Boszorkányperek, szexuális démonok

Egy kis elgondolkodtató vallásfenomenológiai adalékot találtam a boszorkányperekhez. Ez a speciális bűn-téma nagyon is hozzátartozik a megkülönböztetéshez. Jelenleg a TV-ből, újságokból áradnak a szexuális kísértések. Azt gondolom, igencsak érdemes minél jobban tisztában lenni az ilyen fajta kisértések/démonok tulajdonságaival, mert szemmel láthatóan óriási erővel rombolnak a társadalomban, borzasztó eredményeket felmutatva. Nem a test és a vér ellen kell harcolnunk, hanem a mögöttük megbúvó sötét és ravasz démonok ellen. 

Tudjuk, hogy a boszorkányperekben igen jelentős szerepet játszott a szexuális démonok teológiája. A Magyar Nagylexikon meghatározása szerint az incubus/succubus fogalmakat a középkorban és az újkorban a férfi-, illetve női tulajdonságokat megjelenítő szexuális démonok megjelölésére használták, akik kéjes álmokat, illetve lidércnyomást okoznak. Az ókorban koboldnak tartották, aki az asszonyokat alvás közben felkeresi és szörnyűséges álmokkal gyötri. Faunnal is azonosították.

Az incubus és a succubus a kora újkori nagyarányú boszorkányüldözések idején váltak igen gyakran emlegetett fogalmakká. A férfi/női viselkedést produkáló démoni lényekkel való szexuális kapcsolatlétesítés az európai boszorkányhit mellett olvasmányaimban már máshol is előbukkant, pl. a jóga egyes fajtáiban, ha jól emlékszem, akkor pl. a shakti jógában, ahol az adeptusok egy általuk istennőnek vélt szellemlénnyel folytatnak erotikus kapcsolatot/gyakorlatokat. Az incubus/succubus, azaz férfi/női szexuális démonokról szóló nemkeresztény tapasztalatokról szóló olvasmányaimat meghökkentően, számomra nagyon elgondolkodtatóan, nagy valóságábrázoló erővel támasztják alá Diószegi Vilmos kutatásai. (D. V.: 1923-1972, óriási lendülettel és képzettséggel kutatta a sámánizmust, főleg a szibériait, mongóliait. Budapestet a nemzetközi sámánkutatás központjává akarta tenni, ő a Sámán Archívum létrehozója, amely sok külföldi kutatót kezdett vonzani Magyarországra. Őt kérte fel az Encyclopaedia Britannica a “Sámánizmus” címszó megírására.)

D. V. az alábbiakban a sámánok és a segítő szellemeik közötti szexuális kapcsolatot mutatja be. (Nem vettem ki a szövegből az 50′-es-60′-as években kötelező materialista narrációt, bár a szerző életrajza és tapasztalatai, valamint a könyv bevezetője alapján nem gondolom, hogy ő maga igazán materialista lett volna.)

„Ezeknek az ember alakú (antropomorf) vagy állat alakú (zoomorf) szellemeknek azonban nemcsak  önnfenntartási szükségleteik vannak; szexuális életet is élnek. A különleges idegállapot szexuális zavarokat is okoz a sámánoknál, miként a “nővé változott” férfi-sámánok esetében láttuk. A képzeletbeli szexuális kielégülés a férfi- és nősámánoknál egyaránt gyakori; természetszerűleg úgy jelenik meg képzeteikben, hogy szellemet vesznek feleségül vagy szellemhez mennek férjhez.

A sámán és szelleme közti nemi kapcsolat Szibéria-szerte megtalálható. A szexuálpatologikus esetek egész skáláját vehetjük szemügyre. A nanajoknál szinte természetes a sámánnak ez a furcsán onanikus, öngerjesztő nemi élete.”

A férfisámán kiválasztó szelleme mindig nő, a nősámáné pedig férfi” -mondta az előbb idézett nanaj sámán. – Éppen olyanok, mint a férj meg a feleség. Némelyik sámán együtt hál valamennyi segítő-szellemével. Volt egy nagy nősámán, aki férj nélkül élt. Sok segítő szelleme volt és valamennyivel együtt hált. Tökéletesen érthető.  Ez a mi fogalmaink szerint aberráns nemi kielégülés tragédiához is vezethet, vagy legalábbis ahhoz, hogy a sámán közömbös lesz a normális szexuális élet iránt. A sórok fantasztikus féltékenységi drámát beszéltek el, amelyben a felség maradt alul a láthatatlan vetélytárssal folytatott küzdelemben.

Az első sámán földi feleségén kívül szellemével is nemi életet élt. Egyszer részegen elárulta, hogy van egy láthatatlan felesége is, akit senkinek sem szabad meglátnia. Felesége kényszerítette, hogy megmutassa neki. Végül sámánkodni kezdett, hogy meghívja égi feleségét. Sokáig dobolt, révült, majd dobját a fal melletti padkára állította. Felesége kiabálni kezdett: ‘Hol a másik feleséged, Hazudtad az egészet, semmiféle feleséged sincs rajtam kívül.’ A sámán megbotránkozva válaszolta: ‘Hogyne lenne másik, láthatatlan feleségem! Nélküle milyen sámán lennék? Nézz a dobba!’ Az asszony ahelyett, hogy óvatosan belenézett volna, bosszúsan a kezébe kapta. A dobból vakító sugár ragyogott ki, és egy hang hallatszott: ‘Íme. férjedre féltékeny voltál…’ A sámán felesége hirtelen elvágódott és szörnyethalt.”

A sámán és szellemházastársa közti viszony sokszor szinte túlfűtötté válik. Az ember fantáziája általában hatványra emeli vagy megsokszorozza a valóságot: az igazi szerelmek sohasem olyan buják és túlfűtöttek, mint ezek az idegi eredetű erotikus képzelgések. És a sámán a saját képzelgéseiben jobban kielégül, mint a normális szerelmi életben, amelyre hovatovább képtelenné válik. Íme. egy teleut sámánének részlete, amelyben a sámán és szellemfelesége, név szerint Ak Csecser, beszélget:

(Ak Csecser, a szellem mondja sámánjának:)

Miután meghallottam jöttödet,
attól a hónaptól fogva
arany tálba tettem az ételt,
férjem, ifjú sámán.
Megérkezésed napjától fogva
ezüst tálba tettem az ételt,
drágalátos fiatal sámán.
A kék asztalnál egymás mellett ülünk,
ezüst tálból esszük eledelünket.
A fehér asztalnál egymás mellett ülünk,
drágalátos férjem, fiatal sámán!
Arany tálból esszük eledelünket,
elrejtőzünk a függöny árnyékába,
enyelgünk majd és tréfálkozunk,
férjem, fiatal sámán.

(A sámán feleli:)
Fiatal feleségem, Ak Csecser,
drágalátos feleségem, Ak Csecser,
felkúszva a sámánfán,
a sámánfa csavarodó rovátkáin,
magasztalva a teliholdat
siettem találkozni véled.
Én drágaságom, Ak Csecserem,
látod, földön élő feleségem
szürkésfekete hajával,
fekete dióbarna arcával, –
ó, ifjú Ak Csecser, te fenti feleség! –
földön lakó feleségem
még arra sem méltó, hogy vizet hintsen két kezedre!

A fordítás nem műfordítás, hanem szó szerinti. S még így is érezni a szenvedélyt és a kétségtelen művészetet. A sámán az ilyen jellegű átélést a paroxizmusig képes fokozni. A szibériaiakra jellemző “imitatív kényszer”, amelynek a megszállottját a mandzsu-tunguzok OLONnak szoktak nevezni, a sámánban túlzott méreteket ölt. Így lehetséges, hogy eksztatikus állapotban  – az egyébként rokkant aggastyán – fiatalembereket megszégyenítő ügyességgel és élénkséggel ugrik méteres magasságba súlyos viseletében, vagy égési fájdalmakat képes elviselni, esetleg olyan mutatványokra képes, hogy késeket szúr magába. A sámánhit ezt is a szellemeknek tulajdonítja.

„Élénk, mozgékony szellem költözött a sámánba, vagy fájdalmakra érzéketlen szellem szállta meg.” A már említett „nyelveken szólás” magyarázata is az, hogy “idegen törzshöz tartozó szellem költözött a sámánba”.

Így tehát ez az abnormis idegállapot a sámán normális, természetes állapotává válik. Ha a sámán más magatartást erőltet magára, vagy elfordul szellemeitől, a szellemek bosszút állnak rajta. Ha abbahagyja a sámánkodást, pusztulás vár rá. A csukcsok szerint a szellem és a sámán közti legkisebb ellentét is a sámán halálát okozhatja. (Diószegi Vilmos: Samanizmus, Budapest 1998, Terebess Kiadó, 63-65.o.)

(2004)

Létrehozva 2019. december 18.