Fogamzásgátlás, abortusz, homoszexualitás – Hogyan erodálja „az erkölcsi kompromisszum törvénye” az alapokat

alt

Amit tegnap erkölcstelennek tartottak, és amit ma erkölcsösnek tekintenek korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között elfogadjuk.

Az erkölcsi kompromisszum törvénye nem egy elvont elméleti fogalom, hanem onnan származik, ami valójában a Nyugaton történik, ahogy lassan szekularizálódunk (amit erkölcsi kérdésekben a keresztény kompromisszum jelentősen segített).

A törvény a következő: „Amit tegnap barbárnak, erkölcstelennek és elképzelhetetlennek tartottak, és amit ma erkölcsileg elfogadhatónak tekintenek, mint egy jogi aktust korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között alapvető emberi jogként fogadunk el, a civilizált társadalom általános fejlődése részének tekintve, és elképzelhetetlen élni enélkül.”

Ezt a törvényt azzal fogom illusztrálni, ami történelmileg bekövetkezett más erkölcsi kérdésekben, majd bemutatom, mi fog elkerülhetetlenül megtörténni az Egyház homoszexualitással kapcsolatos hivatalos tanításával, ha a kompromisszum megengedett.

Ez nem egy tudományos gyakorlat. Bármi legyen is Ferenc pápa eredeti szándéka, a vatikáni jóváhagyással elfogadott Francesco dokumentumfilmben bemutatott, az azonosneműek polgári együttéléséről szóló kijelentései , valamint azok állítólagos félreértelmezésével kapcsolatos pontosítások jelentős erkölcsi zavart okoztak egy már most kilátástalan időszakban.

Ez nem kis dolog. A katolikus egyház vezetőjeként a pápa szent kötelessége, hogy az Egyház tanítását kifejezze egyértelműen, személyesen és nyilvánosan, különösen zűrzavar idején (és különösen akkor, ha bármilyen módon ő maga ennek a zavarnak az oka). Ha ennél kevesebbet tesz, kompromittálja az Egyház erkölcsi tanítását.

És ezzel visszajutunk az erkölcsi kompromisszum törvényéhez.

A törvény megértéséhez először fel kell ismernünk azt a nagy feszültséget, amit a pogány kultúra egyházi evangelizációja okozott (és okoz). A fogamzásgátlást, az abortuszt és a gyermekgyilkosságot mind elfogadták a pogány Rómában, csakúgy, mint a pedofíliát, a homoszexualitást és még a homoszexuális házasságot is. A kereszténység erkölcsileg elutasította azt, amit a rómaiak elfogadtak. Az Egyház több évszázados evangéliumi erőfeszítései erkölcsileg és jogilag a halál pogány kultúráját átalakították az élet keresztény kultúrájává.

De ez nagy feszültséget okozott az Egyház magas erkölcsi normáinak felfelé húzása és a bűn mindig jelen lévő lefelé húzása között. Egyszerűen fogalmazva, könnyebb visszacsúszni egyfajta pogányságba, mint elköteleződni a harc fenntartására magas erkölcsi alapon, és a kompromisszum a szokásos módon, lecsúszással fordul elő. A szekularizáció a kereszténytelenedő társadalomban egyfajta erkölcsi újrapogányosodáshoz vezet. Ezt tartsuk észben, ahogy haladunk előre.

Azt gondolhatjuk, hogy az erkölcsi kompromisszum törvényét egyfajta eszközként lehet mozgatni egy idővonalon, hogy megvilágítsa a valós erkölcsi helyzetet egy adott időpontban egyszerűen azáltal, hogy a most egy másik helyszínre kerül.

Szóval, tegyük vissza a most-ot 1850-be, és nézzük meg, hogyan néztek a fogamzásgátlásra, abortuszra és csecsemőgyilkosságra akkor. A korai keresztények megértették, hogy a tilalmak mindhárom ellen egyszerre állnak vagy szűnnek meg: mindegyik egy módja volt annak, hogy a szexualitást eltérítsék megfelelő céljától, a házasságon belüli nemzéstől, és a kompromisszum az egyikkel mindhárom elterjedéséhez vezetne.

1850-ben, a közös keresztény háttér miatt, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is egyetértés volt abban, hogy a fogamzásgátlás, az abortusz és a gyermekgyilkosság erkölcsileg helytelen, ezért „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen.”

De a holnap, ami 1850-ben elképzelhetetlen volt az emberek számára, megváltozott. A világi nyomás a fogamzásgátlás érdekében, a házasság „korlátozott körülményei között”, 1870 körül kezdődik Nagy-Britanniában, és 1900 körül az Egyesült Államokban. Ezek a világi támogatók továbbra is „barbárnak, erkölcstelennek és elképzelhetetlennek” tartják az abortuszt és a gyermekgyilkosságot.

Csúsztassuk a most-ot 1930 körülire, arra az évre, amikor az Anglikán Lambeth Konferencia lett az első keresztény testület, amely jóváhagyta a fogamzásgátlást, de csak a házasságon belül, „azokban az esetekben, amikor egyértelműen érzett erkölcsi kötelezettség áll fenn a szülői lét korlátozására vagy elkerülésére, és ahol erkölcsileg megalapozott oka van a teljes absztinencia elkerülésének, feltéve, hogy ezt a… keresztény elvek fényében teszik.”

Az anglikán egyház 1930-ban megerősítette, hogy a fogamzásgátlás „korlátozott körülmények között jogi aktusként erkölcsileg elfogadható”, de óvakodott azt kijelenteni, hogy „a nem törvényes házasságban élő személyek közötti szexuális kapcsolat” súlyos bűnnek minősül. A világi gondolkodásúak azonban addigra – az akkori most - azzal érveltek, hogy a fogamzásgátlást „minden körülmények között elfogadhatónak kell tekinteni, mint alapvető emberi jogot, a civilizált társadalom általános fejlődésének részét, és elképzelhetetlen élni enélkül”.

Ugyanekkor a mában, az anglikán egyház 1930-ban szintén kifejezte „irtózását az abortusz bűnös gyakorlatától”, de az abortusz világi nyomása Nagy-Britanniában tegnap, már 1920 körül megkezdődött. A világi gondolkodásúak azzal érveltek, hogy az abortusz nem „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen”, de ma „erkölcsileg elfogadhatónak kell lennie, mint jogi aktus, korlátozott körülmények között”, mint például az anya rendkívüli szorongása esetén.

Elképzelem, ahogy az olvasók láthatják az erkölcsi kompromisszum törvényét működés közben, mindenekelőtt a kultúrát szorgalmasan szekularizáló (vagyis kereszténytelenítő) emberek, majd a keresztények között, akik úgy gondolják, hogy a változó idők erkölcsi kompromisszumot követelnek. A törvénnyel összhangban a k folyamatosan átalakulnak tegnapokká, majd a holnapok pedig kká. Azok a vonalak, melyeken senkinek nem jutna eszébe átkelni, nemsokára elmosódnak, majd törlődnek.

Az abortusz szekuláris nyomása 1968-ban Nagy-Britanniában, és 1973-ban az Egyesült Államokban járt sikerrel, először korlátozott és elég gyorsan korlátok nélküli körülmények között, majd néhány év múlva kései abortusszal és teljes körű csecsemőgyilkossággal. Ahogy azt az erkölcsi kompromisszum törvénye megjósolja, amit egykor a szekuláris gondolkodásúak is „barbárnak, erkölcstelennek és elképzelhetetlennek” tartottak, az „minden körülmények között, elkerülhetetlenül elfogadottá válik, mint alapvető emberi jog, melyet a civilizált társadalom általános fejlődésének részének tekintenek, és ami nélkül elképzelhetetlen, hogy éljenek.”

Mi van a keresztényekkel? Nem kivételek az erkölcsi kompromisszum törvénye alól. Ma, most, a keresztények sokfélesége a kompromisszumok egész spektrumát képezi. Szinte minden keresztény testület és szinte minden katolikus úgy gondolja ma, hogy a fogamzásgátlás „a civilizált társadalom általános fejlődésének része, és elképzelhetetlen élni nélküle”.

Abortusz? Míg a katolikus egyház, a Missouri zsinati evangélikusok és a déli baptisták mindannyian a spektrum egyik végén tartják az abortusz eredeti keresztény tilalmát, addig a presbiteriánus egyház (USA), az amerikai baptista egyház (USA) és a Krisztus Egyesült Egyháza a másik végén szívből jóváhagyja az abortuszt, mint „alapvető emberi jogot, amelyet a civilizált társadalom általános fejlődésének részeként tartanak számon, és ami nélkül elképzelhetetlen, hogy éljenek”. Az ezek közötti többi keresztény felekezet önmagát sorolja be annak megfelelően a kompromisszumok szerint, hogy mennyit kell engedniük szerintük az abortusz kérdésében.

De ne feledd: ez a ma ideje. A törvénnyel összhangban ez a ma sokkal másképp fog kinézni holnap. Talán a rangsorolásom már elavult.

Mi van a csecsemőgyilkossággal? A csecsemőgyilkosság egy ideje egyértelmű szekuláris nyomás alatt áll. De biztos, hogy egyetlen keresztény felekezet sem engedélyezné hivatalosan a csecsemőgyilkosságot! Ez „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen” lenne!

Valóban? Ez így tűnhet ma, de az erkölcsi kompromisszum hamarosan elég lesz néhány kereszténynek, hogy ezt „erkölcsileg elfogadhatóvá tegyék, mint jogi aktust korlátozott körülmények között”, majd, ahogy az egyik holnap átalakul vá, néhány keresztény felekezet követni fogja a szekuláris gondolkodásúakat és a csecsemőgyilkosságról kijelentik, hogy „a civilizált társadalom általános fejlődésének része, és elképzelhetetlen élni enélkül.”

Ez soha nem történne meg, mondod te!

Tegnap mi is ezt gondoltuk az abortuszról.

Hogyan kapcsolódik az erkölcsi kompromisszum törvénye a homoszexualitáshoz és a homoszexuális házassághoz? Ezt a kérdést a második részben fogjuk tárgyalni.

A cikk forrás angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.