Harry Potter kritika - 2. oldal

A harmadik kötet valamivel kevésbé undorító; az első három könyv közül ez a “legkedélyesebb”. Az alábbiakat emelnénk ki belőle:

III. kötet

81. oldal:

“A táncoló lángnyelvek fényében egy hórihorgas, köpönyeges alak körvonalai rajzolódtak ki. A jövevény arcát mélyen lehúzott csuklya takarta. Harry pillantása lefelé siklott, s amit látott, attól görcsbe rándult a gyomra. A köpeny résén egy zöldesszürke, nyálkásan fénylő, cafatos kéz lógott ki. Mintha egy oszló vízihulla keze lett volna... /.../ Azután hosszú, elnyújtott hörgés hallatszott a csuklya alól: az arctalan alak mély lélegzetet vett...”

129-130. oldal: (A mumus különféle alakokban jelenik meg a gyerekeknek:)

“...egy vérfoltos, bepólyált múmia tűnt fel. Nehézkes, merev léptekkel elindult Parvati felé, két karja lassan felemelkedett...”

“...beesett, zöldes arcú, földig érő, fekete hajú nőalak jelent meg - egy sikítószellem. Hatalmasra tátotta a száját, s a termet földöntúli hang töltötte be - hosszú, panaszos sikoly...”

“A kísértet farkát kergető patkánnyá változott, abból ... tekergő-vonagló csörgőkígyó lett, abból pedig ... egy csupasz, véres szemgolyó. /.../ A szemgolyó helyét egy levágott kéz vette át, ami nyomban a tenyerére fordult, és rák módjára mászni kezdett.”

“Többen felsikoltottak. Két méter magas óriáspók közeledett Ron felé, csáprágóját fenyegetően csattogtatva.”

221. oldal:

“A terem ismét sötétbe borult, és Harryt megcsapta a dermesztő hideg. A dementor hörögve beszívta a levegőt, rothadó kezével Harry után nyúlt, és ...”

 310-311. oldal:

“Az alak olyan volt, mint egy két lábon járó holttest. Derékig érő, csimbókos haja féig eltakarta halálfejszerű, vigyorgó arcát. Állkapcsára és pofacsontjára mintha rászáradt volna a viaszsárga bőr; csak a sötét szemüregek mélyén megcsillanó fény jelezte, hogy él.”

343. oldal: (a mandragórák után /ld II. kötet/ a csecsemő ismét egy visszataszító kép részeként:)

“Pettigrew sírva fakadt, s ettől csak még vissztaszítóbb látványt nyújtott; ahogy ott kuporgott a padlón, olyan volt, mint egy csúnya, kopaszodó óriáscsecsemő”

353. oldal:

“Érezte a dementorok borzalmas auráját, s hörgő sóhajaik gonosz szélviharként kavarogtak körülötte. A legközelebb álló dementor mintha habozott volna - azután felemelte rothadó kezeit, és hátrahajtotta csuklyáját.

A kámzsa alól a vak halál arca bukkant elő. A feleslegessé vált szemüregeket vékony, szürkés hártya nőtte be. Nem úgy a szájat... a sötéten ásító, alaktalan lyukon halálhörgést idéző zajjal süvített be a levegő... /.../

...érezte a jeges lehelletet... vele végeznek hát elsőként... az oszló test bűze megcsapta az orrát...”


Az idézetek korántsem merítik ki a könyv teljes iszonyat-tárházát. Ahhoz azonban ennyi is elegendő, hogy képet adjon arról, mit is olvasnak a gyermekeink. 11 éves fiunk sem kivétel: ő is viharos gyorsasággal elolvasta mind a 4 eddig megjelent kötetet. Ezután olvastuk Gál Péter atyának az  Új Emberben megjelent cikkét, majd pedig meghallgattuk e témáról szóló előadását is, melyben sok szempontból, nagyon világosan elhelyezte a fent idézett könyveket a mai valóság palettáján (sokat segített, hogy korábban olvastuk A New Age keresztény szemmel című könyvét is).

Ekkor az események időrendi sorrendje miatt már csak egyetlen lehetőségünk maradt: gyermekünkkel beszélgetve “helyére tenni” mindazt, amit olvasott. Mindezt azzal kezdtük, hogy először megkérdeztük tőle, hogy mit gondol a könyvekről. Először azt válaszolta, hogy olvasás közben és utána is sokszor félelmet és szorongást keltett benne, amit olvasott. Arra is volt példa, hogy - ami egyébként nem szokott nála előfordulni - este a félelemtől és szorongástól nem tudott elaludni, és azt is kérte, hogy a villanyt hagyjuk égve éjszakára.

Ezután - leegyszerűsítve, hogy a gyermekünk számára érthető legyen - a következőkben fogalmaztuk meg a véleményünket:

1. Mi a ebben a könyvben?

  • az, hogy nagyon izgalmas;
  • az, hogy Harry, a főhős a jó oldalon áll, és az egyes kötetek végén a jó győz.

2. Mi rossz a könyvben?

  • az, hogy félelmetes, szorongást kelt: A visszataszító, hátborzongató, undorító dolgok nem Istentől valók. Isten nem kelt bennünk fölöslegesen félelmet, szorongást, hiszen szeretetből teremtett mindnyájunkat. Életünk folyamán Őhozzá kell egyre közelebb kerülnünk. Ezen az úton - a nehézségek ellenére is - egyre több örömmel tölt el bennünket az Úristen közelsége.

A hozzá vezető úton kísértésekkel is találkozunk. Ezek a bukott angyalnak, a sátánnak az erőfeszítései, aki mindent megtesz azért, hogy megakadályozza azt, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez. Félnünk azonban nem kell tőle, hiszen mi az Úr Jézushoz tartozunk, aki legyőzte “e világ fejedelmét”. A gonosz kísértéseit imádsággal az Úr Jézus segítségével mi is legyőzhetjük.

  • Az, hogy elfogadtatja és megszeretteti a gyerekekkel a főhős homlokán lévő jelet (amely a sátánizmus egyik jele) és a varázslást (mágiát) - ugyanakkor rossznak, ostobának, gonosznak tünteti fel a muglikat (akik nem varázsolnak). Természetfeletti képességek és történések nélkül is boldogok lehetünk.
  • Az, hogy van benne MESE, és van benne VALÓSÁG, de annyira összekeverve, hogy a gyerekek nem tudják, mi igaz benne, mi nem.

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.