A keresztényüldözés az egész világon elterjedt jelenség – mondta lapunknak Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció volt prefektusa. A német teológus úgy nyilatkozott, hogy vannak, akik a relativizmus nevében kiszorítanák a keresztény véleményeket a közbeszédből, pedig az emberi méltóság bibliai fogalom, és a liberális demokrácia nem véletlenül a zsidó-keresztény kultúrkörben alakult ki. A keresztényüldözésről szóló nemzetközi konferenciára hazánkba érkezett kardinális szerint az egyházban nincs helye ideológiai megosztottságnak.

– A keresztényüldözésről tartott konferenciára érkezett hazánkba. Hogyan látja ezt a problémát?

– A keresztényüldözés világszerte jelen van. A kommunista diktatúrákban, nem mindegyik, de számos muszlim országban van veszélyben a keresztények élete vagy másodrangú állampolgárként kezelik őket. A mi egykor döntően keresztény országainkban is van ideológiai jellegű üldözés. Noha elismerik alapvető emberi jognak a vallásszabadságot, mégis ellentmondásos helyzet alakult ki Nyugaton, mert egy keresztényellenes hullám van, és akik ezért felelősek, személy szerint nem érdekeltek abban, hogy az üldözött keresztények helyzete javuljon más országokban.

– Sokan a béke vallásaként emlegetik az iszlámot, miközben – mint ön is említette – a keresztényüldözés jelentős részét ennek a vallásnak a nevében követik el. Melyik az iszlám igazi arca?

– Az embereken múlik, hogy a vallásukat békés felfogásban követik-e, de látni kell, hogy nincsen akadálya annak, hogy másképp viszonyuljon valaki az iszlám valláshoz. A Korán tartalmaz olyan részeket, amelyek ellentétesek a békés felfogással. Nem az számít, hogy mi békés vagy békétlen vallásnak gondoljuk-e az iszlámot. Szembe kell nézni a valósággal, és akkor azt látjuk, hogy vannak békés, jóravaló muszlimok, de léteznek iszlamista terrorista csoportok, sőt terrorista jellegű muszlim államok is, és ezért a keresztények elnyomása és véres üldözése sajnos valóság. A realitást kell néznünk, és nem azt, amit szeretnénk, ha igaz lenne az iszlámra.

– Krisztus alázattal elviselte a szenvedést, aminek a kereszténységben ezért pozitív értéke van. Ez az erőszakmentesség nem teszi könnyű célponttá a keresztényeket?
– Direkt módon nem csaphatunk vissza, de le kell győznünk a gyűlöletet, ami nem csak ellentétes irányú erőszakkal lehetséges. Nekünk Krisztus példáját kell követnünk. Az ő halála óta emberek milliárdjai vetették belé a reményüket, nem pedig a világ Pilátusaiba. Pedig Pilátus győztesnek tűnt, de a valóságban Krisztus volt, aki győzött a gyűlölet és a gonosz hatalma fölött.

– De mégis, miként küzdhetnek a keresztények az üldözés ellen?

– Bátorítani kell a közhatalmat, sürgetni és erőltetni, hogy az állam garantálja mindenkinek a szabadságát. A nyugati államokban, amelyek az emberi jogokon alapulnak, már elismerik a vallásszabadságot. De tudjuk a történelemből, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus idején mártírok milliói haltak meg a totalitárius ideológiák miatt. Ezért a totalitarizmus nem lehet a világ jövője. Több elfogadásra, testvériességre és szolidaritásra van szükség. Akkor is, ha más valláshoz tartozunk, együttműködhetünk egymással. Mindnyájan Isten teremtményei vagyunk. Ez az, amit a muszlimok is vallanak. Nekik is tudniuk kell tehát, hogy teljesen ellentétes Isten akaratával az ő teremtményei­nek meggyilkolása.

– Ön is említette azt a nyugati jelenséget, amit XVI. Benedek pápa a relativizmus diktatúrájának nevezett. Mi a véleménye róla?

– Elvileg a relativizmusnak toleránsnak kell lennie, de azzal az ellentmondással szembesülünk, hogy a relativizmus egy formája teljesen dominálni szeretné világunkat. Erről szól a politikai korrektség, amikor meg akarják határozni, mások mit gondolhatnak és hogyan cselekedjenek. Vannak olyan emberek – közülük egyesek igen gazdagok és befolyásosak –, akik meg szeretnék határozni, mi a jó a világnak. Milliárdosok az alapítványaikkal azonban nem helyettesíthetik a filozófiát és a teo­lógiát. Számomra Arisztotelész, Szent Ágoston vagy Szent Tamás gondolkodása fontosabb, mint mondjuk Bill Gates elképzelései.

– A liberális demokráciákban egyre inkább az erős szekularizáció a jellemző. Elképzelhető az emberi méltóságon alapuló alapvető jogokat elismerő demokrácia a keresztény gondolkodás nélkül?

– Keresztény alapok nélkül nem tudunk történelmi példát felhozni a liberális demokrácia kialakulására. A természetjog ugyanis arra az elgondolásra épült, hogy létezik egy személyes Isten. Az Ószövetségben fogalmazták meg először az általános emberi méltóság elgondolását. Korábban a gazdag vagy nemes emberek mindig többet számítottak, mint a többség. A természetfölötti kinyilatkoztatásból ered az emberi méltóság fogalma, ami a teremtésre vezethető vissza. Sok meghatározása volt az emberi természetnek, de megfelelően csak a kinyilatkoztatás alapozta meg az emberi méltóságot.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. november 30.