A zen meditációt külön kiemelték.

Tanításbeli útmutatót adott ki a spanyol püspöki konferencia a híveknek a keresztény és nem keresztény imamódokról. Az augusztus 28-ai keltezésű, és a püspöki kar honlapján szeptember 6-án közölt dokumentumot a kar hittani bizottsága készítette, és kiadását a püspöki konferencia állandó bizottsága  (lásd a képen) hagyta jóvá.

Az újkeletű magyar vonatkozásai miatt az alábbiakban a dokumentum zen meditációval foglalkozó részét közöljük, magyar fordításban.

Kapcsolódó bejegyzéseink:
– Niklaus Brantschen, a jezsuita zen mester
– Niklaus Brantschen a budapesti Párbeszéd Házában
– Kritikánk Niklaus Brantschen előadásáról

Ajánljuk még:
– Az indiai szír-malabár katolikusok szerint a jóga összeférhetetlen a kereszténységgel

A zen buddhista imamód beolvasztásáról

11. A belső béke megtalálásának vágya a zen buddhizmusból merítkező meditáció elterjedését segítette elő számos helyen a társadalmunkban [8]. Nem bocsátkozhatunk bele a különféle irányzatok elemzésébe, ehelyett itt csak bizonyos közös elemekre utalnánk. Mindenekelőtt az imádságot meditációra redukálva és – ahogy fogalmaznak – “a TE hiányában” ez a fajta gyakorlat monológgá válik, ami magából az alanyból indul ki, és őbenne is végződik.

A zen technika a személy saját gondolatfolyamának megfigyeléséből áll,

ami a személy lecsendesítését és önmagával való egységbe hozását célozza. Ilyen értelemben nehezen fér össze a keresztény imádsággal, amiben a legfontosabb a Krisztusban megnyilvánuló isteni TE.

12. Abból a gondolatból kiindulva, hogy a szenvedés a valóság el nem fogadásából és a megváltoztatásának vágyából ered, a zen meditáció célja a mozdulatlanság és béke állapotának elérése az események és körülmények elfogadásával, a világ és a valóság megváltoztatására irányuló bármiféle törekvés feladásával. Ha tehát ezzel a módszerrel a személy megelégszik egyfajta belső nyugalommal, és ezt összekeveri azzal a békével, amit csak Isten adhat, úgy ez akadályt jelent a keresztény imádság hiteles gyakorlásával és az Istennel való találkozással szemben.

13. A zen emellett gyakran elmossa a különbséget a személy belső világa és a külvilág, a szent és a profán, az isteni és a teremtett között. [Szerinte] Egy rendezetlen energia elevenít meg minden látható és láthatatlan valóságot, ami [szemlélet] esetenként panteista vonásokat hordoz. Ha bármikor az istenségre történik utalás, abból a keresztény Isten személyes arca nem ismerhető fel. Ha az istenit és a földit összekeverik, és nem alkalmaznak ebben különbségtételt, úgy az imádságnak bármilyen formája felesleges.

 A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. szeptember 22.