Napjainkban a halloween kedves és ártatlan gyermeki ünneplésnek van feltüntetve! A valóság azonban az, hogy ennek az ünnepnek pogány, mi több sátánista gyökerei vannak.

Gabriel Amorth atya, az időközben elhunyt, hosszú évekig tevékenykedő ördögűző Halloweent, mint valami szörnyűségeset, az ördög csapdájának nevezi, ami pogány eredetű, mélyen keresztényellenes és antikatolikus. A Balti országokból érkező úgynevezett „ünnepség” gyökeret vert az USA-ban és ezáltal időközben sajnos Európában is.

A Mindenszentek ünnepét hivatott beárnyékolni és a hagyományos keresztény halotti kultuszt helyettesíteni.

A veszélyt, melyet Halloween magában hordoz a legtöbb ember nem ismeri fel és egyfajta szimpátia alakul ki valami iránt, ami egy ördögi és veszélyes valóság.

Halloween ugyanis nem más, mint a démoni bálványimádás egy ügyesen becsomagolt formája.

Egy ősi kelta rítus, mely a brit szigeteken valamint Észak-Franciaországban terjedt el Samhain, a halál urának istenségét imádta. Ez volt a kelta újév kezdete és főünnepe. Október 31-ének éjszakáján a halál vérszomjas urának egy dombon óriási tábortüzet raktak tölgyfából, mely fafajtát szakrálisnak tartották. Ezen a tábortűzön égő áldozatot mutattak be, mely ételből, állatokból, sőt emberekből állt.

Julius Caesar említést tesz ezekről a borzalmas szokásokról a De Bello Gallico-ban (VI. Könyv, 16) és Tacitus is beszámol ezekről a barbár kultuszokról az Annales című művében (XIV, 30).

A nyugati egyház a Mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte egy azt megelőző vigíliával együtt éppen azért, hogy Samhain sátáni kultuszát ellensúlyozza, mely a kelta népek között elterjedt volt .

Halloween a modern sátánizmus számára is egy kiváltságos ünnepély, méghozzá egyike a négy legfontosabb boszorkány-szombatnak. A többi 3 a Candlemass (gyertyamise – február 1-jéről 2-ára virradó éjszaka), Beltane (Walpurgis-éjként is ismert, április 30-ról május 1-jére virradó éjszaka) és június 23-ról 24-ére virradó éjszaka, mely Keresztelő Szent János ünnepe.

Halloween tehát korántsem az az ártatlan, bájos, főleg gyerekeknek szóló ünnep, ahogyan ezt beállítják és éppen ebben rejlik a megtévesztés. A világot és mindenekelőtt a gyerekeket szeretnék meggyőzni az ördögi jelenségek állítólagos szépségéről. Aki a tűzzel játszik ne csodálkozzon, ha megégeti magát…

Az Úr így szól a népek nagy apostolához: “Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, hozd ki őket a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez.“ (ApCsel.26,18)

Gyermekeinket a világosságra és a hitre akarjuk nevelni, a szentek tiszteletére, nem pedig sötétségre!

P. Elias Stolz

A cikk forrása magyarul és német nyelven

Létrehozva 2022. október 17.