Köszönet Zsuzsának a találatért. A szerk.

Nem, nem őrültünk meg! Tényleg létezik kapcsolat Mary Poppins és az okkult tanok között.

Susan Brinkman már 2010-ben írt erről, amikor elmesélte, hogy egy barátja elvitte a gyerekét az új Mary Poppins Broadway-darabra, és a díszletezésben néhány dolgot furának talált. Idegennek, istentelennek hatott.

Amikor hazaért, kutatni kezdett az interneten információért, és azt találta, hogy a Mary Poppins könyvsorozat alkotója, egy asszony, akit Pamela L. Traversnek hívtak, nagyon is sokat tudott az okkultizmusról, a teozófiáról, a hinduizmusról, a zen-tanításokról stb.

Bár a Disney-film (amit Travers láthatóan utált) tiszta volt, az ő könyvei eléggé sötét hangulatúak, és sokféle okkult elem keveredik bennük, a mágiától a reinkarnációig, mindez pedig a szerző teozófiai képzettársításaiból származik.

A könyv írója Helen Lyndon Goff néven született az ausztráliai Queenslandben, 1899-ben. A szerző, állítása szerint már hároméves korában tudott olvasni. Miután felnőtt, nevét Pamela L. Traversre változtatta, és megpróbálkozott a színészettel, de nem volt benne sikeres. 1924-ben Londonba költözött, ahol színházi tudósításokból tartotta fenn magát. Itt találkozott az ír entellektüellel, George William Russell-lel, akit A. E. Russelként ismertek, s aki Madam Blavatsky és a teozófia követője volt. (A teozófia, amit az egyház elutasított, a gnoszticizmus modern változata, ami összevegyíti a panteista és az okkult tanításokat.)

Russell azt hitte, hogy ő és Travers már találkoztak előző életükben, és összebarátkoztak, majd segített Traversnek kibővíteni ismerősei körét, ahová olyan okkultisták is beletartoztak, mint G. I. Gurdjieff és P. D. Ouspensky. Szintén ő volt, aki bevezette Traverst a keleti ezoterikus tanokba és folklórba, s bátorította őt, hogy saját fantáziáját használva alkosson történeteket.

Nem meglepő, hogy az első Mary Poppins-könyvben, amely 1934-ben jelent meg, sokminden megjelent az okkultista tanokból, ami ekkorra már áthatotta az életét. Teljesen eltérően a tiszta és vidám „Julie Andrews-típusú” Poppinstól, aki megjelenik az 1964-es Disney-filmben, Travers Mary-je szigorú, megkeseredett jellem volt, egy boszorkány, aki tud varázsolni, aki utálta, ha hozzáérnek, és időnként piszokul ijesztő a könyvben.

Helene Vachet a Teozófiai Társaság Kutatási Magazinjától tökéletesen leírja a Mary Poppins-történet és -szimbolika mögött szereplő teozófiai jelentéseket.

1.A varázslónő
Mary Poppins, egy őrangyalhoz, démonhoz vagy kozmikus lényhez hasonlít, aki időről-időre meglátogatja a Földet. – írja Vachet. Az ég és a szél, ami Mary Poppinst a Cseresznyefa utcába hozza, „égi vándorra” utal, amelyet a teozófiai írások sziddhiként, vagyis spirituális erőként írnak le, amelyhez a jógi kapcsolja magát, hogy „megtartsa a dolgokat, túl tengeren és csillagokon”, és hogy ”hallhassa a dévák nyelvét”. Travers Mary Poppins-a a könyvekben „Nagy Kivételként” szerepel, amely Vachet szerint azt jelenti, hogy „Poppins túlhaladja az emberi evolúciót, és a élete merőben szemben áll azokéval, akik még nem érték el ezt a szintet”, erre utal a nyitott fekete esernyő okkult szimbolikája is, mely ráadásul egy beszélő papgájfejben végződik.  Gőgös, magát tökéletesnek tartó, és a körülötte lévő lényeket lenéző, megvető, érzelmeket nem kimutató, egyfajta modern nárcisztikus, akinek nem tudunk semmit a múltjáról, családjáról.

2 Reinkarnáció
Az ember tiszta utalásokat találhat a reinkarnációra abban a jelenetben, ahol egy kis csillag és az újszülött Annabelle szerepel. Amikor a madár megkérdezi, honnét jött, Annabelle így felel: – A Föld vagyok és levegő és tűz és víz… A Sötétből jövök, ahol minden dolognak kezdete van. A tengerből és hullámaiból jövök, az égből és csillagaiból jövök…emlékszem mindenre, ami csak voltam, és gondoltam mindenre, ami leszek. –

3.A kígyókirály
A könyv állatkerti jelenete is bővelkedik okkult fantáziában. Ebben az epizódban az állatok működtetik az állatkertet, és minden ember ketrecben van. Az állatok királya egy hatalmas csuklyás kígyó, akit Poppins „unokatestvérének” szólít.

Az 1964-es Disney-változat Travers-t megrémítette, a beszámolók szerint a szerző határozottan ingerlékeny volt a forgatás alatt, és kifejezetten utálta a végeredményt. A legnagyobb hasfájásai között szerepelt, hogy Bert, a kéményseprő túl nagy szerepet játszott a filmben, hogy a Cseresznyefa utcai ház túl fényűző lett, és hogy Mary Poppinsnak „volt alakja”, ráadásul Julie Andrews személyében túl finom és édes volt.

A filmforgatás körül furcsa pletykák kaptak szárnyra arról, hogy rendkívül lehangoló és deprimált volt a hangulat, a színésznő rosszkedvű volt és megállás nélkül dohányzott, a Bertet játszó Dick Van Dyke alkoholista lett, aki a forgatás alatt végig öngyilkossági gondolatokkal küzdött, még akkor is, amikor a „Chim Chim Cher-ee”-re énekelt és táncolt. Később Matthew Garber, aki a fiatal Michael Banks-t játszotta, tragikus módon 21 éves korában hepatitiszben meghalt Indiában. Karen Dotrice, aki az első filmben a fiatal Jane-t játssza, azt mondta, hogy annak ellenére, hogy mi történt a kulisszák mögött, minden szereplő úgy érezte, hogy valami különös dologban vannak benne.

Azt mondják, a 65-éves Travers kétségbeesetten sírt, amikor először látta a filmet. Ahogy a New York Times írta egy újonnan megjelent cikkben, Travers „egyszerűen egy kicsit lökött volt”, önhitt és ostoba, és sok volt benne Poppins fanyar jelleméből. A leírások szerint basáskodó nő volt, magába forduló, precíz és kifejezetten magányos.

Travers magánélete is furcsa volt. Vonzódott az idősebb férfiakhoz, és volt néhány hosszútávú kapcsolata olyan nőkkel, akikről az a hír járta, hogy „zavaros múltúak”/biszexuálisak. 39 évesen megpróbálta adoptálni 19 éves szobalányát, s felajánlotta, hogy átalakítja számára a dolgozószobáját, látszólag azért, mert szerinte a lány szüleinek már éppen elég gyerekük van. A család és a lány is elutasította az ajánlatát. 1939-ben sikeresen adoptálta egy ikerpár egyik tagját, A. E. Russell kiadójának egyik unokáját, életrajzírója szerint engedélyt kapott, hogy kiválaszthassa, amelyik jobban tetszik neki. Ez a gyermek, akit aszrológusa tanácsára Camillusnak nevezett el, abban a tudatban nőtt fel, hogy apja balesetben halt meg, nem tudta meg az igazságot 17 éves koráig, amikor összetalálkozott ikertestvérével egy kocsmában.

Travers eközben tovább kacérkodott az okkultizmussal, a szufizmussal, a taoizmussal és a zennel, és Gurdjieff elkötelezett tanítványa maradt (ő az Enneagram társkitalálója), és ráadásul két nyarat töltött az U.S.A-ban, együtt lakott a navahó indiánokkal. 1996-ban halt meg, igen idősen, 96 éves korában.

Térjünk vissza a Mary Poppins tündérmesére. Mary az égből érkezik, részben gyereklány, nagyrészt boszorkány, de alapvetően egyfajta megbabonázó istennő. Tetteit rendre letagadja, a gyerekek szavát meghazudtolja, akik nem mernek ellenkezni vele. Nem magyaráz meg semmit, az égből jön és oda megy vissza, sosem tudni mikor, hova megy, minden kiszámíthatatlan és talányos körülötte, vonzereje misztikusságából fakad.

Mikor Michael Banks megkérdezi: “Mary Poppins, ugye soha nem hagy el minket?” – Ő így felel: “Maradok, amíg meg nem fordul a szél.” Sosem marad túl hosszú ideig a Banks családdal, de amíg velük van, főleg a gyerekekkel foglalkozik, tanítja őket az élet mélyebb értelmére, varázsol nekik nappal és éjjel is, amikor a gyerekek azt hiszik, csak álmodtak.

Egy ilyen epizódban Jane-t és Michael-t felkérik, hogy járjanak az égbolton, és vegyenek részt egy égi cirkuszban, amely ellentéte a földi cirkusznak. Itt a csillagképek élő állatokká válnak, és a nagy okkult hagyomány szerint a porondmester a nap. Mindez természetesen Mary Poppins, az ő felemelkedett Mesterük tiszteletére. A nap a két gyermeket a valóság természetére tanítja. Mindez egy rituálénak tűnik… Vajon a valódi mennyországot tapasztalták meg? Valóban az égbe kerültek?

“Akkor – mondta Jane csodálkozva – igaz, hogy ma este itt vagyunk, vagy csak azt gondoljuk, hogy mi vagyunk? A Nap ismét elmosolyodott, kissé szomorúan. – Gyermek – mondta -, ne keress tovább! A világ kezdete óta minden ember feltette ezt a kérdést. És én, aki az ég ura vagyok, még a választ sem tudom!”

A Poppins iránti étvágy az illúzió mögött rejlik.

A kis csillaglény Maya; a természeti világ szigorú fegyelemmel teljes manipulációja, ahol kerti partikon lehet részt venni a tenger alatt, és a teásórát a mennyezetről ünnepelhetjük. Poppins számára a saját árnyékunkkal való érintkezés – minden éjszaka Halloween-jén – ritmikus tánc az öntudatlannal, vagy a dzsungel pszichológiában, amely önmagunk ismeretlen részét üdvözli. A gyerekek más bolygók meglátogatásával is elsajátíthatják a valóságot. Meghívhatjuk magát a természetet is, például egy Maya nevû csillagot a Taurus csillagkép plejádi klaszterébõl, aki elkíséri a kis Banks-eket karácsonyi vásárlás közben. A Poppins világ teljesen váratlan ceremóniák sorozata.

Amikor egy hang – késő éjjel – elhívja Jane-t és Michael-t az állatkertbe, megtanulják, hogy itt az emberek karülnek a ketrecekbe. Noha az oroszlán úgy gondolja, hogy ő az állatok királya – amint ezt sokan hisszük – Travers világában ez egy hatalmas kapucnis kígyó, amely a show-t vezeti. Egy meglehetősen ismerős – és merem mondani, hogy kiszámítható – okkultista csavarodásban Poppins „unokatestvéré”-nek hívja. Noha Mary Poppins egy felemelkedett Mester, mégis kifejezi végső hűségét a kígyó világméretű imádatának, és valóban – bizonyos mértékig – egy fajtából valók. Később övként viseli a kígyó levedlett bőrét.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. május 30.