Tower Vilmos SJ: Másvilág, pokol, mennyország (1)

“Tower Vilmosnak illemtani könyveit olvastam eddig. Akkor még voltak ilyen művek (is). Ma ellenben ott tartunk, hogy nincsenek, legalábbis olyanok, melyeknek közük lenne a Tízparancsolathoz és főleg a Tízparancsolat hirdetőjéhez, Istenhez. Isten ugyanis minden ember lelkiismeretében ugyanazt a tíz mondatot sugallja, mint amit Mózesnek kijelentett a szent hegyen.

Ám egy illemtannak vannak változó elemei is. Ma egyetemes magatartás a változó elemek mögött nem meglátni a soha nem változót! Vagyis a törés hermeneutikája eluralkodott Európában az ember-, a történelem- és az egyházszemléletben.

Tower Vilmos “”Másvilág, pokol, mennyország”” című könyvét először olvasva megdöbbenve tapasztaltam a változó elemek (stílus, bizonyos értelmi megközelítések, példák) mögött felragyogó örök igazságokat.
Tower nemzedéke számomra az előző nemzedék. Miért ne hallgatnám meg ezt a nemzedéket? Ez olyan, mintha szüleimre nem hallgattam volna!
Tower könyve a keresztény katolikus hit erőteljes, hiteles megfogalmazása. Hallgassuk meg hát az előző nemzedéket is!

Barsi Balázs OFM

Tower könyve előszavában megvallja, hogy az eszkatológia irodalma, legalábbis magyar nyelven “”nagyon szűkkörű””, továbbá, hogy “”a templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb felvilágosítást”” az eszkatológiáról… E könyvével, amint írja, ezt az űrt óhajtotta betölteni, amelyet elsősorban a “” keresztény nagyközönség””-nek szánt, de “”talán érdeklődéssel forgathat a hittudományok szakembere is””.

Gondosan különbséget tesz a gyakorta kétes apokaliptikus magánkinyilatkoztatások és az egyházi tanítóhivatal hivatalos állásfoglalásai között. Ez művének egyik legnagyobb érdeme. A másik, hogy pokol, a purgatórium és a mennyország mibenlétének tárgyalása során a teológián kívüli tudományok (főleg biológia, az antropológia és a pszichológia) eredményeit is eredményesen alkalmazza. Lebilincselő logikussággal bebizonyítja, hogy az eszkatológia nem valamiféle pszichologizáló, hamis misztikába csomagolt áltudomány, hanem eredendő része az Istentől kinyilatkoztatott objektív igazságokat tudományosan rendszerező dogmatikának – hiszen jóformán nincs is olyan dogmatikai kézikönyv, amelyben ne kapnának helyet az ide vonatkozó tanítások.

Aligha volt annyira időszerű e mű – mindmáig az egyetlen, magyar szerzőtől való legteljesebb eszkatológia! -, mint ma, amikor már nem az istenes élet lebeg az átlagemberek szeme előtt, hanem a “”dolce vita”” csalfa délibábja, a “”carpe diem”” eredeti horatiusi értelmének kiforgatásából következően a hedonista-utilitarista életmód, a szekuláris társadalom megannyi antropomorf szemfényvesztése, emberistenítő illúziója. Méltó párja korunkból Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa a “”Végidő”” című, magyarul is kapható kötete. E két mű célja nem más, mint hogy rádöbbentse az emberek a jézusi mondat – “”Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.”” (MK 16,16) – roppant súlyosságára, s hogy a kárhozat választása helye tt elvezze őket a “”visio Dei beatifica”” állapotába, Isten boldogító színe “


Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” (Szt. Pál ap. szavai: Zsid. 13, 14.)

Hitünk tanítja, hogy földi életünk legfőbb és végső célja, hogy Istent megismerve, szeretve és neki szolgálva az örök üdvösséget elnyerjük.

Másszóval: Hitünk az emberi élet súlypontját a másvilágba helyezi. Ehhez a másvilági élethez hasonlítva, a mi mostani földi életünk tartamra, fontosságra és értékre szinte elenyészik.

Földi életünk a másvilághoz úgy hasonlít, mint a porszem a hegyhez, mint a csepp a tengerhez, mint a véges a végtelenhez.

És mindennek ellenére a másvilágról oly keveset tudunk, keveset hallunk és felőle talán kevéssé érdeklődünk is.

Kicsi a mi tenyerünk, de ha szemünk elé tesszük, eltakarja előlünk az egész földet és az eget. Hasonlóképp apró, jelentéktelen földi ügyek, érdekek, élvezetek, vágyak, törekvések, elképzelések is képesek lelkünk elől eltakarni, elleplezni a végtelen értékű, örök tartalmú másvilági, igazi életet.

Sajnos, a másvilágról szóló irodalom is nagyon szűkkörű. Magyar nyelven meg egyáltalán nem jelent meg róla részletes munka.

A Görgényi fordította munkák már rég elfogytak, de nem is elégítenék ki a mai olvasót, pl. a Reffo-féle mű a mennyországról csupán csak ellenőrizhetetlen idézetek gyűjteménye, az idézetek forrásának említése nélkül.

Egyéb magyar nyelvű vallásos könyvekben is kevés szó esik a másvilági életről.

Schütz Antal egyetemi tanár írja ,,Krisztus” c. művében (1932. kiad. 233. old.): „Még aki elméletben hiszi is, sőt esetleg hivatásszerűen is hirdeti a másvilágot és ennek a földi életnek másvilági tájékozottságát, annak is gyakorlati magatartásán legtöbbször alig van látszata ennek a másvilági hitnek.”

Az egyházi szónokok szentbeszédeiket rendesen az örök üdvösség elnyerésének kívánásával szokták befejezni, de ezzel azután rendesen be is érik, úgyhogy a templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb felvilágosításokat a másvilágról.

E hiányt óhajtja pótolni jelen mű, amelyet elsősorban a keresztény nagyközönségnek szántam, de amelyet talán érdeklődéssel forgathat a hittudományok szakembere is.

SZERZŐ

(folyt.)

Létrehozva 2020. június 4.