12. A FILMBEN MÉG A TÖRTÉNELMET IS MEGJAVÍTJÁK

Hollywoodban film készült II. Katalin cárnőről. Hogy a játék annál hívebben utánozhassa a történetet, a rendezéshez meghívtak egy orosz történettudóst is. Ez a történeti igazság címén tiltakozott a darab befejezése ellen, amely kielégíti ugyan a nézők igazságérzetét, de nem felel meg a valóságnak.

A tudóst azonban leintették, mondván, hogy az olyan darab, amelyben a bűnös nem bűnhődik és az érdem nem nyert elismerést, megbukik. A darabban bemutatott igazságszolgáltatásnak nemesítő hatása fontosabb, – mondották– mint egy-egy adatnak történeti hűsége, amely adatot a legtöbb szemlélő nem is ismeri.

És valóban, még a legromlottabb és legegyszerűbb emberi szívben is uralkodik az igazságosság valamelyes érzése. Színdarabokban, filmekben, regényekben megköveteli a megnyugtató befejezést (happy end-et).

Hányszor megtörtént már, hogy a közönség kifütyülte azt a darabot vagy tüntetett ellene, melyben nem érvényesült az igazságosság.

Hányszor megtörténik, hogy valakit sérelem ér. A bírósághoz fordul; az emberek lebeszélik, hogy ne tegye, a költségek többe kerülnek, mint amennyi haszna lehetne a kedvező ítéletből. De mindegy; ha mindene rámegy is, az igazságkeresés ösztönös vágya űzi, hajtja, kergeti, kényszeríti, hogy mindenáron keresse és kikényszerítse az igazát.

Ha egy-egy nagyobb bűntényt, pl. gyilkosságot fedeznek fel, mennyire erőlködik nemcsak a rendőrség, csendőrség, hanem a közönség és a sajtó is, a tettes előkerítésében.

Csak éppen Istenről tételeznénk fel, hogy benne nyoma sincs az igazságérzetnek? Márpedig valóban ezt kellene róla állítanunk másvilági igazságszolgáltatás nélkül. Mi több, a másvilági leszámolás és jutalmazás nélkül Isten a legigazságtalanabb lény volna.

E földi életben t. i. nincs, nem volt és nem lesz, mert nem is lehet teljes igazságszolgáltatás.

Hányszor tapasztaljuk, hogy a gazembereknek földi élete zavartalan s szerencsés. Az emberek hódolnak előttük, félnek tőlük, tisztelet, becsülés, rang, kitüntetés az osztályrészük. Viszont gyakran a legjobb s legérdemesebb emberek sorsa e földi életben csupán szenvedés, félreértés, csalódás, üldöztetés.

A német közmondás is azt tartja: „Die kleinen Diebe hängt man auf, die grossen lässt man laufen.” (Magyarul: A kis tolvajokat felakasztják, a nagyokat szabadon engedik.)

Walter Berant írja: „The Chaplin of the fleet” c. munkájában: „In this world one man steals a pig and is clapped in gaol; one man slaughters a thousand and is made a duke.” (Magyarul: E világon az egyik disznót lop és börtönbe jut, a másik ezreket gyilkol meg és herceggé lesz.)

A zsidó nép Krisztust, az Istenembert keresztre feszítteti, és Barabbást, a rablógyilkost felmenteti. Heródes, a részeges házasságtörő, boldogan uralkodik és dőzsöl, Keresztelő Szent Jánost pedig, a legnagyobb prófétát lefejezteti. Ahogyan Chesterton is írja, hogy gyakran a nagy tolvaj bünteti a kicsinyt, és a gazember az ártatlant.

A hatalmasok bűnei legtöbbször megtorolatlanul maradnak, ahogyan Shakespeare is mondja: „E világ romlott áradatában az arannyal telt kéz félrelökheti a jogot, és a telt erszény megvásárolhatja a törvényt.” (Hamlet, III. 3.)

Sok bűn nem is tudódik ki. Éppen a legügyesebb és legravaszabb bűnösöké nem.

Végre a földi igazságszolgáltatás csak a tények alapján ítélhet, de nem a titkos szándékok, tervek, indulatok felett, holott ezek a gonosztetteknek forrásai, kiindulópontjai, indítóokai.

13. ESETEK, PÉLDÁK

A földi igazságszolgáltatás hiánya és tökéletlensége talán nem is annyira kirívó elméletben. Annál inkább egyes borzalmas esetek tükrében. Íme néhány, találomra említett példa a földi igazságszolgáltatás gyakori csődjének szemléltetésére, illetve annak bizonyítására, hogy a földi bűnhődés gyakran vagy nincs, vagy nem is lehet arányban a bűnök nagyságával, súlyával, számával és elkövetésük borzalmas módjával.

1925. július 27-30 között a világ összes lapjai közölték, hogy Kínában elfogták Kornilon-t. A legborzalmasabb, legelvetemültebb és legveszedelmesebb bandita volt, akit valaha a világ a hátán hordott. Egymaga ezer embert gyilkolt le. Csak egyetlen példa: megbetegedett. Kis parasztházban keresett menedéket. A ház lakói félelmükben még ápolták is, míg teljesen felgyógyult. Mikor egészsége helyreállt és már képes volt a házat elhagyni, meggyilkolta a jótevő parasztot, feleségét és gyermeküket. Felakasztották, de vajon nem érdemelt volna-e ezerszeresen halálos büntetést?

Más: 1926-ban leplezték le a galíciai Nowó-Sontz városban Rucuk nevű kéjgyilkost. 53 embert gyilkolt le. Lakására csalta őket, asszonyokat és gyermekeket. Lekötözte őket, azután lassan kezdte vagdalni róluk a húst és a legválogatottabb kínzásokkal valósággal ízekre aprította őket. A saját kivégeztetését is szinte örömmel fogadta. Hol maradt itt a földi igazságszolgáltatás?

1927. augusztus 19-én csak halála után fedezték fel Domischenko nevű korcsmárosnak szörnyű bűnét, aki meggyilkolta és besózta vendégeit, húsukból pedig pástétomot sütött. Egy ládában hetven ember csontvázát találták meg, hat hordóban pedig besózott emberhúst.

Ismétlem, bűnét csak halála után fedezték fel, amely 93 éves korában érte. Tehát ritka magas kort ért meg. Esetét részletesen közölték a magyar lapok is, pl. Új Nemzedék 1927. aug. 20. száma.

Domischenko esetében a földi igazságszolgáltatás egyáltalán nem érvényesülhetett.

Még emlékezetes Matuska Szilveszternek a merénylete, aki Biatorbágyon egy vonatot felrobbantott, úgy, hogy 37 ember életét veszítette és számosan megsebesültek. 1934-ben 6 évre ítélték el Kremsben. Később áttették Magyarországra, de bizonyos nemzetközi megállapítások miatt itt sem lehetett halálra ítélni.

Nagyrév községben a falu bábája legalább száz magyar életet rabolt el, de bűnét oly ügyesen követte el, hogy őt nem kevesebb, mint hétszer mentették fel az ellene emelt vád alól. (Lásd Benkő Viktor ref. lelkész debreceni előadása: 1930. jan. és Nemzeti Újság 1930. jan. 30. száma.)

1939 júliusában Duposan nevű községben egy Edveder Mihály nevű földmíves halálos ágyán megdöbbentő vallomást tett. János nevű testvérével tíz éven keresztül oroszországi menekülteket csempészett át a Dnyeszteren Romániába. A vagyonosabbakat meggyilkolták és kifosztották. Kb. 50 embert gyilkoltak így meg. A hatóság eleinte kétkedéssel fogadta a vallomás megbízhatóságát, de a nyomozás során egész halom emberi csontvázat találtak meg kutak fenekén és pincékben. Edveder azonban időközben meghalt. Hol maradt itt a földi büntetés? (Nemzeti Újság, 1939. júl. 16. száma és több más magyar és román napilap.)

Vagy ott van Petiot francia orvos példája, akinek tömeggyilkosságait 1944-ben fedezték fel. A párizsi Lesuer-utcában az őt felkereső betegek százait megölte, kifosztotta és pincéjében elégette. Borzalmainak felfedezése után megszökött. E sorok írásáig még nem találtak rá.

De minek folytassam e borzalmas esetek felsorolását. Mindnyájan tudjuk, hogy az emberek ezrei s százezrei naponta követnek el súlyos bűnöket és vétkeket, házasságtöréseket, nőket s gyermekeket rontanak meg, fertőznek meg, nagyban lopnak s csalnak és hasonló szörnyűségeket követnek el anélkül, hogy a törvény sújtó keze érintené őket.

E példák hallatára nem kell-e igazat adnunk Huysmansnak, aki szerint: ,,Az emberi ítélkezés gyakran olyan gyalázatos, hogy már ez egyedül bizonyítja egy másfajta igazságszolgáltatás létezését.” (Huysmans: Enroute 364.)

14. ÁRTATLANUL ELÍTÉLVE

Mily rosszul esik csak hallani vagy olvasni is e két szót: ártatlanul elítélve! És sajnos, mily gyakori az igazságszolgáltatásnak ez a tévedése (erreur judiciaire, Justizmord).

Nem is szólok itt a vértanúk millióiról, akik hitük, vallásuk, meggyőződésük miatt kerültek a vérpadra.

Nem szólok a gyónási titoknak sok áldozatáról, kezdve Nepomuki Szent Jánostól a mai napokig. (Lásd lg. Mich. Schuler: Die Martyrer des Beichtsiegels. III. Aufl. Würzburg. F. X. Buchersche Verl.)

Figyelmen kívül hagyjuk a régebbi idők ú.n. boszorkányainak halálra ítélését.

Jelen fejezetben kimondottan bírói tévedéseknek néhány újabb esetét említjük meg annak bizonyítására, hogy egyes esetekben milyen esendő, megbízhatatlan és végzetes eredményű a földi igazságszolgáltatás.

Kezdjük Köteles Mihály esetével, amely annakidején az egész jogi világot foglalkoztatta: nején elkövetett gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházra ítélték el. 9 év múlva derült ki ártatlansága.

Lesurquest látszólag elvitathatatlanul komoly bizonyítékok alapján gyilkosság miatt halálra ítélték. Kivégzése után négy évre tűnt ki teljes ártatlansága. (Zsoldos Benő bpesti kir. ítélőtáblái bíró közlése: 1925. júl. 12.) A győrmegyei Zámoly község közelében 1920-ban meggyilkolták Schreiner István molnárt. Néhány körülmény szinte meggyőzte a bíróságot, hogy a meggyilkoltnak öccse követte el a gyilkosságot. Kötél általi halálra ítélték, de kormányzói kegyelemmel 15 évi fegyházbüntetésre változtatták át büntetését. 1922. év vége felé feltétlen megállapítást nyert teljes ártatlansága.

1925. S. Pál dánosszentmiklósi gazdát halála után mentették fel testvérgyilkosság vádja alól. (1925.)

Több külföldi lap (hazánkban a Magyarság: 1926. IV. 7.) közölte, hogy 1914-ben két embert életfogytiglani börtönre ítéltek egy Grimaldos nevű falubeli társuk meggyilkolása miatt. Tizenkét év múlva a meggyilkoltnak vélt Grimaldos előkerült élve és makkegészségesen. Kitűnt, hogy búcsú nélkül külföldre utazott és 12 év múlva került vissza.

1906 márciusában Miskolc mellett a mezőcsáti járás egyik községében, háza kertjében baltával szétvert fejjel holtan találtak egy vagyonos gazdálkodót. A gyanú az akkor 19 éves fia ellen irányult. Rendkívül sok terhelő körülmény vallott a fiú bűnössége mellett. A Kúria jogerősen tízévi fegyházra ítélte és csak fiatal korára való tekintettel nem szabtak rá halálos ítéletet. A gyilkosság után pontosan 20 évvel kétségtelenül beigazolódott, hogy a gyilkosságot nem a fiú, hanem édesanyjának a szeretője követte el. A fiú azonban közben már leülte 10 évét a fegyházban.

1928-ban egy lopott nagy bőröndöt találtak V. S. kocsiján. A kocsi tulajdonosát és kocsisát vélték tolvajnak, és a törvényszék, majd az ítélőtábla, végre a Kúria mindkét vádlottat nyolc hónapi börtönre ítélte, tehát az ítélet jogerőssé vált. Az ítélet után jelentkezett az igazi tolvaj.

1920-ban jogerősen börtönbüntetésre ítéltek egy Sz. M. nevű állomáselöljárót, aki büntetését ki is töltötte, sőt az államvasutaktól el is bocsátották. Nyolc évvel később derült ki teljes ártatlansága, úgyhogy a bíróság őt az ellene emelt vád és következményei alól felmentette.

A német igazságszolgáltatás egyik legnagyobb tévedésének tekinthetjük egy Dujardin nevű porosz csendőr esetét. 1919 elején egy Jaquet nevű földbirtokos Berlin közelében külön őrizetet kért, mert a környékből megfenyegették, hogy végeznek vele. A hatóság Dujardin próbacsendőrt rendelte ki a földbirtokos védelmére. Egyik éjszaka a földbirtokos felesége szörnyű sivalkodással verte fel az épület csendjét. A cselédség Jaquetet hatalmas vértócsában holtan találta az ágyban. Az asszony azt vallotta, hogy ő a lövés zajára szaladt ura hálószobájába és látta a csendőrt onnan kisietni. A bíróság a csendőrt 15 évi fegyházra ítélte, noha a csendőr váltig tagadta bűnösségét.

Az özvegy a csendőr elítélése után másodszor is férjhez ment és ennek egy alkalommal megvallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot. A csendőrt felmentették, amikor már kilenc és fél évet töltött ártatlanul a fegyházban. A számára megállapított kártérítési összeg persze semmiképp sem tudta őt kárpótolni a kiállott közel tíz évi lelki s testi szenvedésekért.

1926-ban K. F. szabolcsmegyei Hanyi községi jómódú gazdaembert azzal vádolták, hogy megmérgezte apját. Évekig húzódott az ügy. A vádlottat nyolc évi fegyházra ítélték. Két évet már le is ült, amikor a Királyi Tábla felmentette, mert kitűnt teljes ártatlansága.

1932-ben a tápióbicskei csősz meggyilkolásáért N. A. tápióbicskei gazdát 12 évi fegyházra ítélték. Később a felesége és anyósa megvallotta, hogy más volt a gyilkos.

 Az északamerikai Ohio államban levő Sanduskyben 1924-ben ketten vetélkedtek Winks Dorottya kezéért: Linkers gyáros és Ward H. tisztviselő. A leányt egy nap meggyilkolva találták. A gyanú Wardra terelődött. A bíróság halálos ítéletet hozott, amelyet azonban kegyelmi úton életfogytiglani fogházra változtattak. Ward már tíz évet töltött a fogházban, amikor Linkers halála előtt búcsúlevelet írt, amelyben megvallotta, hogy tíz évvel ezelőtt ő gyilkolta le a leányt, mert nem őt, hanem a szegény tisztviselőt szerette.

1934-ben a párizsi haditörvényszék felmentett a vád alól egy Chapelant nevű halott hadnagyot, akit húsz év előtt (1914 okt.) kivégeztek „gyávaság” címen. Mivel a hadnagy két lábsebe miatt állni nem tudott, hordágyhoz kötözték, a hordágyat felállították s úgy adott le rá egy szakasz sortüzet. Húsz év múlva a tanúk egyöntetűen vallották, hogy a hadnagy az utolsó percig, még sebesülten is, hősies bátorsággal visszaverte a német támadást. Felmentették – halála után húsz évvel.

Még 1924-ben kötél általi halálra, majd kegyelmi úton életfogytiglani fegyházra ítéltek egy Ovarik Alajos nevű legényt, akit egy olmützi hentesmester meggyilkolásával vádoltak. A vádlott már kilenc évig sínylődött a fegyházban, amikor egy Zaics nevű, öngyilkossá lett cipész búcsúlevelében megvallotta, hogy ő gyilkolta meg a hentesmestert.

A párizsi hadbíróság 1935 januárjában elégtételt adott egy bányász házaspárnak és két gyermekének, akiket kémkedés miatt ítéltek el. Az asszonyt 20 évre, a három férfit 5–5 évi kényszermunkára ítélték el. Húsz év múlva derült ki teljes ártatlanságuk, közben a házaspár már meghalt.

1914-ben Lukács Istvánné verbőci lakos levelet kapott Amerikában élő férjétől, amelyben írja, hogy nemsokára szép ajándékot küld. A csomag azonban nem érkezett meg, mert a washingtoni postahivatal gyanúsnak találta és felbontotta. A csomagban biblia volt, amely a felbontáskor felrobbant. Egy tisztviselőt megölt, kettőt megsebesített. A rendőrség a csomag feladójaként szerepelt Lukácsot letartóztatta, a bíróság pedig tizenöt évi fegyházra ítélte. Már két évig őrlődött Lukács a fegyházban, amikor kitűnt, hogy a pokolgépes csomagot nem Lukács, hanem egy P. M. nevű egyén küldte Lukács nevével, aki bűnét meg is vallotta.

Még egy utolsó eset:

1933-ban a debreceni törvényszék G. Gy. OTI pénzbeszedőt 237. nyugta eltűnése miatt két és félévi fegyházra ítélte, amit G. Gy. ki is töltött. Az eltűnés után hat évre (1939.) egy névtelen levelet kapott, amelyben a feladó elküldte neki a 237. nyugtát a 65.100 pengőről, amelyre annakidején a vádlott hiába hivatkozott.

15. MI KÖVETKEZIK MINDEBBŐL?

Módomban volna az előbbi fejezetben közölt ártatlanul elítéltek sorát még számos hasonlóval megtoldani. Talán már az eddigiekkel is túlságosan igénybe vettem olvasóim türelmét. Ámde csak ilyen nagyszámú eset sorbaállítása döbbentheti az olvasót arra a meggyőződésre, hogy ilyen, az életben helyrehozhatatlan igazságtalanságoknak már csupa hallása, hát még szörnyű átélése, mennyire „égbe kiáltóan” követeli a másvilági elégtételadást, az igazságosságnak teljes, végérvényes érvényesítését, a tökéletes kiegyenlítést.

Úristen! Te vagy maga az igazságosság!

Ha az emberek lelkébe, szívébe, vérébe, öklébe préselted az igazságosság és igazságkeresés ösztönét, csak Te magad lennél igazságtalan?

Úristen, Te a bölcs Teremtő, végtelen, gazdag, jóságos és mindenható vagy. Módodban áll tehát a teljes, végső és kiegyenlítő igazságszolgáltatás. És éppen Te tagadnád meg ezt tőlünk?

El tudnád tűrni, hogy pl. egy irgalmas nővér, aki egy egész, hosszú életén át fizetés, elismerés, jutalom, szabadság, legolcsóbb szórakozások élvezésének lehetősége nélkül, édesanyai módon ápolta a rühes, tetves, nyomorék gyermekeket – ugyanarra a sorsra jusson, mint a vén kéjenc, aki egész életében itta a bűnt és fertőzte a lelkek ezreit?

El tudnád viselni, hogy az ártatlanul börtönbe vetett, őrülten szenvedő, sínylődő, sorvadó, felőrlődő vagy éppen itt kínszenvedett halandó ugyanúgy pusztuljon el, mint az ügyes és körmönfont világcsaló, akit a földi hatalom keze nem tudott elérni?

El tudnád viselni, hogy az ártatlanul halálra ítéltek teljesen ugyanazzal a halállal pusztuljanak el, mint azok az emberi szörnyetegek, akik száz vagy ezer gyilkosság és hasonló bűnök miatt ezerszeres halált érdemeltek volna?

Te, aki úgy teremtetted szívünket, hogy még a legegyszerűbb mesében is kielégítő megoldást kívánjunk, megtagadnád a világtörténelem drámája utolsó felvonásának ,,happy-end”’-jét?

Te magad volnál, aki meghazudtolnád a mondást, hogy malmaid lassan őrölnek, de biztosan, és hogy Te se nem sietsz, se nem felejtesz?

Te, aki a tartós és zavartalan boldogság elolthatatlan vágyát, gondját és ösztönét lehelted lelkünkbe, félrevezethetnél minket azzal, hogy a boldogságnak egyik alkotó elemét, az eszményi igazságszolgáltatást megtagadnád tőlünk?

Uram, Istenem! Mindezt lehetetlennek, képtelennek, elgondolhatatlannak kell tartanunk.

Ezért igenis hiszünk egy örök isteni igazságban, hisszük, hogy van egy másvilág, amelyben e földi rengeteg tévedés, félreismerés és igazságtalanság után felvirrad az igazság napja és kiegyenlítődik a jónak és rossznak, az erénynek és bűnnek, az érdemnek és a gaz romlottságnak a viszonya.

A bibliai Tóbiással együtt megnyugodva imádkozzuk: „Te igaz vagy, Uram, és igazságos minden ítéleted, minden utad pedig irgalom, hűség és igazságosság.” (Tóbiás 3, 2.)

(folyt.)

Létrehozva 2020. június 12.