Apologéta figyelmezteti a katolikusokat a „mindfulness” veszélyeire

Ialtnterjú Susan Brinkmann új könyvéről

Susan Brinkmann , aki egykor a New Age-hez tartozó feminista volt, ma katolikus apologéta [hitvédő, a ford.], díjnyertes szerző, harmadrendi karmelita, rádió- és televíziós műsorok házigazdája.

Tudja, hogy milyen érzés boldogságot keresni az összes rossz helyen, és életét a katolikus hit örömhírének megosztására szentelte. Legutóbbi könyve, A Catholic Guide to Mindfulness [katolikus útmutató a mindfulness-hez. A ford.] figyelmeztet a legújabb keleti meditációs divat veszélyeire, és egy mélyebb útvonalat kínál katolikusoknak, ami az Egyház szentjeinek és az egyházdoktorok bölcsességén alapszik.

Kezdjük a lényeggel: mi a „mindfulness” növekvő népszerűségének oka?

A „mindfulness” a buddhizmusban gyökerezik, és arra törekszik, hogy aktív, nyitott figyelmet irányítson a jelenre úgy, mintha valaki a saját gondolatait és érzéseit távolról megfigyelhetné anélkül, hogy jónak vagy rossznak ítélné meg őket. Noha nem spirituális gyakorlatként reklámozzák a stressz és a szorongás legyőzésének eszközeként, a buddhista meditáció számos formáinak egyikével gyakorolják, mint például „lélegzetvétel meditáció”, „testpásztázás meditáció” és „tudatosság kiterjesztése meditáció”.

Az ilyen típusú meditációk egyikének sem célja az Istennel való kapcsolat létrehozása.

Miért írta ezt a könyvet?

Legfőbb aggályom, hogy sok katolikus megkísérli integrálni a mindfulness meditációs gyakorlatokat ima- és szellemi életébe. Az a hiedelem vezeti őket ide, hogy ez nem „buddhista gyakorlat”, [csak egy módja annak], hogy az „itt-és-most”-ra összpontosítsanak.

De amikor ezt az mindfulness meditációs technikák egyikének segítségével érjük el - mint például a „lélegzetvétel meditáció”, „testpásztázás meditáció” és más általánosan tanított módszerek -, akkor belépünk a buddhista gyakorlatok birodalmába.

Sok katolikus megpróbálhatja ezeket a gyakorlatokat elkülöníteni, de a Nyugaton általános a zavar a keleti meditációval kapcsolatban, miképpen különbözik ez a nyugati meditációtól (az egyik egy mentális gyakorlat, a másik az Istennel való párbeszéd módszere). Ezért sokan véletlenül kombinálják a kettőt - ez gyakran szellemi katasztrófához vezethet, bizonyos esetekben akár ördögűzésre is szükség lehet.

Miért lenne probléma a gyakorlatok kombinálása?

Ahogy a könyv kifejti, személyes tapasztalataim vannak erről. A Women of Grace honlap „New Age kérdések és válaszok” blogja nemrégiben e-mailt kapott egy nőtől, akinek a férje abbahagyta a rózsafüzér imádkozását a családjával, mert ezt a fajta meditációt pihentetőbbnek találta.

Egyikünknek sem szabad imádkozni csak a relaxálás érdekében, hanem hogy Istennel beszélgessünk.

Ez is mutatja, hogy az emberek szellemi életük különböző szakaszaiban milyen könnyen összezavarodnak - anélkül, hogy észrevennék -, és így inkább eltávolodnak Istentől, nem pedig közelednek.

Vannak-e tanulmányok a mindfulness hatásáról?

A tudományos aggály növekszik a mainstream médiát illetően, ami csak olyan tanulmányokat népszerűsít, melyek a mindfulness előnyeit ismertetik, és nem ismertetnek olyanokat, melyek a negatív eredményeket mutatják be a gyakorlatban. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a indfulness gyakorlása valójában visszaüthet az embereknél, ha szándékosan a pillanatra koncentrálnak és gondolataikat hátrahagyják, beleértve a pozitívokat is.

Ez arra is vezetheti az embereket, hogy inkább bontsák a kapcsolatokat, mint hogy összpontosítsanak, és kritikus gondolkodásmóddal tekintsenek a problémákra, melyekhez több, és nem kevesebb gondolkodás szükséges.

A Johns Hopkins Egyetem kutatói által 2014-ben elvégzett 18 000 mindfulness vizsgálat metaanalízise során mindössze 47-et találtak módszertani szempontból megalapozottnak - ez csak 0,0026%-ot jelent. A 47 közül, melyeket elfogadhatónak találtak, a kutatás csak „mérsékelt bizonyítékot” talált a szorongás, depresszió és fájdalom csökkenésére, valamint „alacsony bizonyítékot” a mentális egészséggel kapcsolatos életminőség javulására. Ez a kutatás sokkal riasztóbb megállapításokhoz vezetett a mindfulness negatív hatásaival kapcsolatban, melyek arra késztettek, hogy ezeket az információkat egy könyvben gyűjtsem össze, hogy teljesebb képet adjak erről a gyakorlatról, mint amit az emberek a módszer támogatóitól kapnak.

Miért vonzó a mindfulness az emberek számára?

Számos oka van, hogy miért vonzza az embereket. Először, a társadalom növekvő szekularizációja a zsidó-keresztény értékeket száműzte a „már senkit nem érdekel” feliratú kukába. Ennek eredményeként sok ember elhagyja a főbb vallásokat, és az ebből fakadó szellemi éhséget más gyakorlatokkal táplálja, melyek a nem keresztény és/vagy New Age filozófiától kezdve egészen az okkultig terjednek.

Másodszor, azt látom, hogy el kell menekülni a modern élet okozta nyomás elől, ami másik oka annak, miért vonzódnak az emberek a keleti meditációs gyakorlatokhoz. Ezek a gyakorlatok a tudat megváltozott állapotát idézik elő az elme kiüresítésére vagy irányítására szolgáló technikák által.

Ez hamis haladékot nyújt az embereknek aggodalmaikkal szemben.

Egy olyan korban, amikor rekord magasságú a depresszióban és szorongásban szenvedők száma, ki nem akarna legalább egy kicsit menekülni a problémáktól? Ez persze, hogy vonzó!

A keresztény imában valószínűleg szembe kell szállniuk problémáikkal, de ezt Valakivel együtt teszik, aki valóban meg tudja oldani ezeket a problémákat. A keleti meditáció során az egyetlen lehetőség a pillanatnyi menekülés. Utána továbbra is beleragadsz ugyanabba a problémába.

Harmadsorban, a pszichológusoknak és más, ezt a gyakorlatot népszerűsítő személyek sok pénzt kereshetnek az olyan pszicho-spirituális divatok által, mint a mindfulness.

Ugyanezt a mintát láttuk már a múltban a reiki és a „centering prayer” [elme-ürítésre szolgáló ima. A ford.] esetében is. Amint ezek a hóbortok közös érdekké válnak, sokan arra törekednek, hogy a pénzügyi haszon érdekében kihasználják ezeket.

Miért különbek a katolikus alternatívák?

Ha valaki Isten jelenlétében él a jelen pillanatban, nincs szüksége olyan buddhista gyakorlatra, mint a mindfulness.

Ezek a keresztény gyakorlatok messze túlhaladják ezeket a pusztán emberi alapú módszereket, és valójában Isten jelenlétébe vonzanak bennünket, ahol valódi békét és gyógyulást találhatunk.

A szorongástól való pillanatnyi menekülés helyett a keresztény alternatíva valódi megoldást kínál a szorongásra és egy permanens átváltozásra.

Az egyik gyakorlat egy gyors megoldás; a másik hosszú távú lehetőséget kínál az exponenciális személyes növekedésre a Földön való létezésünk végső célja, az Istennel való egyesülés felé.

Mire eljutunk a Földön az Ővele történő egyesülés csúcstalálkozójához, teljesen átalakulunk egy teljesen új teremtménnyé - nem pedig a régi tökéletesítésévé. Amikor egyesülünk Teremtőnkkel, végül azzá válunk, akivé az idők elejétől kellett lennünk. Ez egy kegyelem, amely meghalad minden értelmet.

Lehet valaki jó katolikus, miközben gyakorolja a mindfulnesst?

Attól függ, hogy mit értünk „jó” alatt. A jó embereket mindig becsapják. A jó szándékú emberek arra törekednek, hogy mindig jól érezzék magukat, ám ezek az eszközök spirituálisan súlyos károkat okozhatnak.

Ha csak néhány percre fókuszál valaki az aktuális feladatra, ez nem jelent problémát.

Ha a mindfulness gyakorlásának tipikus módszereiben elmerül valaki, melyek mindegyike valamilyen meditációt tartalmaz, akkor azt kockáztatja, hogy megváltoztatott tudatállapotba kerül, ami sebezhetővé teszi az embert pszichológiai károsodásra vagy szellemi entitások befolyására.

A katolikusoknak nem szabad ebben részt venni, még akkor sem, ha egy orvos ajánlja, mert túl sok tanulmány bizonyítja, hogy ez káros, ezért beszél egyre több kutató erről.

Ha egy katolikus gyakorolni akarja, hogyan koncentráljon a jelen pillanatra, akkor a könyvem azt javasolja, hogy kezdjék használni Isten jelenlétének gyakorlatát, melyet a XVI. században egy szerény karmelita, Lőrinc testvér vezetett be. Ez nem csak arra tanítja az embert, hogy maradjon meg a jelenben, azért is tegye ezt, hogy folyamatosan tudatosítsa, hogy Isten jelenlétében él.

Arra tanítottak bennünket, hogy mindenkor a jelen pillanatban éljünk, hogy válaszoljunk Isten akaratára, életünk minden egyes pillanatában.

Nagyon nagy a különbség a steril „tudatosság” állapota és a boldogság sokkal mélyebb birodalma között, miközben sütkérezünk a világegyetem Teremtőjének jelenlétében.

A cikk forrása angol nyelven

A Wikipedia magyar nyelvű összefoglalója a mindfulness-ről

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.