Az Amazonas a Tiberisbe folyik (a Rajna segítségével)

Ahogy a Pán-Amazóniai Szinódus közeledik, az aggódó hangok száma növekszik. Néhány hónappal ezelőttig a szinódus szinte folklorikus eseménynek tűnt, egyfajta visszhang távoli és titokzatos területekről, melyeknek semmi hatása nincs az európai kontinensre. Most már kezd megfelelő dimenzióban látszani: ez az egyetemes Egyházat és a hit alapjait érintő fenyegetés.

Ezt az új felfogást segíti a németországi katolikus egyház erőteljes részvétele a szinódus előkészítésében. A német részvétel különösen erős volt az előkészítő bizottságnak a Vatikánban nemrégiben megtartott félig titkos ülésén. Egyértelműnek tűnik, hogy bizonyos progresszív teológiai áramlatok a Rajnán túlról arra használják az amazóniai szinódust, hogy rákényszerítsék saját felforgató mesterkedéseiket.

Edward Pentin, a National Catholic Register római tudósítója helyesen jelentette ki:

„erős a gyanú, hogy a német püspökök a zsinatot használják saját agendájuk elfogadására, ami alapvetően az erkölcsről és különösen a szexuális kérdésekről való egyházi tanítás megváltoztatására irányul. Mintha a hátsó ajtón át akarnának bemenni.”

A német fél legfőbb napirendi pontja a házas férfiak felszentelése, valamint a papi szolgálat újradefiniálása a nők bevonásához.

A Második Vatikáni Zsinat idején egy adott kifejezést használtak a református tanok német származásának jelzésére, melyet akkor az egyházi baloldal javasolt. Azt mondták, hogy „a Rajna folyik a Tiberisbe,” ami Fr. Ralph Wiltgen szintén híres könyvének is a címe volt. Most, a sokkal hatalmasabb Amazon folyó csatlakozik a Rajnához.

Az előkészítő bizottság központi alakja az osztrák születésű Erwin Kräutler püspök, a Pán-Amazóniai Egyházi Hálózat (REPAM) igazgatója. Ő évek óta szorosan kapcsolódik a szélsőbal oldalhoz Brazíliában még úgy is, hogy személyesen vesz részt a politikai tiltakozó eseményeken. Ő jelenleg az egyik fő támogatója az úgynevezett bennszülött áramlatoknak. Kräutler püspök a Laudato si enciklika fő tanácsadója is volt, ami a szinódus doktrinális alapja. Az a hír járja, hogy ő javasolta az Amazónia szinódus ötletét Ferenc pápának.

Szintén jelen volt Franz-Josef Overbeck, Essen püspöke, az Adveniat latin-amerikai segélyszervezet és a Német Püspöki Kar elnöke. Szerepe nem kicsi, ő irányítja a hatalmas német pénzek Latin-Amerikába áramlását. Ötletei nagyon egyértelműek: „az amazóniai szinódus fordulópont lesz az egész Egyház számára. Semmi sem lesz olyan, mint régen.”

Természetesen, Walter Kasper bíboros sem hiányozhatott, aki heterodox álláspontjáról ismert, különösen a morális teológia kérdéseiben. Christoph Schönborn bécsi érsek, a teológia szexuális forradalmának egyik támogatója is meghívást kapott, de egészségügyi okok miatt nem tudott eljönni. Az előkészítő bizottság félig titkos ülésén jelen volt a teológus Josef Sayer, a MISEREOR korábbi ügyvezető igazgatója, Thomas Schüller kánonjogász, valamint az ex-apáca Doris Wagner-Reisinger.

Nem véletlen, hogy a legerősebb reakció a Szinódussal kapcsolatban (eddig) egy német prelátustól érkezett: Walter Brandmüller bíborostól, aki a Pápai Történelemtudományi Bizottság nyugalmazott elnöke. A világszerte elérhető nyilatkozatban a bíboros azt mondta:

„most ragaszkodni kell azt kijelenteni, hogy az Instrumentum Laboris [a szinódus munkadokumentuma. A szerk.] döntő pontokban ellene mond az Egyház kötelező érvényű tanításának, és ezért eretneknek kell azt minősíteni. Az amazóniai szinódus munkadokumentuma a hit alapjai elleni támadásnak minősül, és olyan módon, amit eddig nem hittünk, hogy ez lehetséges. Ezért azt teljes határozottsággal el kell utasítani.”

Amellett, hogy a „Rajna” hozzájárul a közelgő Pán-Amazóniai Szinódushoz, hogy megváltoztatja az Egyházi fegyelmet, megengedve a nős papságot és a női diakónusokat, Brandmüller bíboros részletesen elemzi az „Amazonas folyó” bemenetét. A szinódus nem kevesebbet javasol, mint újra értelmezni az egész Egyházat az alapjaitól, egy „amazóniai” kulcs használatával. Egy új, „amazóniai arcú egyházat” akarnak létrehozni.

Az Instrumentum laboris az Amazonast „locus teologicus” -nak hívja, vagyis az isteni kinyilatkoztatás forrásának, ami felfordítja a hagyományos teológiai módszert.

Az Egyháznak már nem kell evangelizálnia az Amazonast, az Amazonasnak kell „megtérítenie” az Egyházat. Ezt a „megtérést” azonban nem a hagyományos értelemben kell érteni, ti. a bűnt elhagyni és az erényt gyakorolni. Ehelyett ez egy „ökológiai megtérés.” Más szóval, a természetet imádni Isten helyett.

A vatikáni munkadokumentum nem említi a Szentírást, mint az igazság alapját. Valójában ezeket az alapokat újraértelmezik az amazóniai bennszülöttek természeti vallásainak fényében.

A bencés szerzetes és a teológus Fr. Giulio Meiattini-nek igaza van: „ez a legmerészebb lépés, ami a Katolikus Egyház szinódusának titkárságán megfoganhatott és amit megkísérelhettek. A dokumentum [Instrumentum laboris] nem kevesebbet javasol és tartalmaz, mint az Egyház és a keresztény hit legmélyebb alapokról való elfordítását.”

Ha a Tiberisbe ömlő Rajna okozta a zsinat utáni katasztrófát, mire lehet számítani a sokkal erősebb Amazonas folyó esetében?

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2019. augusztus 3.