Szekularizmus – az itt és most vallása

A mai európai kultúra megértéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk a szekularizmus szó valódi jelentésével. Ehhez először is meg kell különböztetnünk egymástól a szekularizáció és a szekularizmus fogalmát. Szekularizáció alatt általában azt a folyamatot értik, hogy a társadalmakban fokozatosan nő a vallásilag semleges közös tér, a magánszférába száműzve a vallásokat, intézményeikkel együtt. Ez a folyamat Európában látványos gyorsasággal ment végbe. A szekularizáció következtében a keresztény vallás a társadalmat szervező erőből muzeális épületekre redukálódott és marginális közösségekbe húzódott vissza.

Az elvilágiasodást a 70-es évek elején globális szinten is megállíthatatlannak gondolták. Peter Berger szociológus könyvei a vallás teljes térvesztését jósolták. Ezt a tételét később visszavonta, hiszen azóta a világban pont a vallások látványos előretörését figyelhettük meg, elsősorban az iszlám terjeszkedése és az evangéliumi (főleg pünkösdi) mozgalom missziója következtében. Európában is megállt egy ponton a vallástalanodás folyamata, a társadalom legfontosabb tereiről (művészet, tudomány, média, politika) azonban kiszorult a keresztény vallás. A társadalom közös tereiben a szekularizáció lényegében végbement. Európa elvilágiasodott.

Liberális ideológiai nézőpontból a szekularizáció sikertörténet, hiszen olyan vallásilag semleges közös tér jött létre, amelyben mindenki a maga vallási meggyőződéseit hátrahagyva vehet részt. Hogy ez a valóságban így van-e, és beszélhetünk-e valódi sikertörténetről, az talán az egyik legnagyobb vita ma az európai társadalompolitikában. Van azonban egy sokkal fontosabb kérdés, ez pedig az, hogy a szekularizáció folyamata vajon tényleg egy ideológiailag semleges folyamat volt-e. A válasz határozott nem. A szekularizáció mögött a szekularizmus ideológiája áll, egy markáns világnézeti alapállás, amely számos más világnézet felett kíván diszponálni.

A szó etimológiája rámutat a jelenség gyökerére is. A latin nyelvben két szó jelölte azt, amit mi „világ”-nak nevezünk. Az egyik a mundus, a másik a saeculum. A mundus térben, a saeculum időben érti a világ fogalmát. A mundus azt az életteret jelöli, amelyben az életünk zajlik, amely a mindennapjainkat meghatározza. A saeculum temporális jelentéssel bír, ellentéte az örökkévalóság. A saeculum az itt és most (hic et nunc), azzal áll szemben, ami eljövendő vagy örökkévaló. A saeculum a jelen kor, az, ami ideiglenes és belátható.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. november 2.