Megvettem a Helikon kiadásában Márai: Történelmi regények I-II-t; négy kisregényt tartalmaz. Attól tartok, csak művészetének hordalékát vettem meg, némi roncsot.

Rómában történt valami. Cselekmény nélküli regény Julius Cæsarról; olyasmi, mint a Lotte Weimarban, csak éppen Goethe jobban érdekel, mint Cæsar. Végigolvastam, hős vagyok.

Harminc ezüstpénz. Ez is esszé-regény. Jézus titkát szép frázisokkal intézi el; Jézus költő volt, és minden költőben megtestesül az Isten. (Köszönöm, nem kérek.) A hozzánemértés lépten-nyomon kibújik a zsákból. Júdás ismerte a Talmudot; holott még nem volt Talmud. Pál apostolt a kortársak epileptikusnak írják le; szeretném tudni, hogy melyik. Júdást a szinoptikusok sikkasztással vádolják; éppen ők nem teszik, János vádolja így. Ülj le, Márai, nem készültél. Leírod ötvenszer: Nem beszélek arról, amihez nem értek.

Erősítő. Egy inkvizitor kiábrándul mesterségéből. Cselekmény nyomokban fordul elő; többek között, mintegy mellékesen, megégetik Giordano Brunót, a szabadkőművesek szentjét. Végig a szabadgondolkodás legócskább sémái. Isten ments, hogy az inkvizíciót védjem; de nekem furcsa, hogy vannak, akikben fel sem merül, hogy a gondolkodás szabadsága mellett a gondolkodás igazsága is érték. Az inkvizíció ezt őrizte — megengedhetetlen módszerekkel, amelyek azonban enyhébbek voltak a világi bűnüldözés akkori technikáinál. Utóbbiakról nem ilyen nagy divat rémregényt írni; ez fölöttébb sajátságos.

Ítélet Canudosban. Ennek végre cselekménye is van, méghozzá izgalmas, ha teljességgel irreális is. A szabadkőműves Márai váratlanul egy 19. századvégi vad szektának fogja pártját a szabadkőműves brazil köztársasággal szemben. Vagy talán inkább az 1968-as anarchista diákmozgalmaknak… Az anarchiában keresi azt az otthonosságot és hitelességet, amit Jézustól nem fogadott el. Öngyilkosul végezte.

Forrás

Létrehozva 2019. május 19.