Szülői nyomásra elmentem pár éve egy biorezonanciás “állapotfelmérésre”. Pontosan tudtam, hogy nem valódi orvoslás, de úgyis hiába győzködtem volna a családomat, amíg nem látták ők is a saját szemükkel. Hogy később kielemezhessük a “diagnózist”, a “vizsgálatot” diktafonra vettem.

Nem tudok mást mondani, az egész egy vicc volt. Sajnos sokat hozzátett a népek megtévesztéséhez, hogy egy hitoktató házaspár csinálta a ferences kollégium egyik termében – viszont ez jól jelzi, mennyire nem szükséges hozzá orvosi előképzettség, hanem csupán egy biztosítási ügynököt megszégyenítő rábeszélő képesség.

Természetesen nem jeleztem előre a hölgynek az ellenérzéseimet, hanem kíváncsi voltam, mint általában az orvosoknál is. Volt egy fura szerkezetük, ami a vizsgálatot végző felé volt fordítva, és én nem nézhettem meg a kijelzőjét (naná). A szerkezethez szigetelt dróttal csatlakozott egy fémhenger és egy fémpálca. A hengert az egyik kezembe kellett fogni, a fémpálca végével pedig a másik tenyerem egy “akupunktúrás” pontját nyomogatták.

A szerkentyűn volt egy fémmel bélelt kerek mélyedés, abba tette a hölgy egyenként a rejtélyes anyagokat (szerinte különböző szervek és betegségek “rezgésmintáit”) tartalmazó ampullákat. Az elmélet az volt, hogy a kütyü “beolvassa” az üvegcsében lévő “rezgésmintát”, és az annak megfelelő szerv vagy funkció egészségi állapotát “lekérdezi” az agyamtól “sejtszinten” a kezeimen át közvetített válasz-rezgések útján. Ez a “játék” elég sokáig tartott, közben a nő írogatott egy papírra, majd a végén közölte az eredményeket. Egy fedett oldalú iskolapad két oldalán ültünk, ezért a hölgy nem látta a bal kezemet – érdekes módon az eredmények akkor is jöttek, amikor nem a fémhengert markoltam, hanem a szigetelt drótot lóbáltam két ujjam között (állítólag csak a fém közvetíti megfelelően a rezgéseket), vagy amikor a hengert a tenyerem helyett a pad deszkájához nyomtam. Vajon milyen egészségi állapotban van a farostlemez?  🙂

Az eredmények százalékosak voltak (“az immunrendszere hatvanhárom százalékos”), és láthatóan ránézésre állapították meg őket. Nem is kell hozzá nagy gyakorlat: ha a páciens szemüveges, a látására alacsony pontszámot adunk (anyunak nem mondták, hogy rossz a szeme, pedig 13 dioptriás rövidlátó – igaz, a kontaktlencse nem látszik…), ha a páciens köhög, a tüdejével lesz gond (pedig csak megfáztam), ha kövér, akkor biztos gond van a cukrával, a vérnyomásával, az ízületeivel; ha 70 feletti, akkor biztosan csontritkulása van, stb. – nem is lehet nagyon mellényúlni (azért néhányszor sikerült nekik). Az allergiámat például nem vették észre – naná, hiszen az sem látszik.

Az egész felmérés arra ment ki, hogy a végén “megoldásokat” ajánlottak: arany- és ezüstkolloidot, valamint vitaminkeveréket. Ehhez tudni kell, hogy a fémkolloidokat a valódi orvoslás nem használja (főleg nem ilyesmire), annál inkább a kuruzslók. Igaz, a vitaminkeverékkel valószínűleg nem ártunk az egészségünknek, de ugyanennyi vitamint természetesen a patikában sokkal olcsóbban beszerezhetünk.

Nagy örömömre amikor otthon kitárgyaltuk az eredményeket, kedves családom is belátta, hogy ez nem több egy átverésnél, és akkor már örültek, hogy nem engedtem a helyszínen megvenni sok tízezer forintnyi csodaszert.

Persze van olyan biorezonanciás mérés, gyógyítás, dohányzás-leszoktatás, stb., ami sokkal profibb díszletek között zajlik: igazi orvos végzi igazi rendelőben, komolyabb kinézetű a készülék, tudományosabb körítésű a diagnózis, ilyesmik.

Ez azonban semmit nem változtat azon a tényen, hogy magának a biorezonanciának nincs tudományos alapja.

Senkinek nem javaslom, hogy akár kíváncsiságból, akár leleplezési szándékkal részt vegyen áltermészetgyógyász dolgokon. Én azért mentem, mert muszáj volt (aki nem hiszi, az nem ismeri a családomat…), mert elég tapasztaltnak éreztem magam, és mert tudtam, hogy a biorezonancia viszonylag kevéssé veszélyes (nem idéznek közben démonokat és energiákat). Ettől azonban még nagy ívben elkerülendő mindenki számára!

(Egy katolikus levelezőlistáról, 2010)

Létrehozva 2022. november 29.