Miért nincs szükségük a katolikusoknak a „mindfulness”-re

alt

A spirituális hadviselés és a szellemek megkülönböztetése (Sophia Institute Press) című könyvében Dan Burke világos és olvasható értelmezést adott Szent Ignác 14 „szabályára”, melyekkel meg lehet különböztetni azokat a negatív, boldogtalan és nyugtalan gondolatokat, melyeket gonosz szellemek finoman elhelyeznek az elménkbe. Klasszikus katolikus tanítás, hogy spirituális háború közepén élünk, Szent Ignác mentális zúgolódásaink éles pszichológusának bizonyult az évszázadok során.

Fontos, hogy elutasítja a „mindfulness” [tudatos jelenlét. A ford.] modern divatját, tömören rámutatva, hogy

„Jézusnak nem volt szüksége Buddhára, hogy segítsen megtalálni a békét”.

A szerzőnek a téma iránti lelkesedése részben saját megtéréséből fakad; a „ma héber katolikus, valaha be nem teljesült zsidó” Burke is borzasztó gyermekkort élt meg, melyben az erőszak, a fegyverek, az öngyilkosság és az okkult mind szerepet játszottak. Saját küzdelmeit szorongással, félelemmel, csalódással és kétségbeeséssel írja le, örökül hagyva azon „hazugságok” listáját, melyek kísértésbe vitték, szemben a Szentírás ezekkel ellentétes részeivel. Több zsák zenei kazettát kidobott és a tévéjét is- „ezek életem legjobb döntései voltak”-mondta. Ismertem embereket, akik csak azért dobták ki a tévéjüket, hogy később visszahozzák azt a kukából, tehát ajánlom Dan Burke megoldását. A jó impulzusoknak időnként azonnal engedelmeskedni kell.

A szerző az Avila Spirituális Képzési Intézet alapítója és elnöke. Ezért nagymértékben támaszkodik Avilai Szent Teréz és Szent Ignác írásaira, hangsúlyozva Szent Teréz ragaszkodását a szellemi önmegértés Isten-központú útjához, nem pedig a „pop-pszichológia által felkínált” úthoz.

Burke felsorolja az úgynevezett „alapvető igazságokat” a spirituális gyógyulás útján, melyen mindannyiunknak előbb vagy utóbb végig kell mennünk. Ide tartozik az Istennel való személyes kapcsolat szükségessége; rendszeres szentmisék és gyónások; napi ima; önmegtagadás; és végül a rendszeres lelkiismeretvizsgálat. Ha figyelembe vesszük azt az időtartamot, melyet az emberek fizikai egészségük érdekében készek odaszánni, ez a lista nem annyira ijesztő - inkább olyan, mint a lélek bölcsessége.

Azon olvasók számára, akik még nem találkoztak Szent Ignác 14 szabályával a szellemi megkülönböztetésről, a szerző rövid fejezetet szentel mindegyiknek. Különösen tetszett a 9. szabályról szóló fejezet („Mi okozza a sivárságot?”), ahol Burke visszaemlékezik a korai húsvéti ünnepségek emlékeire, amikor a ’dajenut’ énekelték. Ez a szó azt jelenti: „elég lett volna”, és a több mint 1000 évvel ezelőtt írt dicséret és hálaadás dala. Az egyiptomi rabszolgaság elől menekülő zsidók történetét elmondva a versek emlékeztetik a résztvevőket, hogy „Ha Ő kimentett volna bennünket Egyiptomból, de nem büntette volna meg az egyiptomiakat, az is elég lett volna”, és így tovább.

Burke azt javasolja, hogy mai keresztényként, akik ismerik a hit teljességét, adaptálhatnánk a dajenut, hogy felidézzük a megváltás és üdvözülés szakaszait, így kezdve: „Ha megváltott volna engem szenvedése és halála által, de nem adta volna nekem testét és vérét az Eucharisztiában, az is elegendő lett volna…” Ezt a fejezetet azzal zárja, hogy

„a hálás szív gyakran a sivárság ellenszere”.

Ez mind pszichológiailag, mind spirituálisan igaz. Próbáld ki, és tapasztald meg.

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.