Pachamama - az Abu Dhabi nyilatkozat manifesztációja

alt

Josef Seifert professzor írása

A Szent Péter katolikus bazilika nem pogány szobrok múzeuma, és helytelen lenne erre a célra használni.

Ezen túlmenően, ha ilyen szobrokat helyeznek el egy katolikus templomban egy pápai ünnepi mise alatt, (október 7.), miközben a Rómában jelen levő törzsek tagjai hisznek ebben a hamis istennőben, akkor ezeket a szobrokat nem múzeumi darabként kezelik.

Egy ilyen cselekedet objektíven kifejezi, ha nem is az imádatot, de legalább a hamis istenekkel való szolidaritást, a hamis vallás a katolikus vallás mellett Isten szeme előtt egy rettenetes dolog, amint azt az Ószövetség sok szakaszából tudjuk.

Még ha nincs is szubjektív bálványimádó szándék e mögött, ahogy azt Ferenc pápa állítja, a bálványok elhelyezése még a Szent Péter templomban is egy olyan objektív tény, ami vétkezés Isten ellen és objektíve szentségtörő cselekedet.

Müller bíboros ezt helyesen állapította meg: nem a pogány szobroknak a templomból való eltávolítása volt a jogtalan cselekedet, amiért valakinek bocsánatot kell kérnie. Ez csak az emberi törvényekkel volt ellentétes, de ezek odahelyezésével megsértették az isteni törvényt, ami bűn az első parancsolat ellen.

Ez utóbbi cselekedet objektíven kifejezte ezt még akkor is, ha nem az Egyetlen Istennel szembeni szentségtörés és aposztázia volt a célja.

Mindenesetre ez a vallásos relativizmus egy formájának kifejezése, és azt sugallja, hogy Isten, függetlenül attól, hogy elutasítják vagy imádják Jézus Krisztust, egyenlőséget tesz minden vallás között, függetlenül a belső ellentmondásoktól és az igazságnak való ellentmondástól.

A bocsánatkérés amiatt, hogy a szent buzgalommal eltöltött két ember azokat eltávolította a templomból - hasonlóképpen a Szentírásban Krisztusnak tulajdonított cselekedethez a templom megtisztításakor-, szintén megerősíti a rendkívül szerencsétlen Abu Dhabi-nyilatkozatot, mely szerint Isten sokféle vallást akart a teremtéstől kezdve. Ez a tézis nem csak eretnekségnek, hanem hitehagyásnak is minősül.

Egyetlen keresztény sem fogadhatja el azt, bármilyen felekezetű is legyen, hogy Isten azt akarja, hogy egyes vallások Jézus Krisztust valóságos Istenként és valóságos emberként imádják, és úgy gondolják, hogy örök üdvösségük ettől a hittől függ, míg más vallások elutasítják Krisztust, vagy akár sok istenben hisznek.

Hogyan akarhatná Isten, hogy más vallások ne Őbenne higgyenek, minthogy a benne való hit a pogányok üdvözülésének feltétele, akiknek inkább meg kell térniük, mint csodálniuk Őt, mintha ők is a Paradicsom lakosai lennének?

A későbbi kísérletek, hogy bemutassák Isten ezen akaratát, mint pusztán olyan akaratot, amely megengedi a szörnyűségek bekövetkezését, nem meggyőzőek, és ellentmondanak a kinyilatkoztatás lényegének.

Ez a nyilatkozat kifejezetten valami jónak nevezi a vallások pluralizmusát. Az isteni akarat, ami megenged olyan gonoszságot, mint például Auschwitz, sem a teremtésből, sem pedig Isten pozitív akaratából nem származik, hanem Isten válasza az angyalok és az emberek bűneire. Ez szintén nem lehet ünnepélyes nyilatkozat tárgya.

Ki jelentené ki ünnepélyesen, hogy az auschwitzi milliók gyilkossága „Isten akarata” volt?

Az Abu Dhabi nyilatkozat ismételt megerősítése a Pachamama Szent Péter bazilikában történő elhelyezésével nagyon szomorú aspektusa ennek a cselekedetnek. Ez szintén ellentmond az igazsághoz való ragaszkodás legalapvetőbb erkölcsi kötelességének.

Ha hívő muszlim lennék, aki megvallja az egyetlen Istent, soha nem tudnám elfogadni ezt a relativizmust és közömbösséget. Még kevésbé tehetem ezt meg hívő katolikusként.

Krisztus hívása, hogy igazságát az egész világnak hirdessék, teljesen összeegyeztethetetlen az „áttérítés”, a pogányok evangelizálása és a prédikáció megtiltásával annak érdekében, hogy minden pogányt és minden más keresztényt bevonjunk az egy Szent Katolikus és Apostoli Egyházba.

Pachamama elhelyezése az oltár mellett a Szent Péter bazilikában összeegyeztethetetlen ezekkel az igazságokkal. Azonban összeegyeztethető, ha tagadják azt, hogy Krisztus a valóságos Isten és valóságos ember a fogantatástól kezdve. Ez egy aposztatikus [hitehagyó, a ford.] állítás, amit a híres ateista újságíró, Scalfari állít, hogy ezt Ferenc árulta el neki.

Ha Krisztus nem valóságos Isten és ember, és ha nincs olyan igaz vallás, amihez minden embernek ragaszkodnia kell, ha Krisztus, Buddha és Pachamama csak ugyanazon ismeretlen Isten szimbólumai lennének, akkor nincs ok arra, hogy ne helyezzenek egy pogány istennőt Krisztus mellé egy katolikus templomban.

Ha azonban Krisztus fogantatásától kezdve valóságos Isten és valóságos ember, akkor érezhető, hogy ezek szentségtörő, istenkáromló és hitehagyó cselekedetek.

Térítse meg azokat, és bocsásson meg Isten azoknak, akik ilyen cselekedeteket hajtottak végre, és akik hatalmas zavart keltenek a hívők körében, aláásva Krisztus hívását, hogy menjenek és hirdessék az Evangéliumot minden teremtménynek, és kereszteljék meg őket; ez egy olyan megbízás, ami teljesen ellentmond annak, hogy Pachamama „megáldja” a szinódust, és hogy elhelyezzék a valóban jelen levő Jézus Krisztus, a valóságos Isten-ember mellé.

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.