Először is, a lengyel [helyesen: karagandai. A szerk.] Jan Pawel Lenga nyugdíjas érsek azt mondta, hogy azok a püspökök, akik kézbe áldozásra kényszerítik az embereket, „a pokolba kerülnek”. ITT

Ahhoz, hogy egy ember a pokolra jusson, halálos bűnt kell elkövetnie. Ahhoz, hogy a bűn halálos bűn legyen, amiért valaki felelősséggel tartozik, a dolognak súlyosnak kell lennie, az embernek tudnia kell, hogy helytelen, aztán tovább menni, és megtenni, vagy azt tanácsolni, hogy meg kell tenni, másokat kényszeríteni, hogy tegyék, stb. KILENC módon lehet osztozni mások bűnösségében.

Minden, ami az Eucharisztiához és a szentáldozáshoz kapcsolódik, komoly dolog, tehát ugyanezen bűncselekmények súlyosak a tartalmuk miatt.

Ami a tudást illeti, a mai püspökök egykorú férfiak. Valószínű, hogy néhányuknak igazán rossz volt a szemináriumi képzése. Bár papként is eltöltöttek valamennyi időt, miközben papi hivatásuk arra kötelezte őket, hogy tájékozódjanak minden, a hivatásukat befolyásoló központi kérdésről. A püspököknek is ugyanezt kell tenniük. A papok és a püspökök nem tudnak könnyen hivatkozni a tudatlanságra, ha azzal védekeznek, hogy nem tudták, hogy bizonyos dolgokkal bűn követnek el. Tudatlanságuk büntetendő.

Ezen kívül nem tartozik az egyes püspökök hatáskörébe a nyelvre áldozás megtiltása. És mégis vannak, akik ezt megteszik, a „közegészségügy” mentsége alatt. Egyszerűen megszabadulnak az ultra vires [érvénytelen.  A ford.] akaratuk kényszerétől, mivel a nyájnak kevés az ereje, hogy szembe szálljon velük.

Ahogy korábban már elmondtuk …

A LifeSite oldaláról:

21 orvos azt mondja a püspököknek, hogy a nyelvre áldozás ’biztonságosabb’, mint kézbe. [A cikk magyar változata elolvasható itt. A szerk.]

„A higiénia szempontjából teljesen érthetetlen számunkra, hogy miért tiltották meg a nyelvre áldozást Ausztriában. Biztonságosabbnak tekintjük az áldozás ezen formáját.”

2020. 2020. június 26. ( LifeSiteNews ) – Huszonöt osztrák orvos írt levelet, amelyben országuk püspöki konferenciájához fellebbeztek, hogy szüntessék meg a nyelvre áldozás tényleges tilalmát, amelyet azóta léptettek életbe, mióta a kézbe áldozást jelölték meg a megszentelt ostya egyetlen engedélyezett átadási formájának.

[…]

Tovább mentek azt ismertetve, hogy a hagyományos katolikus liturgiában – vagyis a mise tridenti rítusában – a koronavírus elterjedésének megakadályozására szolgáló intézkedések még szélesebb körben vannak jelen, mint a Novus Ordo-ban, amikor a pap köteles hüvelykujját és a mutatóujját összekapcsolva tartani attól a pillanattól kezdve, amikor konszekrálja a kenyeret, azokat csak arra használva, hogy ettől kezdve megérintsék az ostyát egészen addig a pillanatig, amíg meg nem tisztítja saját kezét.

[…]

Az orvosok megjegyezték, hogy „azok a papok, akik a tradicionális rítus szerint ünnepelnek, tapasztalattal rendelkeznek a nyelvre áldozásban, és gyakorlatilag soha nem érintkeznek az áldozó szájával. Ha ez megtörténne, akkor a papot olyan felelősséggel lehetne ellátni, hogy a jelenlegi helyzetre való tekintettel megszakítja a szentáldozást és megtisztítja a kezét.”

Megjegyezték azt is, hogy ha a hívek letérdelnek a szentáldozáshoz, a cseppfertőzés kevésbé valószínű, mert a pap arca nincs egy magasságban a szentáldozást végző arcával.

„A higiénia szempontjából abszolút érthetetlen számunkra, hogy miért tiltották be a nyelvre áldozást Ausztriában. A kézbe áldozásnál biztonságosabbnak tekintjük az áldozás ezen formáját”- írták az orvosok. Hangsúlyozták azt is, hogy a legtöbb szennyeződés a megsérült kéz eredménye, idézve Dr. Bosciát, aki májusban ezt írta: „Bizonyos, hogy a kéz az a testrész, amely a legjobban ki van kitéve a kórokozóknak.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. augusztus 8.