Ha Istenről beszélünk, szavaink nem mindig azt jelentik, amit gondolunk

A világos gondolkodás egyértelmű definíciókat igényel

Egy nap a 4 éves lányom talált egy iskolai arcképet a két örökbefogadott gyermekünk biológiai féltestvéréről. Megkérdezte, hogy ki ő. Megmondtam neki a lány nevét, és azt mondtam, hogy ő a két fiunk féltestvére.

Aztán egy pillanat alatt, amit soha nem fogok elfelejteni, fejét oldalra billentette, összeráncolta homlokát, és az ő teljesen ártatlan, teljesen zavaros, teljesen kíváncsi, teljesen 4 éves módján azt mondta: „Várj, neki nincs egy lába sem?”

Amikor magamhoz tértem a nevetésből, amihez ő is csatlakozott, bár nem tudta, hogy miért nevetek, elmagyaráztam neki, mit jelent, ha valakinek féltestvére van. Ismét eszembe jutott a definíciók fontossága.

Részben ez a felismerés vezetett vissza a katolikus hithez. A tudatlanság ezen foka az, ami miatt sok ember folyton összezavarodik és tudatlanságban tartja sok fontos kérdésben. A szavak a kommunikáció eszközei, és amikor a szavak különböző dolgokat jelentenek különböző emberek számára, akkor a valódi kommunikáció, a gondolatok megosztása és megvitatása nem lehetséges. De a szavak definiálásával minden beszélgetés elkezdődhet, mert ez az alapja a közös nevező kialakításának. Ha nincsenek közös definíciók, akkor egyáltalán nem lehet beszélgetni.

Életem „anti-katolicizmus” szakaszában meg voltam győződve arról, hogy a katolicizmus eretnekség. A félreértésem nagy része a hit és az üdvösség szavak homályos vagy szűk értelmezésén alapult, és egyszerűen nem láttam, hogy ezeknek a szavaknak különböző árnyalatai lehetnek különböző kontextusokban. Miközben vacsoráztam Peter Kreeft és a családom társaságában, szembesítettem Kreeftet az ő katolicizmusával (a családom biztos megdöbbenésére), de ő egyszerűen elmagyarázta a különböző jelentéseit ezeknek a kifejezéseknek, és hogy a katolikusok és protestánsok általában hogyan használják ezeket a szavakat különböző értelemben. Ez elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön akkor, hogy a katolikusok talán nem is eretnekek.

Ennek a nyelvi szakadéknak az áthidalása volt az, ami lehetővé tette számomra, hogy megtudjak többet a katolicizmusról, és megértsem valójában. A nyelv tisztasága a gondolkodás tisztaságát eredményezi. A gondolataink nem lehetnek világosabbak, mint a definícióink.

Miután meghallgattam egy történetet arról, hogy néhány főiskolai hallgató elhagyta a hitet Richard Dawkins Az isteni téveszme című könyvének elolvasása után, úgy döntöttem, hogy készítek egy videó sorozatot a könyv kritizálása érdekében, hogy segítsen az embereknek megérteni az ő érvelésének szegénységét. Fárasztó erőfeszítés volt végig rágni az egész könyvet, és ennek egyik oka egyszerűen az volt, amit ő értett Isten alatt. Egyetértek Dawkins-szal, hogy az az Isten, akit ő leírt (és más harcos ateisták), az nem létezik. Amennyire meg tudtam állapítani, Dawkins nincs tisztában az Isten „definícióval” (idézőjelben, mert Istent nem lehet definiálni) a szigorú teológia és a keresztény filozófia alapján. Isten nem egy hatalmas bűvész, aki az égben él, de lehetetlen racionális vitát folytatni Istenről, ha megértésünk Őróla nem lép túl ezeken a rajzfilmszerű képeken. Ez egy példa a szalmabáb tévedésére, hogy egy ember által teremtett Isten karikatúráját használja, hogy lebontsa az Istenbe vetett hitet általában.

A nyelvvel való visszaélés vagy a nyelv elhanyagolása az egyik legveszélyesebb trend, amely ma a társadalmat fenyegeti. A támadás a szavak ellen az, ami egyre zavarosabb és értelmetlen, amely össztűz alá vesz minket minden nap, és soha nem jön egy hozzáfűzött szószedet. A szociális média bejegyzései és folyamai nem hagynak időt senkinek, hogy alaposan konzultáljon ezekről a definíciókról, és kritikusan gondolkodjon, hogy mit is olvas.

A szavak alig többek, mint érzelmi gombok, ingerek, melyek fizikai reakciót váltanak ki, mint az étel, amit egy kutya elé tartanak, és annak nyála kezd csorogni. Az ember racionális állat, de amikor a szavak, a racionalitás bizonyítéka és eszköze puszta hanggá változik, akkor valamivel kevesebbek lettünk egy emberi lénynél. A megértés képessége az elme első aktusa, és az elme eme cselekménye elválaszthatatlanul kötődik a nyelvhez. Egy elme az első cselekedet nélkül soha nem jut el a megítélés és érvelés többi cselekedetéhez. Ha a szavak kudarcot vallanak, akkor az igazság is. Ha az igazság kudarcot vall, akkor az ész is. Értelem nélkül egy élőlény nem ember. Ha valaki képtelen a szavakon való elgondolkodásra, akkor utána képtelen lesz a gondolkodásra.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. március 11.