A Katolikus Egyház tanítása az asztrológiáról

Az asztrológia ellentmond a becsületnek, tiszteletnek és szerető félelemnek, amivel Istennek tartozunk egyedül.

„Mindenfajta jövendölés elvetendő: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes ’lerántani a leplet’ a jövendőről. A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, a jósokhoz (médiumokhoz) fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk.” (KEK 2116)

A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy horoszkópok olvasása és állítása, jóslások értelmezése és médiumokkal vagy spiritisztákkal való tanácskozás „mind elrejti a hatalomvágyat az idő és történelem felett, és a végső elemzésben más emberi lények felett.” Azért tekintik ezeket az Első Parancsolat megsértésének, mert „ellentmondanak annak a becsületnek, tiszteletnek és szeretetteljes félelemnek, amellyel csak Istennek tartozunk” (KEK 2116).

A Katolikus Egyház Katekizmusa egyértelműen kimondja, hogy ellenzi az ilyen elbizakodott bűnöket, és azt tanítja, hogy az asztrológia Isten és az Ő szuverenitásának elutasítása. Azzal, hogy megtagadjuk magunktól a jövőhöz való hozzáférést, végső soron Rá támaszkodunk. Vannak, akik úgy döntenek, hogy megszabadulnak Istentől, de ez soha sem jó ötlet.

Tertullianus emlékeztet minket: „Semmi, ami Istentől jön, nem kerül pénzbe.” Miért akarna az a személy, aki azt állítja, hogy istenadta tehetsége van, hogy spirituálisan tökéletes, és hogy küldetése Isten által vezérelt, díjat felszámítani embereknek ezen ajándék gyakorlásáért? Csak kétfajta következtetést feltételezhetünk – ez a személy vagy (1) sarlatán, akinek nincs kapcsolata Istennel, és akit érdekel az Ő jeleinek megalázása, vagy (2) egyszerre őrült és tudatlan Isten és a saját „képességeit” illetően.

Amikor valaki információt keres vagy valamilyen eredményt próbál elérni okkult eszközökkel, akkor (1) pazarolja az idejét, (2) zavarba hozza saját magát, és (3) kétségbeesetten próbálja megkerülni Istent, ami mindig a legrosszabb a rossz ötletek közül. Azok, akik azt hiszik, hogy erőszakoskodhatnak Istennel, életre szóló sokkra számíthatnak. Képzeld el azt a tutyi-mutyi istenséget, akiben az asztrológusok és rajongóik hisznek. Az ősrobbanás 13,4 milliárd évvel ezelőtt történt, Isten ismeri minden kvark és foton helyzetét és természetét az egész univerzumban – de ha kiköhögsz magadból 500 dolcsit, akkor Maggy médium a Turnpike bevásárlóközpontban tud olvasni az elméből, tenyérből, és akár még beszélni is a halott kutyáddal.

De más problémák is vannak:

  • Ha az Egyház addig megy, hogy súlyosan elítél egy ilyen gyakorlatot, miért hagyna figyelmen kívül egy látszólagos keresztény egy ilyen szörnyű figyelmeztetést? Más szóval, miért számítana az egyéni büszkeség vagy kíváncsiság bármit is – a bűnön kívül – egy ilyen döntés meghozatalában? Hogyan hagyja szándékosan figyelmen kívül bárki is szentek seregeinek és magának Istennek a tanácsát?
  • Isten szentté tehet. Egy asztrológus csak annyit tehet, hogy könnyít a bankszámládon, és félrevezet.
  • Az Istenre való támaszkodás helyett az asztrológia rajongója letérdel az asztrológia oltára előtt ― nem egy irigylésre méltó hely vagy álláspont.
  • Az asztrológiába vetett hit soha nem Istenhez vezet. Aki ezt gyakorolja, az elkerülhetetlenül figyelmen kívül hagyja és megveti Istent.
  • A büszkeség mindig a bukás előtt jön. Soha nem volt egy olyan szent a keresztény történelemben, aki valaha is azt mondta: „Nem! Az Egyház téved, én szentebb és okosabb vagyok, mint bárki, akit ki tudnak állítani és aki mást mond!” Ha az egyház bűnösnek talált bizonyos viselkedési módokat, csak egy figyelemre méltó bolond mondaná ezt: „Ne aggódj emiatt! Tudom, hogy Isten majd megbocsát nekem ezért!”
  • A modern asztrológusok és követőik általában ellenségesek a kereszténységgel szemben. Az egójuk elkerülhetetlenül Isten és az Ő egyháza fölé helyezi el őket. Ismét egy irigylésre nem méltó helyzet, ami biztos, hogy rosszul végződik. A kárhozat útja mindig szórakoztatónak tűnik és pacsirtadalnak tűnik először.
  • Az asztrológia elkerülhetetlenül a hízelgésről szól, és mindig csak részleges olvasmányt ad a személyiségről. Még soha nem láttam asztrológia könyvet vagy olvasmányt, ahol azt mondják valakinek, hogy rendszeresen hazudik, hogy lusta, hogy csaló, és így tovább. Nincs asztrológiai kártya, amit segít gyógyítani egy alkoholistát vagy kényszeres szerencsejátékost, a szorongásos zavart, vagy kezelni a mentális betegséget. És mivel az asztrológusok elutasítják az erény és a bűn eszméit, még csak kezelni sem tudják a jó jellem és az erkölcsi döntések alapjait. Az asztrológusok profi hízelgők, akik megnyugtatják az olvasókat és az ügyfeleket, hogy mennyire egyediek és érdekesek – miközben elveszik a pénzüket.
  • Hol vannak azok az emberek, akiknek segített az asztrológia? Sok embert ez elvezetett oda, hogy időt és pénzt pocsékoljon, hogy rossz döntéseket hozzon, és elkerüljék a terápiát, és még Istent és az egyházat is elkerüljék az asztrológia miatt. Sok más embert kétségbeeséshez és fatalizmushoz vezetett, vagy mélyebbre az okkult gyakorlatokban.
  • A kereszténység megmagyarázza, honnét tudjuk azt, hogy van célunk, és megmutatja, hogyan találjuk meg. Mindezt az Istennel való kapcsolat kontextusába helyezi, aki szeret bennünket. A csillagok, bolygók és más égi objektumok, melyek kivetítik az ismeretlent, és nem tudományos hatást gyakorolnak ránk, nem [szeretnek bennünket].
  • Akkor most konzultáljunk a démonokkal a jövő megismeréséhez? Hit által járunk, nem látás által. Ez Isten terve. Pál megdorgálta azt a férfit, aki jós volt (ApCsel 16,16-18). Isten nem az asztrológusok által szól. Az angyalok és a szentek szemmelláthatóan csendben vannak, amikor ezeket a titkokat kellene elsuttogni. Ki más lehetne, mint a démonok? Isten szavának több mint elégnek kellene lennie ahhoz, hogy kibírjuk. Jézus azt mondta: „A lélek az, ami éltet.” (Jn 6,63).
  • Az asztrológia azt tanítja, hogy nem vagyunk felelősek tetteinkért és sorsunkért. Rossz napod volt? A Nyilas [jegy] miatt van. Ez is része Isten tervének, hogy alávessen minket egy csomó agyatlan sziklának, melyek több trillió mérfölddel odébb lebegnek? Ha valamiért, akkor Jézus meghalt értünk, hogy mi figyelmen kívül hagyhassuk az asztrológiai képtelenséget.

Az asztrológia iránti érdeklődés növekszik Nyugaton, mert az embereknek szükségük van valamire, amiben hihetnek ― különösen azok, akik elutasítják azt hinni, hogy valóban hinniük kell ebben. Az asztrológia olyan, mint a drog. Ha nem repülsz elég magasan, akkor tovább mennek a következőre. Ezek az emberek vagy elpusztítják saját magukat, vagy visszatérnek Krisztushoz – vagy az egyik, vagy a másik. Az asztrológiát már régóta tekintik a csábító gonosznak, és úgy tűnik, hogy választ ad nekünk, pedig egy zsákutca. Ez egy széles, sima út, ami nyomorúsághoz, megaláztatáshoz, pazarláshoz és Istentől való elváláshoz vezet.

Ha megnézünk egy horoszkópot, hogy megmutassa életünk útját, akkor elbitoroljuk Isten helyét, akinek a kezébe kell helyeznünk aggodalmainkat, lehetővé téve számára, hogy az életszentség ösvényére vezessen minket, hogy megkülönböztetve az Ő akaratát számunkra.

Asztrológia, jövendőmondás, tarot kártyák és hasonlók nem helyettesítik Isten gondviselését. Hogy világos legyen, a jövendőmondás nem ugyanaz, mint a prófécia, de annak a férfinek vagy nőnek, aki felháborító mennyiségű pénzt kér tőled, semmi köze Istenhez, és őket el kell kerülni (KEK 2115).

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. december 31.