Covid vakcinák: „A célok nem szentesíthetik az eszközöket”

FRISSÍTVE (2020. december 24.)

Az abortált emberi magzatokból származó sejtek felhasználásával készült vakcinák erkölcsileg tiltott voltáról

Az elmúlt hetekben hírügynökségek és különböző információs források arról számoltak be, hogy válaszul a Covid-19 vészhelyzetre, egyes országok olyan vakcinákat készítettek, amelyekhez abortált emberi magzatokból származó sejtvonalakat használnak fel. [A vírusok sokszorozásához élő sejteket használnak médiumként. Jelenleg két emberi diploid sejtvonal van, amelyeket eredetileg abortált magzatokból állítottak elő, és vírusellenes vakcinák kifejlesztése során is használnak. F.D. megj.] Más országokban ilyen vakcinák elkészítését tervezik.

Egyre több egyházi személy (püspöki konferenciák, egyes püspökök és papok) jelenti ki, hogy abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre erkölcsileg megengedett módon előállított alternatív vakcina, akkor erkölcsileg elfogadható lenne katolikusok számára, hogy abortált csecsemők sejtvonalaiból készült vakcinákat kapjanak. Ezen álláspont támogatói két szentszéki dokumentumra hivatkoznak: az első a Pápai Életvédő Akadémia 2005. június 9-én kiadott, Erkölcsi reflexió az abortált magzat sejtvonalaiból készült vakcinákról című dokumentuma; a második a Hittani Kongregáció 2008. szeptember 8-án kiadott, Dignitas Personae, bizonyos bioetikai kérdésekről [AAS (100), 884.] című instrukciója. Mindkét dokumentum megengedi az ilyen vakcinák használatát, kivételes esetekben és korlátozott ideig annak alapján, amit a morális teológia a gonosszal való távoli, passzív, materiális együttműködésnek nevez. A fent említett dokumentumok azt állítják, hogy a katolikusoknak, akik az ilyen vakcinákat használják, ugyanakkor „kötelességük, hogy elmondják véleménykülönbségüket, és kérjék, hogy az egészségügyi rendszerben más típusú vakcinák is álljanak rendelkezésre.”

Az abortált emberi magzatok sejtvonalaiból készült vakcinák esetében tisztán látható az ellentmondás: a katolikus doktrína kategorikusan, minden kétséget kizáróan súlyos erkölcsi gonoszságként utasítja el az abortuszt minden esetben, amely égi bosszúért kiált (lásd KEK 2268, 2270), szemben azzal a gyakorlattal, hogy az abortált emberi magzatok sejtvonalaiból készült vakcinák erkölcsileg kivételesen elfogadhatók a „sürgős szükség”  eseteiben – azon az alapon, hogy távoli, passzív, materiális az együttműködés. Azzal érvelni, hogy az ilyen vakcinák erkölcsileg megengedettek lehetnek, ha nincs másik alternatíva, önmagában ellentmondásos, és nem elfogadható katolikusok számára.

Fel kell idézni II. János Pál pápa következő szavait a meg nem született emberi élet méltóságáról: „Márpedig a személy sérthetetlensége, ami Isten legfőbb sérthetetlenségét tükrözi, elsődleges és alapvető módon az emberi élet sérthetetlenségében jelentkezik. Ebből következően önámító és hiábavaló az az általános megfontolás, amely ugyan az emberi jogok közül például az egészséghez, a lakáshoz, a munkához, a családhoz, a kultúrához való jogokat emlegeti, de a legfőbbet, az élethez való jogot, mint legelsőt, a többi személyi jogforrását és föltételét nem védelmezi minden erejével.” (Christifideles Laici, 38). A meggyilkolt, meg nem született gyermekek sejtjei felhasználásával készült vakcinák használata ellentmond a meg nem született élet „minden erővel” való védelmének.

materiális együttműködés teológiai elve minden bizonnyal érvényes, és számos esetre alkalmazható (pl. adófizetés, rabszolgamunkával készült termékek használata és így tovább). Ez az elv azonban aligha alkalmazható a magzati sejtvonalakból készült vakcinák esetében, mert azok, akik tudatosan és önkéntesen ilyen vakcinákat kapnak, bár nagyon távoli módon, mégis egyfajta összefüggésbe kerülnek az abortuszipar folyamatával.

Az abortusz bűne olyan rettenetes, hogy bármilyen összefüggés ezzel a bűncselekménnyel erkölcstelen, még ha nagyon távoli is, és semmilyen körülmények között nem elfogadható egy katolikus számára, ha teljesen tudatában van ennek.

Annak, aki használja ezeket a vakcinákat, tudnia kell, hogy a teste profitál azokból a „gyümölcsökből” (bár lépésnyi távolságban egy sor kémiai folyamat által), amelyek az emberiség egyik legnagyobb bűncselekményéhez kötődnek.

Az abortusz folyamatával való bármilyen kapcsolat, még a legtávolabbi és leghallgatólagosabb is, beárnyékolja az Egyház azon kötelességét, hogy megingathatatlan tanúságot tegyen arról az igazságról, hogy az abortuszt teljes mértékben el kell utasítani. A cél nem szentesítheti az eszközt. Az [abortuszban] ember által megismert egyik legsúlyosabb népirtást ismerjük fel. Világszerte csecsemők millióit mészárolták le anyjuk méhében, és ez a népirtás titkon nap mint nap folytatódik az abortuszipar, az orvosbiológiai kutatás és a magzati technológia által, a kormányok és a nemzetközi szervezetek nyomására, hogy támogassák az ilyen vakcinákat, mint egyik céljukat. Nem most van az ideje, hogy a katolikusok engedjenek; ez súlyos felelőtlenség lenne. Ha a vakcinákat a katolikusok elfogadnák azon az alapon, hogy ez csak „távoli, passzív és materiális együttműködést” jelent a gonosszal, azzal az Egyház az ellenségeinek a kezére játszana, mint utolsó fellegvár az abortusz gonoszságával szemben, meggyengülne.

Mi más lehetne az abortált emberi magzatok sejtvonalaiból készült vakcina, mint az Istentől kapott teremtés rendjének megsértése? Mert ez ennek a rendnek a súlyos megsértésén és a meg nem született gyermek meggyilkolásán alapul. Ha ettől a gyermektől nem tagadták volna meg az élethez való jogot, ha a sejtek (amelyeket folytonosan tovább tenyésztenek a laborban) nem álltak volna rendelkezésre, akkor a vakcinát sem előállítani, sem forgalomba hozni nem lehetett volna. [Hacsak nem választanak más eljárást. F.D. megj.] Ezért Isten szent rendjének kettős megsértését láthatjuk: egyrészt maga az abortusz, másrészt az emberkereskedelem szörnyű üzlete, és az abortált gyermekek maradványainak értékesítése által. Az Istentől kapott teremtés rendjének kettős semmibevétele soha nem lehet indokolt még azon az alapon sem, hogy egy személy vagy a társadalom egészségének megőrzéséhez kellenek az ilyen vakcinák. Társadalmunk egy pótvallást hozott létre: a legfőbb jó az egészség lett, az istenpótlék, akinek áldozatokat kell felajánlani – ebben az esetben egy vakcina által, amely egy másik emberi élet pusztulásán alapul.

A vakcinákat övező etikai kérdések vizsgálata során fel kell tennünk magunknak a kérdést: hogyan és miért vált mindez lehetségessé? Tényleg nem volt más lehetőség? Miért került elő a gyilkosság alapú technológia az orvostudományban, melynek célja sokkal inkább az élet és az egészség volna? Az az orvosbiológiai kutatás, amely kihasználja az ártatlan, meg nem született embert, és a testét „nyersanyagnak” használja vakcinák előállításához, közelebb áll a kannibalizmushoz, mint az gyógyításhoz. Azt is mérlegelni kell, hogy néhány embernek az orvosbiológiai iparban a meg nem született gyermekek sejtvonala egy „termék”, az abortuszt végző és a vakcina gyártó a „beszállító”, és a vakcina fogadója a „fogyasztó”. A gyilkosságon alapuló technológia a reménytelenségben gyökerezik, és a kétségbeesésben végződik. Ellen kell állnunk annak a mítosznak, hogy „nincs más alternatíva”. Éppen ellenkezőleg, azzal a reménnyel és meggyőződéssel kell folytatnunk, hogy léteznek alternatívák, és hogy az emberi találékonyság Isten segítségével felfedezheti ezeket. [Egyéb lehetőségek ma is ismertek és rendelkezésre állnak. F.D. megj.] Ez az egyetlen módja annak, hogy a sötétségből a fényre, a halálból az életbe jussunk.

Az Úr azt mondta, hogy a végidőkben még a kiválasztottakat is elcsábítják (vö. Mk 13,22). Ma az egész Egyháznak és minden katolikus hívőnek törekednie kell arra, hogy megerősödjön a doktrínában [a hitigazságok ismeretében] és a hit gyakorlásában. Az abortusz gonoszságával való szembenézés során a katolikusoknak minden eddiginél jobban kell tartózkodniuk „mindenféle rossztól” (1Tessz 5,22). A testi egészség nem egy abszolút érték. Az Isten törvénye iránt való engedelmességnek és a lelkek örök üdvösségének elsőbbséget kell biztosítani. A kegyetlenül meggyilkolt, meg nem született gyermekek sejtjeiből származó vakcinák egyértelműen apokaliptikus vonásokat idéznek, és lehetséges, hogy a fenevad jelét vetítik előre (lásd Jel 13,16).

Néhány egyházi személy napjainkban azzal nyugtatja meg a híveket, hogy olyan Covid-19 vakcina fogadása, amely egy abortált gyermek sejtvonalaiból származik, erkölcsileg megengedett, ha nem áll rendelkezésre alternatíva. Állításuk igazolásának alapja a gonosszal való „materiális és távoli együttműködés”. Ezek rendkívül antipasztorális és kontraproduktív állítások, különösen, ha figyelembe vesszük az abortuszipar egyre inkább apokaliptikus voltát, és néhány orvosbiológiai kutatás és embrionális technológia embertelen jellegét.

A katolikusoknak kategorikusan kell állást foglalniuk, jobban, mint valaha, és az abortusz bűnét még a legcsekélyebb mértékben sem ösztönözhetik és nem támogathatják a vakcinák elfogadásával.

Ezért a lelkek örök üdvösségéért való felelősséggel, az apostolok és pásztorok utódaiként lehetetlennek tartjuk, hogy hallgassunk, és kétértelmű hozzáállást tanúsítsunk azon kötelességünkkel kapcsolatban, hogy „teljes elszántsággal” (II. János Pál pápa) ellenálljunk az abortusz „kimondhatatlan bűnének” (II Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 51).

Ez a nyilatkozat különböző országokból származó orvosok és tudósok javaslata alapján készült. Jelentős hozzájárulás érkezett laikusoktól is: nagymamáktól, nagyapáktól, apáktól és családanyáktól, valamint fiataloktól. A megkérdezettek mindegyike – kortól, nemzetiségtől és hivatástól függetlenül – egyhangúlag és szinte ösztönösen elutasította az abortált gyermekek sejtvonalaiból származó vakcina ötletét. Továbbá az ilyen vakcinák  alkalmazásához kínált megokolást („materiális, távoli együttműködés”) gyengének és elfogadhatatlannak ítélték. Ez megnyugtató, ugyanakkor nagyon jelentős: egyhangú válaszuk az értelem és a „sensus fidei” erejének további bizonyítéka.

Minden eddiginél nagyobb szükségünk van a hitvallók és vértanúk lelkületére, akik a saját koruk gonoszságával való együttműködés legkisebb gyanúját is elkerülték. Isten Igéje mondja: „legyetek kifogástalanok és tiszták, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben.” (Fil 2,15).

2020. december 12., A Guadalupe-i Szűzanya emléknapja

+ Janis Pujats bíboros, rigai érsek

+Tomash Peta, az asztanai Szent Mária érseke

+ Jan Pawel Lenga, Karaganda érsek/nyugalmazott püspök

+ Joseph E. Strickland, Tyler püspöke (USA)

+ Athanasius Schneider, az asztanai Szűz Mária érsekség segédpüspöke

[A fordítást ellenőrizte és megjegyzésekkel ellátta: Fülep Dániel biológus, r.k. teológus]

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. december 24.