Koronavírus: hívás az Istenhez való visszatéréshez

alt

A koronavírusra adott reakciónk istentelen világi társadalmunk válságát tükrözi

A probléma nem is annyira a vírus – még ha potenciálisan halálos kimenetelű is. Ez a járvány egy biológiai tény, hasonlóan a többi járványhoz, amelyek az idők során az emberiséget sújtották.

Bár a vírus politikától független, mégis politikai következményekkel járhat. A koronavírusnál sokkal ingadozóbb az attól való félelem. A koronafóbia [koronavírustól való félelem. A ford.] végigzörgeti a világot. Ilyen értelemben a koronavírusra adott reakció nagyon is politikai és világi természetű. Egy olyan társadalmat tükröz, amely hátat fordított Istennek. A válsággal úgy  nézünk szembe, hogy csak önmagunkban és az eszközeinkben bízunk.

A magára hagyott ember

A koronavírus-krízis kezeléséhez valójában nem fogadunk el külső segítséget. Istennek nincs is jelentése vagy szerepe a járvány leküzdésére irányuló erőfeszítésekben. 

Isten helyett hatalmas kormányzati erők lettek mozgósítva, amelyek az élet minden területét ellenőrzik, így próbálva megszüntetni a járvány terjedését.

A tudomány gigászi erőkkel küzd a vakcina feltalálásán. A pénzügyi és technológiai világra hárul annak a terhe, hogy a válság katasztrofális következményeit valamilyen módon enyhítsék.

Bár minden emberi erőfeszítésre szükség van a problémák megoldásához, ezek mégsem hozzák a kívánt eredményt. A jelenlegi kísérletek csalódást okoztak a mai rendkívüli módon mértéktelen társadalom számára, amely túlságosan hozzászokott az azonnali, gombnyomásra történő megoldásokhoz. A világ előre meg nem határozható ideig leállni kényszerül, a válság megszűnését előre nem lehet megjósolni.

Ezért annyira félelmetes ez.

Kevés olyan intézmény létezik, mint az Egyház, amely képes emberivé, elviselhetővé tenni a járvány kezelését.

Egyedül hagytak minket ezzel a rendkívüli veszéllyel. Ez az aprócska vírus elszigeteli és elidegeníti egymástól áldozatait, kiragadja őket a társadalomból. Sok esetben az egyén áll az állammal szemben. A szkafanderbe öltözött technikusok úgy kezelik a férfiakat és a nőket, mintha ők maguk lennének a vírus. A totalitárius Kínában és másutt is a hatóságok brutális erőszakot alkalmaznak a drasztikus szabályok betartása érdekében.  

Nincs többé szükség Istenre

A vírus mentes a vallástól. Ettől azonban még rendelkezik vallási dimenzióval. A koronavírus egy olyan időben csap le, amikor a társadalom nagy része úgy érzi, hogy nincs szüksége Istenre. Számukra Isten helyére már régóta a kenyér és a cirkusz került. A modern élvezetek is arra utalnak, hogy nincs már szükség a mennyországra. A posztmodern bűnök nem intenek a pokoltól való félelemre.

Ugyanakkor a koronavírus rejtélyes módon képes arra, hogy anyagi jólétünket pokollá tegye. A tengerjáró hajó, amely a legfőbb földi élvezetek szimbóluma, fertőzött börtönné vált az utasok számára, akik mindent elkövettek, csak hogy kimeneküljenek onnan. Azoknak, akiknek a sport lett az istenük, most üres stadionokkal és lemondott versenyekkel kell szembesülniük. Azok, akik a pénzt imádják, most megtizedelt portfóliókkal és karanténba helyezett munkaerővel néznek szembe. Az oktatás fanatikusai üres iskolákat és egyetemeket találnak. A fogyasztás híveire kifosztott szupermarketek polcai várnak.

Az a világ, amelyet eddig imádtunk, összeomlóban van. A dolgok, amelyeket istenítettünk, most romokban hevernek.

Egy parányi mikroba letaszította trónjukról a korábban stabilnak, hatalmasnak és időtállónak vélt bálványokat, imádóit pedig térdre kényszerítette. De mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy nincs szükségünk Istenre. Trillió dollárt költünk annak hiábavaló reményében, hogy felépíthetjük újra összetört bálványainkat.

Isten száműzése

A koronavírus-válság egyik aspektusa azonban még ennél is rosszabb. Elég baj, hogy Istent lecseréljük vagy figyelmen kívül hagyjuk. De mi még egy lépéssel tovább mentünk. Istent száműztük a helyszínről: tilos cselekednie.

Az elrendelt drákói intézkedések között szerepel, hogy a kormánytisztviselők megtiltják a nyilvános istentiszteleteket. Olaszországban betiltották a miséket, szüneteltetik a szentáldozást és a szentgyónást. Az Egyházat és a szentségeket fertőzésgyanúsnak tekintik, ugyanúgy, mint a sporteseményeket vagy a koncerteket.

A média ugyanakkor gúnyt űz az Egyházból, és azt állítja, hogy még Isten is saját karanténba került.

A hit válsága

Sajnos néhány egyházi vezető túlságosan is hajlandó együttműködni ezen intézkedések betartásában.  Akkor fosztják meg a híveket a szentségektől, amikor azokra a legnagyobb szükségük lenne. Még túl is mennek a hatóságok előírásainál, egészen addig, hogy még a szenteltvíztartókat is kiürítik, és fertőtlenítő adagolókat állítanak a helyükre. Még az utolsó kenet kiszolgáltatását is ellenzik.

Már a csodák sem megengedettek.

Az egyházi vezetők egyoldalúan bezárták a csodálatos Lourdes-i gyógyforrást Franciaországban! Ezek a csodálatos források képesek voltak meggyógyítani minden, az emberiség számára ismert betegséget. Vajon a mostani koronavírus még ezeknél is halálosabb?

Ilyen a hitünk válsághelyzetben.

A megoldás hitünk újjáélesztése

Néhányan kifogásolhatják, hogy a nem-világi hozzáállás a vírussal szemben a hit kérdése. Fel kell tennünk ugyanakkor a kérdést, mi a nagyobb hit, ha az Anyaszentegyházban vagy az állam hideg kezében bízunk, melyről bebizonyosodott, hogy nem képes megoldani a társadalom problémáit?

Minden okunk megvan arra, hogy bízzunk Istenben.

A probléma abból fakad, hogy megengedjük a hatóságoknak, hogy úgy kezeljék az Egyházat, mint aki nem tud semmit a test és a lélek gyógyításáról.

Kényelmes módon megfeledkeztek arról, hogy az Egyház édesanya is. A középkorban az Egyház alapította meg a világ első kórházait. A modern orvoslás alapjai a betegek iránti együttérzéséből gyökereznek. Minden beteget úgy ápolt, mintha maga Krisztus lenne. Így az Egyház papokat, szerzeteseket és apácákat küldött, hogy a betegeknek és a szegényeknek ingyenes egészségügyi ellátást nyújtsanak az egész világon. A pestis és a dögvész elmúlt időszakaiban az Egyház helyt állt ezek kellős közepében, még a nagy veszély ellenére is ellátta a fertőzötteket.

Az Egyház mindenekelőtt a szenvedő betegek lelkével foglalkozott. Támogatta, vigasztalta és kenettel látta el a szenvedőket. Számtalan kegyhelyet tartott fenn, például a Lourdes-ban is, ahol a hívő zarándokok békében, gyógyításban és csodákban részesülhetnek.

Járvány idején az egész közösség imádsága felszáll Istenhez, hogy kérjék, segítse meg a bűnös társadalmat, amely az Ő irgalmára szorul. A történelem igazolta, hogy az ilyen imák gyakran meghallgatásra találtak.

Amikor az Egyház a hozzá illő módon cselekszik, azzal megakadályozhatja, hogy a mostani koronavírushoz hasonló válságok embertelenné és megterhelővé váljanak. Édesanyaként vigasztalást és reményt nyújt a sötétség pillanataiban. Emlékeztet bennünket arra, hogy nem vagyunk egyedül, és mindig Istenhez kell fordulnunk. Nincs értelme kizárni Istent a koronavírus elleni küzdelemből.

Forduljunk Istenhez

A koronavírus-válságnak valójában arra kellene minket ráébresztenie, hogy utasítsuk el korunk istentelen társadalmát.

Ez a válság azzal fenyeget, hogy az egészségügyi válságon túl az egész (amerikai) gazdaságot is padlóra küldi. Ezért fel kell tennünk a kérdést: vajon miért cseréltük le, mellőztük, száműztük Istent? Ideje Istenhez fordulnunk, csak Ő képes megmenteni minket ettől a katasztrófától.

Az Istenhez fordulás nem azt jelenti, hogy felajánlunk egy szimbolikus imát, vagy körmenetet tartunk azt remélve, hogy visszatérhetünk bűnös életünkhöz és a mértéktelen örömökhöz. Ehelyett őszinte imádságot, áldozathozatalt és bűnbánatot jelent, úgy, ahogy a Szűzanya 1917-ben Fatimában kérte.

Az Istenhez fordulás feltételezi, hogy rendezzük életünket egy olyan világgal szemben, amely gyűlöli Isten törvényeit, és akadályokat állít, hogy ellehetetlenítse azokat. Azt is jelenti, hogy úgy cselekszünk, ahogy az Egyház mindig is cselekedett, józan ésszel, bölcsességgel, szeretettel, de mindenekelőtt hittel és bizalommal. Mindezek az Egyház által kínált gyógymódok, tele vigasztalással és gyógyító erővel, minden hívő számára elérhetők.  

Az Istenhez fordulás nem jelenti azt, hogy tagadjuk a kormány szerepét a közegészségügyi vészhelyzetek kezelésében.

Azonban a hitnek kell minden megoldás fő alkotóelemének lennie. Isten velünk van. Bíznunk kell az Oltáriszentségben, Isten valóságos jelenlétében a világban, és a minket teremtő Istenben. Isten Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, a Betegek Gyógyítójának, és az Irgalom Édesanyjának oltalmához kell folyamodnunk.

A cikk forrása angol nyelven

E. Cs. fordítása

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.