

 

 mint egy évig nem volt pápa. Több ízben nem tudtak pápát választani, mert a választók között túl sok volt a féltékenység és a civakodás. Néha az Egyházat háború szaggatta, és a pápaválasztók nem tudtak egy helyen összegyűlni.

Tehát a pápa hiánya nem semmisíti meg a pápaságot. Az intézmény az, ami számít!

Most engedje meg, hogy egy keveset az Egyház ellenségeinek a szándékairól beszéljek. Amikor XXIII. János volt a pápa, egy Sedia Gestatoria nevű székben hordozták körbe, amely egy ezüstből készült szép tárgy volt. Mindkét oldalon kilenc ember fogta. Ezek a férfiak azonos magasságúak voltak, elegáns öltözetük volt, és különleges sapka volt a fejükön. Vállpárnákat viseltek, és úgy lépdeltek, hogy ne imbolyogjon a szék. Én 1938-ban láttam először pápát, és amikor láttam, hogyan hordozzák őt Rómában a Sedia Gestatoriában, e szent látványra sírni kezdtem. Amikor a pápa kiszállt szent trónjából, és felállt, két ezüstbe foglalt strucctollakból készült legyezővel hűsítették. Ezek latin neve flabellum. Kétségtelenül egy vagyonba kerültek. Szép dél-amerikai ezüstből készítették. Ajándék volt, drágakövekkel, opállal és smaragddal díszítve. I. János Pál volt az utolsó pápa, aki a legyezőket használta, ezt követően félretették. II. János Pál soha nem használta őket. Tudja, hol vannak most a legyezők? A Vatikáni Múzeumban. Relikviákká váltak. Fogják-e használni újra őket? Csak Isten tudja, de én kételkedem benne. Mi történik majd velük? A múzeumban maradnak vagy kétszáz évig, talán ezer esztendeig is, ha a világ megmarad olyan sokáig. Benn ülnek majd a múzeumban, mint nagyon ősi relikviái egy nagyon ősi és szép szokásnak, amely ma érdekes, de cseppet sem praktikus. Ez az a státusz, amelyre a pápaságot redukálni akarják! A modernista teológusok, a hitehagyott püspökök és az Egyház világi ellenségei mind ezt akarják tenni.

Azt kívánják, hogy a pápaság egy szép, tiszteletreméltó, értékes ereklyévé váljon.

„Igen tiszteletreméltó a nagy pápák, mint Szent Péter, Nagy Szent Leó, Nagy Gergely és III. Ince miatt. Ezek nagy emberek voltak, de ennek immár vége. A pápaság, ahogy mi ismertük, csak emlék ma már, egy relikvia, mint a Sedia Gestatoria és a strucctollakból készült legyezők. Csodáljuk meg a pápaságot. Tanulmányozzuk a köveket és a furcsa primitív emlékeket és azok különös mentalitását, akik ilyen dolgot használni tudtak.” Ez az a státusz, amit a pápaság számára kívánnak. Azt akarják, hogy a pápaság egész eszméje és krisztusi hatásköre elhalványuljon. Azt akarják, hogy eltűnjön.

Ez a mostani céljuk. Fog-e sikerülni nekik? Ha ezt meg tudják tenni szépszerével vagy erőszakkal, nem lesz többé pápaság. Krisztus azt mondta: „Az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.”50 Ha megtörténne, az lenne a vég. Az lenne a vég.

Bernard: Lehetséges-e, hogy a bíborosok egy eljövendő konklávén valaha is egy eretnek pápát választanak?

Martin atya: A múltban már választottak olyat, akinek eretnek eszméi voltak. De soha nem választottak hitehagyottat. Liberius pápának igen furcsa nézetei voltak Krisztus akaratáról, de nem volt aposztata. Egy hitehagyott fellázad a hit alaptételei ellen, és elutasítja Krisztust. Igaz, hogy ma vannak hitehagyók, akik alkalmasak pápának. Igen, egy aposztata pápánk is lehet. Ebben az esetben valami szörnyű helyzetbe kerülnénk. Olyan lenne, mint egy rémálom. A legnagyobb szentek hitét tenné ez próbára. Sziénai Szent Katalin hitét. Jób türelmét tenné próbára. Fekete nap lenne, olyan nap, amikor minden ablakot feketével kellene beragasztani, eloltani a lámpákat, zsákvászonba öltözni, hamut hinteni a fejünkre vezeklésül, kegyelemért imádkozni. A hitünk darabokra törne. Ha ez megtörténne, megfizetnénk az árát és a föld alá kényszerülnénk.

Valóban azon az úton haladunk, amit VI. Pál nyomorúságában leírt: az emberiség jelentéktelen részévé válunk.

Kiközösítenek, félreállítanak és elfelednek


50 Mt 16,18.


bennünket. Az emberek egy különös csoportjának néznek majd, mint például a tibeti csillagászokat egy modern egyetemen.

Bernard: Most vizsgáljuk meg a földalatti egyház fogalmát. Azt hiszem, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában olyan a helyzet, hogy léteznek földalatti egyházak.

Martin atya: Örülök, hogy ezt mondta, Bernard. Ha nem mondja, én mondtam volna, hogy nem kell ezt a fogalmat keresnünk, létezik. Van egy alapvető dolog, amelyet hangsúlyoznom kell. Legyen türelmes velem egy pillanatra. Bárki, aki az Egyházat figyeli, ma is ugyanazokat az elemeket láthatja, mint az 1950-es években: a pápa, bíborosok, püspökök, papok, apácák, szemináriumok, egyházmegyei újságok, intézmények, kiadók, missziók és szerzetesrendek. A látszat megvan. Sok ember nem ismeri be, hogy mindez csak illúzió. A hajdani szervezet már régen nem létezik. Ez ma külszín csupán! Az intézményi szervezetben, amely 1950-ben működött, a pápa egységben volt a püspökökkel, a püspökök a papokkal, a papok pedig az apácákkal és a néppel. Megvoltak a rendelkezések és az engedelmesség szabályai felfelé is, lefelé is. Ezt a szervezetet dogma és fegyelem táplálta. Szabályok és a megsértésükért kirótt büntetések erősítették a kohéziót. Mindez eltűnt! Többé nem létezik.

Nincs tíz püspök, akinek megegyezik a véleménye bármiről is. Nincs kétszáz olyan pap, akik egyetértenek bármiben is. Nincs egyetértés az Oltáriszentség valóságos jelenlétét, a Szűz Mária tiszteletét, a cölibátus értékét, a tisztaság értékét, a házasság értékét, vagy az emberi élet értékét illetően. Széthúzás hasogat bennünket. A legtöbb amerikai római katolikus elfogadja a fogamzásgátlást. A többség választási lehetőségként elfogadja az abortuszt. Egy jelentős százalék elfogadja a homoszexualitást. Mi ez?

Az amerikai katolikusoknak alig fele jár misére és áldozik. Ez az arány nagyobb, mint Európában, de így is kevés. A szemináriumokban, amelyek a püspökök fennhatósága alá tartoznak, gyakori a homoszexualitás, és eretnekek tanítanak. Mi folyik itt? Az Egyház, amelyet régen ismertünk, többé nem létezik. Róma képtelen bármit is tenni mindezekkel szemben. Sem Ratzinger bíboros,51 sem a pápa nem tud tenni semmit. Tudatában vannak mindennek, de tehetetlenek. A chicagói érsekségben van egy csoport pap, amelyik sátáni pedofíliát űz, és a velük egyet nem értő társaikat meggyilkolják. Vajon mióta folyik ez? És senki nem tett semmit vele kapcsolatban! A szervezet csak látszat. Az Egyház szervezete többé már nem létezik.

Emlékeznünk kell arra, hogy a Krisztus Misztikus Testéhez tartozunk. Ez a test valóságos! Olyannyira valóságos, mint az orr a maga arcán, de a természete szellemi. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer a kegyelem állapotában van, akár itt a földön, akár a tisztító tűzben vagy a mennyben, egy olyan testülethez tartozik, amelyet a Krisztus által közvetített természetfölötti élet tart össze. Mi ehhez a testülethez tartozunk. A látható szervezet Péterrel, Jakabbal, Jánossal kezdődött és a többi apostollal, akik összevissza menekültek, hogy elkerüljék az üldöztetést. Városfalakról hajították le, vízbe fojtották, vadállatok elé vetették őket, lándzsákkal szúrták át a testüket, vagy fejjel lefelé keresztre feszítették őket. Ez volt akkor a látható Egyház. Az, ami 1950-ben megvolt, akkor még nem létezett. Nem volt szükség rá sem akkor, sem most. Jelenleg Isten megengedi, hogy elvegyék tőlünk.

Ma csak egy látszat-Egyházunk van, és van egy földalatti Egyházunk is.

Ez utóbbit a katolikusok kisebb része alkotja. Katolikus kisebbségből áll az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandban és Európában. A katolikusok kisebbségét képezi Afrikában és Ázsiában is. Kisebbség ez mindenütt. Mindig menekülőben vannak, mert a hatóságok meg akarnak szabadulni tőlük. Üldözik a földalatti Egyház katolikusait, és


51 A beszélgetés idején Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, a Hittani Kongregáció prefektusa volt.

 

igyekeznek kiszorítani őket. A földalatti Egyház papjait igyekeznek kiszorítani a papi rendből. Vagy megpróbálják megtéríteni ezeket a papokat, hogy engedékeny, békülékeny katolikusokká váljanak.

A házasság egyházi érvénytelenítése úgy elkorcsosult, hogy katolikus válásnak hívják.

Az érvénytelenítések többsége egyáltalán nem érvénytelenítés, hanem valójában válás. Általában megkönnyítik az emberek számára. Az Egyház tolerálja a homoszexualitást és más olyan magatartást, amelyek teljesen összeegyeztethetetlenek az Egyház tanításával. Sok katolikus kijelenti: „Ez így nem jó! Szervezek egy kis csoportot a feleségemmel, a gyermekeimmel és a barátaimmal, és keresünk egy papot, aki csak nekünk privát misét mond.” A földalatti Egyházban egy pap bizonyos időközönként meglátogat egy-egy családot, oktatja a gyermekeket a katekizmusra, gyóntat, misét mond és áldoztat. Így van egy működő földalatti Egyházunk, amely nem nevezi így magát, és szándékosan nem üti bele az orrát a felszíni ügyekbe. Nem keveredik vitatott ügyekbe, de létrehozza a saját gyülekezeteit és szellemi légkörét.

A püspökök nem tudják, mi zajlik, vagy talán nem is törődnek vele. Úgy vélik, hogy ha uralják a külszínt, birtokolják az ingatlanokat, és van elég jövedelmük, akkor az övék az Egyház. A hitüket elveszítették, és nem tudják mi is történik.

Van tehát egy földalatti Egyház, amely erősödik. Sajnos veszélyeztetik őket a különféle vallási szekták.

Hemzsegnek a látnokok, próféták, akik hirdetik, amit Urunk kinyilatkoztatott nekik az előző éjszakán, és amit a Szent Szűz mondott nekik előző nap.

Beszámolnak hosszú beszédekről, amiket a Mi Urunk és a Mi Asszonyunk mondott nekik. Nem is tudtam, hogy a Mi Urunk és Asszonyunk ennyit beszélt. Ez pusztuláshoz vezet, mert a szekták megosztanak minket. Némelyek azt állítják, hogy az övék az egyedüli igaz vallás, míg mások, hogy minden szekta egyenértékű. Ez megosztja az embereket. Itt megint csak a sátán működik, megpróbálván bomlasztani a dolgokat. Ez egyik problémája a földalatti Egyháznak.

Bernard: Jelen körülmények között jogosult-e a földalatti Egyház léte?

Martin atya: Tökéletesen! Ha ez az egyetlen útja annak, hogy a gyermekeink gyónáshoz járulhassanak, szentmisét hallgassanak, és tényleg magukhoz vehessék Krisztus Testét és Vérét, akkor eszembe sem jut megkérdőjelezni. A szentségek nélkül senki sem mentheti meg a lelkét. Hiányozni fog a megszentelő kegyelem. Az ember elcsúszik és tönkremegy. Ezért a földalatti Egyházra szükség van.

Bernard: Vizsgáljunk meg egy másik kérdést. Tételezzük fel, hogy van egy disszidens teológus vagy egy aposztata püspök. Az ilyen emberek részei-e Krisztus Misztikus Testének?

Martin atya: Nem! Az aposztata, a hitehagyott megszűnt tagja lenni Krisztus Misztikus Testének. A hívők nem tartoznak neki engedelmességgel. Ha egyszer egy püspök aposztata, semmiféle engedelmességgel nem tartozunk neki. Persze ő képes lehet az egyházjogra hivatkozni magával szemben. Arra is képes lehet, hogy polgárjogi úton támadjon magára, de Isten előtt, ami az igazi keresztény igazságszolgáltatás, nincs hatalma. Már régen meg kellett volna fosztani funkciójától. Az Egyesült Államok és Kanada hitehagyott püspökeit a népnek és a magasabb egyházi hatóságoknak már régen el kellett volna mozdítaniuk. Sajnos nem váltották le őket, de engedelmeskedni nem kell nekik. Egy eretneknek – már ha valóban eretnek – nem kell figyelmet szentelni. Ehelyett inkább imádkoznunk kell értük. Ez minden. Az aposztata püspököket le kellene váltani.

Bernard: Olyan helyzetben vagyunk-e, ahol az intézményes Egyház nem feltétlenül egyezik meg Krisztus Misztikus Testével?

Martin atya: Nem, nem egyezik meg. Emlékezzünk rá, hogy volt idő, amikor a legtöbb püspök ariánus eretnek lett. Newman bíboros az ariánus eretnekséget tanulmányozva arra az eredményre jutott, hogy volt idő, amikor a püspökök 80 százaléka ennek az eretnekségnek a híve volt. Az ariánusok irányította templomokban a papság soha nem említette sem Jézust, sem pedig a Szentlelket. Csak az Atyaistenről beszéltek, mivel az ariánusok nem hittek másban. Newman rámutatott, hogy a nép, nem pedig a papság vagy a pápa mentette meg a kereszténységet az ariánus eretnekségtől. A nép hite ösztönösen helyes volt. Végül is az Egyház kidobta magából az ariánus eretnekséget, de ehhez 300 esztendő kellett. Ez az eretnekség körülbelül a hetedik század elejéig nem halt ki. Ilyen veszedelmesnek bizonyult.

A mai válságban is maga a nép fogja megmenteni az Egyházat.

Isten az embereken keresztül fogja elutasítani a mai eretnekségeket. Addig a népnek az Egyház törvényes hatóságához kell fordulnia, ha van törvényes hatóság, amely hajlandó gyakorolnia a felelősségét és megmondja az embereknek a kinyilatkoztatás igazságait.

Bernard: Megtámadta a sátán magát a liturgiát is?

Martin atya: Ez igen sikeres támadás volt. A cél igen egyszerű. A sátán céljai egészen egyszerűek. Mindig fontos helyeken támad.

A nap, amikor már többé nem mondanak misét, a vég lesz, de nem csak az Egyház, hanem a világ számára is.

Miért mondom ezt? Azért, mert a mise a Kálvária pontos és teljes megismétlése. Ez maga a Kálvária vér nélkül. Az áldozat mindennapos bemutatása, ahogy azt Szent Malachiás próféta egyszer mondta: megelőzi Isten haragját, és megnyer minden kegyelmet a világban. Ha a mise bemutatása megszűnik, vége lesz az Egyháznak, és vége a világnak is. Semmi kétség. A kereszténység eltűnik egy fekete lyukban, és a világ vele megy, mert nem lesz többé semmiféle kegyelem. Nem lesz többé semmilyen áldozat. Mindennek vége lesz! Úgy hiszem, hogy a pokol minden kegyelem szörnyű hiánya kell, hogy legyen. A második világháború koncentrációs táboraiban a papok a hálóbarakkokban lopva mondott titkos szentmiséken mutatták be az áldozatot a foglyoknak. Most viszont, ha a szentmise megszűnik, nem lesz áldozat.

Mindig csodálom a régi római (tridenti) misétől való irtózást és az elutasítást, különösen sok püspök és pap részéről.

Én pap vagyok. Ha holnap lemegyek a Ferreri Szent Vince plébániára a 66. utca és a Lexington sugárút kereszteződésénél, és Bermuda sortban, rögbi pólóban, sárga sapkában, két kakaduval a vállamon belefognék egy újszerű misébe, megcsodálnának a kreativitásomért. Ha kimennék a hagyományos miseruhában, és elkezdeném mondani „Introibo ad altare Dei”,52 hívnák a rendőrséget. Ez a különbség. Gyűlölik a régi misét. Keith Symons a floridai Pensacola–Tallahassee egyházmegye püspöke megvetően beszélt a „mészárszéki papokról”. A lehető legnagyobb gyalázat így beszélni Krisztus véres önfeláldozásáról. „Ezek a legnagyobb mészárosok” – mondta. Egy másik püspök azokról a papokról beszélt, akik arccal a fal felé fordulva önmaguknak beszélnek. Ez a tridenti misére vonatkozott, amit az oltárral szemben, Isten felé fordulva mutatnak be, a pap mögött a hívekkel, akik szintén Isten felé fordulnak. A régi misével szembeni megvetésük és gyűlöletük hihetetlen méretű. Mindent megtesznek, hogy ne mondják ezt a misét, még úgy se, hogy a pápa kétszer is felszólította a püspököket, hogy hagyják. A pápa azt mondta: „Azt a misét mondjátok a népnek, amelyiket akarják.” De ellenállnak. Sok püspök kelletlenül hagyja, remélve, hogy magától elhal.53 Néhányan a régi misét az új mise szertartásával


52 Introibo ad altare Dei. Ad Deum qui lætificat iuventutem meam (Bemegyek az Isten oltárához. Az Istenhez, ki ifjúi örömmel tölt el engem.) a  régi (latin) mise első sora a keresztvetést követően.

53 Az interjú óta ez a helyzet változott. XVI. Benedek pápa 2007-ben írt Summorum Pontificum kezdetű rendelkezése engedélyezi a tridenti szentmise mondását minden pap számára magánmiseként, és nyilvánosan is, ha a hívek egy nagyobb csoportja kéri. A rendelkezés a tridenti szentmisét a liturgia „rendkívüli formájának” nevezi.


összekeverve meghamisítják. Az elpusztítására törekvő cselszövés egy Annibale Bugnini nevű ember, egy monsignore agyában született, aki már meghalt, Isten ítélőszéke elé került. Biztos vagyok benne, hogy Annibale meglátta a fényt. Vajon hova jutott? Csak Isten tudja. Legyen hozzá Isten könyörületes, mert ördögi ember volt.

Egészen nyíltan kimondta akaratát, hogy a mise olyan legyen, hogy minden protestáns, minden zsidó vagy bármilyen emberi lény részt vehessen rajta és otthon érezze magát. 54

Annibale Bugnininak sikerült megvalósítania a célját. Olyan rossz és eretnek misét alkotott, hogy két bíboros elment VI. Pálhoz, és azt mondták neki: „Ha bevezeted ezt a misét, mi eretneknek nyilvánítunk téged!” VI. Pál visszavonta a misét. Ennek a liturgiának semmi köze nem volt a miséhez. Ennél nem volt áldozat, sem oltár, sem offertórium (felajánlás). Később ennek a misének a módosított formájával jöttek elő. Itt-ott szavakat raktak bele, létrehozva azt a keveréket, ami ma is létezik.

Az új miserítus általában érvénytelen. Erőfeszítésre van szükség, hogy a Novus Ordót érvényessé tegyük. Érvényessé lehet tenni, de ehhez erőfeszítésre van szükség. Normális körülmények között érvénytelen. VI. Pál pápa vezette be az egyetemes Egyház számára. Több száz misén voltam. Kötelességemnek tartottam, hogy elmenjek a Novus Ordo misékre, csak hogy megfigyeljem a szertartást. Észrevettem, hogy a Novus Ordo misék túlnyomó része érvénytelen. Ez nem csoda.

Ha mise után beszélsz a pappal, néha rájössz, hogy az nem hiszi, hogy a mise valójában a kálváriai áldozat. Hogy nem hisz a kegyelemben. Nem hisz a pokolban vagy a Megváltóban. Hisz viszont egy közösségi ünneplésben, ahol mindenki szereti és megcsókolja egymást. Nem hisz a misében mint Krisztusnak az oltáron végbemenő megváltó aktusában, ahol az emberek tisztelik és imádják a Megváltót. Mindebben nem hisz immár. Az apácák sem. Valójában sok apáca hisz, de az ilyenek kisebbségben vannak. Van sok jó pap. A hívő püspökök kisebbségben vannak.

Azt hiszem, aki tudni szeretné, milyen rossz a helyzet, el kellene olvasnia a Los Angeles-i Mahony bíboros pásztorlevelét az Oltáriszentségről. Biztosíthatok mindenkit, hogy nincs egyetlen egy indiai guru vagy swami,55 aki ne lenne elragadtatva tőle. Egy guru vagy egy swami elolvassa ezt a levelet, tökéletesen elégedett lesz vele, és soha nem gondolna arra, hogy katolikus legyen. Ebből a levélből teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy Mahony bíboros nem hiszi, hogy Krisztus valóban jelen van az Oltáriszentségben. Nem hisz a Kálvária valódi áldozatában. Ez a bíboros nem hisz! Ha hisz, akkor gondosan elrejti a hitét mindenki elől.

Bernard: Foglaljuk össze ezt az interjúsorozatot. Láttuk a sátánnak az egyéni lelkekre, a világ politikai rendszerére és magára az Egyházra irányuló támadását. Rémítő látvány. Van-e valamiféle remény számunkra? Mi lesz ennek a vége?

Martin atya: Van remény. Több is, mint remény. Biztosak lehetünk abban, hogy minden jobb lesz, mint valaha. Azt az ígéretet kaptuk, amit Krisztus is, amiből tudta, hogy feltámad a harmadik napon, győzedelmesen az égbe emelkedik, és uralma örökre megmarad. De tudta, és mi is tudjuk, hogy a jelenlegi szorult helyzetből és nyomorúságból való kilábalás rendkívül fájdalmas lesz. Ezt tudjuk a történelemből, tudjuk az Írásból és Fatimából is. Abból, amit a jelenlegi pápa56 mond és állandóan ismétel.

Még Ratzinger bíboros is azt mondja, hogy a neheze még hátra van, mielőtt a helyzet jobbra fordul.

Még nem látszik fény az alagút végén.


54 A ma is használt Római Misekönyv az Istentiszteleti Kongregáció titkárának, A. Bugnini aláírásával jelent meg (lásd például második kiadás, Szent István Társulat, Budapest 1991).

55 Egy fajta jógi.

56 II. János Pál.


Vagyis nincs lehetőségünk a bajok elkerülésére. Ezért mondom a családom fiatal tagjainak: „Nem vagytok tudatában, de életetek legjobb éveit élitek.”

Bizonyos, hogy az emberiség egy nagy próbatétele még előttünk van. Nagyon nehéz helyzetről beszélünk, amibe nem Isten vezetett minket, hanem az emberi tévedések sodortak bele. A pápák tévedései, a püspökök, a papok, az apácák és a világiak tévedései miatt kerültünk ebbe a helyzetbe.

Nem mindenki hibás abban, ami történik, de Isten törvénye az egész fajt megbünteti néhánynak a bűneiért. Ezt tette Ádámmal, Évával és azok leszármazottaival. Ez történik egy családban is, ahol a szülők vétke kihat a gyerekekre. Tehát valamennyiünket érint az emberiség nagy megpróbáltatása.

Bernard: Köszönöm, Martin atya, ezeket az interjúkat.

Martin atya: Köszönöm, Bernard, öröm és áldás volt számomra. Isten áldja meg magát és a hallgatóinkat is.

(Vége)

Forrás

Létrehozva 2021. április 23.